A nap nehezen verekszi át magát ezen a köddel megtelt szürke szombat reggelen. A kabátok még őrzik paplanjaink lágy melegét, de arcunk már szembesült a rideg valósággal, bizony messze már a nyár bizakodó napfényes, reményekkel teli öröme. A fák levetkőzték már dicső ruházatukat, kopottan néznek a fagyos tél elé.

Nem sokat időztem eme hangulattalan, csípős reggeli magányban, lépteimet szaporábbra vettem, hogy az otthon melege minél előbb felülírja ezt a szmogos életidegen kopár reggelt. A forró tea az asztalon gőzölögve térített vissza egysíkú érzéseimből. Gondolataimat uralja még a tegnapi mérkőzés. Újra és újra lejátszódik előttem a kihagyott 11-es minden pillanata, majd messzebbre kalandozom és szinte hallom, amint felzúg a tömeg a Zalaegerszeg elleni mérkőzésen, visszatértünk.

Aztán Bobby Davison szakállas, keserű arca ugrik elő egy pillanatra, ahogy reményt vesztve ül csendes magányában a kispadon. Be kell lássam, kavarognak bennem érzéseim. Időnként megcsillant egy halvány remény, de az ősz rányomta csapatunkra sivár lenyomatát. Játékunk nagyrészt ötlettelen, üres küzdelem volt csupán, egy-egy kivételtől eltekintve. Nem ilyen Ferencvároshoz szokott a sokat látottak szeme. Történelmünk dicső fénye, nem ragyogott át az őszi mérkőzéseken, múltunkat egyedül mezünk tükrözte vissza.

Most elérkezett számunkra a téli pihenő és megújulás időszaka. Ahogy a hó majd fehér takarójával befedi a kilencedik kerületet, eltakarja majd ezt a számunkra idegen őszt is. Ahogy az Üllői úti fáknak, úgy nekünk és vezetőinknek is lesz idejük készülni a rügyfakasztó, új reményeket hozó tavaszra. Át lehet gondolni a hibákat, ki lehet és ki is kell javítani azokat, aztán újult erővel vághatunk neki a tavasznak, mely általában a Fradi feltámadását hordozza magában.

Mi, szurkolók kiéhezve fogjuk várni a tavasz első sípjelét, hiszen még oly sokszor szapult játékunk is hiányozni fog a tél zúzmarás fagyott csendje után. Addig viszont még szembe kell néznünk a holtszezon fanyar, néma mosolyával, reménnyel kell feltöltenünk lelkünk üres polcait, hiszen messze még a pillanat, mikor a tavasz bohókásan, jó kedéllyel ránk kacsint.

Istenes Tibor
(2009. november 14. szombat)