Egy ideje, híven vállalásainkhoz, rendszeresen beszámolunk az FTC Baráti Kör összejöveteleiről. Minden hónapban eljön egy nap, amikor egyes Fradiért élő emberek már reggel azzal a kellemes izgalommal ébrednek, hogy aznap ismét találkozhatnak barátaikkal.

Mondják, ez egy asztaltársaság. Lehet, ebben a megállapításban is van valami. Egy azonban biztos, az egy asztalt már kinőtte, lassan a találkozónak otthont adó helyiség falait is feszegeti ez a társaság. Már a meghirdetett időpont előtt is szépen jönnek, a kezdésre pedig csordultig telt a terem. Csak úgy, beszélgetni! Sok mindenről, ám legfőképpen a Fradiról. És tenni érte. Hogyan? Hasznos gondolatokkal, amelyekre a szinte mindig jelenlevő Fradi elöljárók is várnak, sőt kérik erre a tagokat. Milyen tagokat? A lehetőségeinkhez mérten a jövőben őket is be szeretnénk mutatni, más is tudjon róluk, azok is, akik a hely hiányában nem férnek oda az asztalokhoz.

Addig is nézzük, mi is történt november 30-án, hétfőn kora este.

Rudas Ferenc, a Baráti Kör elnöke azzal nyitott, hogy felolvasott egy levelet, amelyet Henni Gézának írt az Egyesült Államokba. Ez egy válaszlevél volt arra, amit Henni Géza küldött a régi bajtársaknak. És Rudas Ferenc ezt a levelet körbeadta, hogy minden jelenlevő elláthassa aláírásával, hogy Henni Géza érezze a nagy messzeségben, hogy bár távol van, de nem egyedül. A Fradisták szeretettel gondolnak rá és remélik, hogy megszoríthatják még a kezét.

Majd szokás szerint Hélisz József főtitkár ismertetett egy-két aktuális közlendőt.

Külön öröm számunkra, hogy honlapunkat is megemlítve bemutatta az egybegyűlteknek a köreinkben megjelent szerkesztőket, Istenes Mónikát és Tibort.

Ám a legfontosabb közlendő most az volt, hogy a héten névnapjukat ünneplő Ferencek és Miklósok egészségére koccinthassunk. A Baráti Körben is van nem egy Ferenc és Miklós, elég csak az elnökre és az alelnököre gondolni. Koccantak is a pezsgőspoharak az egészségükre, a szerkesztőségünk nevében is kívánunk jó egészséget és sok boldogságot!

A hallgatóság soraiban feltűnhetnek ismerős arcok, akik barátilag sok információt megoszthatnak. Hála Istennek, ezt meg is teszik. Rieb György amúgy rendszeres vendége társaságunknak, akkor is, ha hivatalosan éppen nincs mit bejelentenie.

Nem úgy, mint a képen látható úriembernek, aki most azért jött el közénk, hogy beszámoljon az FTC Labdarúgó Zrt. aktuális ügyeiről. Az új igazgatótanács összetételéről, az új edző körüli kérdésekről, a csapat őszi szerepléséről, a szakmai elképzelésekről, a lehetséges igazolásokról, a csapatot sújtó hátrányos döntésekről. Berki Krisztián kifejezetten kérte az egybegyűlteket, hogy segítsék a munkáját észrevételeikkel, ötleteikkel. Frissiben is kapott kérdéseket és rendre meg is válaszolta azokat, állta a sarat.

És Berki Krisztián nem is egyedül jött. Hozott magával egy angol urat, Andrew Johns személyében. Sheffield-ből jött, ő lesz az, aki az új összetételű igazgatótanács munkáját kereskedelmi- és marketing ügyekben segíti. Ha már eljött, ő is szólt a baráti társasághoz, megköszönve a sorsnak, hogy itt lehet, ilyen patinás klub ilyen legendás játékosai között és remélve, hogy a teremben érezhető segíteniakarásnak a munkájában nagy hasznát fogja venni. Ő nem csak idelátogató vendég, ő ide is költözik, itt fog köztünk élni, beszédét már most magyarul, a „KÖSZÖNÖM” szó kimondásával fejezte be.

Ezután egy lelkes tagtársunk önkéntes kitüntetéseket adott át legendás játékosainknak. Okleveleket, jófajta nedűket, amelyeket súlyos táskákban segítséggel kellett a helyszínre hoznia. Szinte véget nem érő beszédben méltatta az elért sikereket. Hogy az ajándékok minősége milyen? Arról talán majd legközelebb beszámolunk.

A „hivatalos” program végeztével, amúgy szokás szerint, ahogy asztaltársaságokhoz illik, egészen asztalbontásig folytatódtak a baráti párbeszédek, amelyek most is úgy fejeződtek be, „Viszontlátásra egy hónap múlva!”

A Baráti Körből Simon Sándor tudósított.