Sorozatunk nagyon népszerű, ezért nem állhatunk le. Nem is tehetjük, már csak azért sem, mert csapatunk egykori nagyszerű játékosának ma van a 60. születésnapja. Martos Győzőt kérdeztük ezen a szép kerek évfordulón.

Martos Győző jelenései a Fradiban a számok nyelvén: 1971-től 1979-ig 346 mérkőzés (202 bajnoki, 65 nemzetközi, 79 egyéb hazai), amelyeken jobbhátvéd létére 22 gólt (8 bajnoki) szerzett. Alaptagja az 1975-76-os Fradi bajnokcsapatnak, mellette négyszeres magyar kupagyőztes (1972, 1974, 1976, 1978). 23-szoros magyar válogatott.

– 1970-ben kerültél a Ferencvároshoz. Elmesélnéd ennek rövid történetét?
– Januárban elindította a harmadik csapatát is a Fradi, ehhez pedig igazolnia kellett. Így kerültem én is ide.

– 1971-ben Graz-ban mutatkoztál be, majd egy évre rá, 1972-ben az élvonalban is pályára léptél.
– Mint az előbb említettem, a harmadik csapathoz igazoltak, de ott nem is játszottam, rögtön a második csapatban kaptam szerepet. Az első csapatban Novák és Vépi játszott, melléjük nehéz volt az embernek odaverekednie magát. Szép fokozatosan azonban ez is sikerült.

– 1974-75-ös esztendőben részese voltál a KEK menetelésnek, 1975-76-ban pedig bajnok lettél és Toldi vándordíjas.
– Ebben az időszakban került be a csapatba Nyilasi Tibi, Ebedli Zoli, Magyar Pista, Szabó Feri és egy elég fiatal, lendületes csapat alakult ki. Elég jó eredményeket ért el ez a csapat, szerettük egymást, hajtottunk egymásért, az idősebbek a fiatalokkal kiegészülve, nagyon jó baráti társaságot alkottak. Ezeknek a barátságoknak a nagy része még most is tart.

– Egyike voltál azon játékosoknak, akik pályafutásuk vége felé kimehettek külföldre, ezt miként élted meg? Milyen élményekkel gazdagodtál a külföldi pályafutásod alatt?
– Elsőnek Bálint Lacit engedték ki. Magyarországon akkoriban a futballból ugyan meg lehetett élni, de félretenni ebből igazán nem lehetett. Adódott ez a lehetőség, de addigra mi már elmúltunk harminc évesek és egy gyorsabb bajnokságban kellett megállnunk a helyünket. Még ez is sikerült, csak az a kor ne lett volna, mint mondtam már harminc év fölött voltunk ekkor.

– Ezeket a tapasztalatokat tudtad hasznosítani itthon is?
– Harminchárom évesen tértem haza. Hozzáállásban, mentalitásban nagy változások voltak, az ember sok mindent átértékelt, ám sokkal jobb lehetett volna, ha korábban kikerülünk.

– Számomra egy kedves kérdés következik, hiszen megismerkedésem veled erre az időszakra esik. Miként kerültél a Volánhoz?
– Mikor hazajöttem, házasodni készültem, lakásproblémáim voltak és a Volánnál tudtak segíteni ebben, ezért választottam őket.

– A Volánnál nem csak mint játékos szerepeltél, hanem itt indult sportvezetői karriered is.
– Grosics Gyula volt a Volán vezetője akkor. Én egy súlyos sérülés miatt befejeztem a pályafutásomat és szakosztályvezető lettem. Majd miután Grosics Gyula nyugdíjba vonult, engem választottak meg a klub vezetőjének. Ezek után, úgy hat-hét évig az egyesület elnöke voltam.

– Nekem felejthetetlen emlék marad, hogy ebben az időszakban gyermekként együtt ünnepelhettem egy születésnapomat a vezetőkkel és játékosokkal. A csapat nevében Grosics Gyula és Te köszöntöttetek fel.
– Ez pedagógialilag nagyon fontos dolog, hiszen nézem manapság is a futballmérkőzéseket és jó látni, ahogy a játékosok fogják egy kisgyerek kezét és együtt mennek ki a kezdőkörbe. Micsoda élmények ezek a gyerekeknek, egész biztos, hogy életre szólóak és ha nem is lesz belőlük aktív játékos, de biztos, hogy szurkolóként megmaradnak a labdarúgás mellett.

– A Fradizmusod a ferencvárosi szereplésed előtt is élt, vagy pedig a Fradiba kerülésed után alakult ki?
– Sokan mondják, hogy előtte is Fradisták voltak, nálam valóban igaz ez a történet. A keresztapám Fradi-szurkoló volt és ő hordott ki engem a Fradi mérkőzéseire. Varga Zolin és Albert Flóriánon nőttem fel, élmény volt miattuk a meccsre járás akkoriban. Varga volt a kedvencem. Olyan dolgokat művelt a pályán, melyek még akkoriban sem voltak mindennaposak.

– Mivel foglalkozol manapság?
– Vállalkozással küszködöm, élem a vállalkozók nem könnyű életét.

– A labdarúgással van valamilyen kapcsolatod?
– Az öregfiúkban játszottam jó pár évet, mostanra viszont csak kijárkálok és nézem az ismerőseimet. Az öregfiúkban is már olyanok játszanak, Dukon Béla vagy Kiss Zoli, akik játékosaim voltak a Volános időszakban.

– Mit üzennél a Fradi szurkolóknak?
– Ne adják fel, lesz ez még jobb is!

– Az FTC Baráti Kör és a Fradisták nevében, fogadd jó kívánságainkat születésnapod alkalmából!
– Köszönöm, hogy gondoltatok rám.

Istenes Tibor