Az első rész után kapott visszajelzések határozottan bátorítanak minket az elemző statisztikai rovatunk folytatására.

Ezúttal a játékvezetők és az ő szeretett kártyáik kerülnek nagyító alá. Kik voltak és hogy kártyáztak a meccseinken?

Az őszi 15 mérkőzés „játékvezetők és lapjaik” statisztikája fordulónként és időrendi sorrendben így néz ki:

A következő táblázat azt mutatja, mely bírók és mennyi mérkőzésünket vezethették:

Ha a két táblázatot összevetjük, kitűnik, hogy az egy mérkőzéses játékvezetők közül Szabó Sándor (FTC-MTK) kiemelkedően osztogatta a lapokat.

A Ferencváros mérkőzései mindig kiemelt figyelmet érdemelnek, akik nekünk vezetnek, általában a legjobb bírók közül kell hogy kikerüljenek.
Solymosi Péter háromszor vezetett nekünk mérkőzést, ami egyedülálló volt ősszel, ez alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az MLSZ talán őt tartotta a legmegfelelőbb játékvezetőnek a keretben. Fontos mérkőzéseket tudhat maga mögött, a nyitómeccsünket, ahol fontos volt a jó start, majd ezután érdekes módon a debreceni rangadónkat kapta, végül a szezon végén egy könnyű mérkőzést, a zártkapus FTC-Honvédot.

Elmondható, hogy Iványi játékvezető kivételével az „öreg”, rutinos bírók kaptak két FTC mérkőzést ősszel (Arany, Bede, Kassai).
Kassai „nyerte el” a szezon mérkőzését, az Újpest-Fradit, ezen kívül a nyitó mérkőzés volt az övé, igaz azt halasztották, így az sorrendben 5. meccsünk lett.

Az Újpest-FTC mérkőzéssel kapcsolatban elmondható, hogy a szezon legnézettebb és legfontosabb mérkőzésén az az Arany játékvezető volt a tartalék játékvezető, aki meccseink közül kettőt vezethetett és a szezon végén alaposan meghurcolta őt Vágner László, a játékvezetők „főnöke”, aki azt találta mondani róla, hogy „egyébként is sajátos stílusban vezeti a mérkőzéseket”. Ismétlem, ennek ellenére vezethette két mérkőzésünket is, és a legfontosabb mérkőzésen tartalék játékvezető lehetett. Mint bizonyára mindenki tudja, a két meccs egyike volt a szezon végi Pápa-FTC mérkőzés, amely miatt úgy tűnik, „Aranynak annyi”.

Ezek fényében is érdekes a következő táblázat, amely a sárga lapok elosztását mutatja bíróink szerint összesítve (zárójelben a bírók mellett szerepel, hogy hány mérkőzést vezettek):

Ebből és a korábbi táblákból is látszik, hogy Arany játékvezető a két Fradinak vezetett mérkőzésén egyenlő arányban osztotta a lapokat, nem lóg ki egyáltalán a többiek közül…

Solymosi sporttárs a három mérkőzése alatt igencsak megszórta csapatunkat, hiszen nem kevesebb, mint tíz sárga lapot kaptunk tőle.

Szabó Sándor az MTK elleni „teljesítményével” a második „legbőkezűbb” laposztogató pozícióba jutatta magát.

Aranyról már beszéltünk, a többiek az ellenfeleket szabálytalanabbnak találták a mérkőzéseinken.

Némileg meglepő lehet Bede Ferenc, aki két mérkőzést is vezetett nekünk, de korábbi piros lapos „akciói” az idén ősszel elmaradtak.

Ha tovább boncolgatjuk a lapokat, azok mérkőzésenkénti és időbeli elosztását, további érdekességek tűnhetnek fel.

Szembetűnő, ahogy balról-jobbra haladva nézzük az ősz mérkőzéseit, hogy a bajnokság elején alaposan megszórtak minket sárgákkal a mérkőzések elején.

A 7. fordulóban, az MTK elleni meccsen kaptuk az első félidő közepén hosszú időre az utolsó sárgát, látszik a grafikon közepétől lapjaink tolódnak egészen a szünet előttig illetve a második félidőre, egészen az utolsó forduló közepéig, ahol Morrison kapott a 23. percben a Honvéd ellen egy jogtalan sárgát (a közvetítésben ifj. Knézy Jenő is elismerte, hogy az bizony labda volt).

Hogy a bajnokság elején a korai sárga lapokkal való megszórás mit üzen, illetve mit takar, azt mindenki döntse el maga. Ha megengedhető egy kis szubjektivitás, én azt mondanám, a bírók így kívánták rendszabályozni játékosainkat rögtön az NB1-es szezon elején…

A bírók szerint a második félidő elején is gondjaink voltak a szabályos szerelésekkel. Érdekes módon, ahogy statisztikánk korábbi (első) részében bemutattuk, ebben az időszakban kaptuk a legtöbb gólunkat, így talán még össze is függhet ez a két dolog.

Ellenfeleink az alábbi megosztásban kapták lapjaikat:

Látszik, hogy ellenfeleink jóval kevesebb lapot kaptak szezon elején az első félidőben, mint mi. A fordulók előrehaladtával az ő első félidős lapjaik is „eltűntek”.

Velünk szinkronban, a második félidő első fél órájában ellenfeleink is gyűjtögették a lapokat, korábbi táblázataink alapján úgy látszik, az ősszel rendre a második félidő első fele volt az az időszak, amikor közhelyesen egyfajta „adok-kapok” alakult ki, mind a szerzett gólok, mind a lapok tekintetében.

Játékosaink a laptermése összesítve az alábbi:

Érdekes módon az egyik „legszelídebb” játékosunk kapta a legtöbb lapot, személy szerint én nem emlékszem kirívó szabálytalanságára, de biztos elfogult vagyok…

Balog Zoltán szintén sportszerű játékos, annak ellenére, hogy igen nagy teher hárult rá ősszel, nem emlékszem olyan esetre, amikor szándékos sérülés okozására törekedett volna, ellenben például egyik ellenfele (Orosz, a Pápa csatára) bizony lekönyökölte őt, amit a TV felvételei is bizonyítottak.

Rajtuk kívül a jamaicai és angol légiót igyekeztek bíráink megregulázni, érdekes mód Morrison úgy játszotta végig a szezont, hogy rengeteg ütközése és labdaszerzése mellett mindössze 3 sárgát gyűjtött – amiből már említettük – minimum egy nem volt az…

– Sinka András –
(A táblázatok adatainak forrása az MLSZ adatbankja.)