2024. november 25. hétfő

Mi újság? Születésnapi beszélgetés Tóth Mihállyal.

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. december 27.

toth-mihalyMa ünnepli születésnapját, szám szerint a 35-iket Tóth Mihály. Felhívtuk, hogy köszöntsük.

Tóth Mihály Kispesten nevelkedett, a Honvédban lett ismert játékos, majd külföldre szerződött. 1999-ben tért haza a Fradi hívására. Két bajnoki idényt játszott zöld-fehérben. Egyénileg az első sikerült jobban, csapatban a második. Az elsőben ugyanis 30 bajnokin 19 gólt szerzett, ám a csapat nem brillírozott, csupán ötödik lett. Egy év múltán viszont bajnok, Tóth Misi ekkor azonban 27 meccsen mindössze 5 gólig jutott.

– Mesélj egy kicsit arról, hogy kerültél a Fradiba?
– 1999 tavaszán Franciaországban játszottam. Gál László hívott fel először és invitált a Fradiba, amely invitálásból később aláírt szerződés lett.

– Milyen érzésekkel írtad alá a szerződést?
– Bevallom, nem kicsit szorongtam, vajon miként fogad majd a Fradi közönség? Hiszen engem a Honvéd játékosaként tartottak számon, a két csapat szurkolótábora között azokban az időkben elég nagy volt az ellentét.

– Joggal szorongtál? Hogy fogadott?
– Az elején bizony hallottam a kritikai hangokat, bekiabálásokat. Azonban ez nem tört le, sokkal elszántabb munkára ösztönzött, aminek később meg is lett az eredménye.

– Mikor oldódott fe végleg ez a görcs?
– Az MTK elleni Üllői úti mérkőzésünkön, ahol az én gólommal nyertünk 1:0-ra, akkor már nekem is szólt a taps. Úgy vélem, a szurkolókat nem lehet becsapni, ha látják, hogy egy játékos minden meccsen megfeszül a pályán, arra a kilencven percre csak az a csapat fontos, amelynek a mezét hordja, akkor előbb-utóbb elfogadják. Velem is ez történt. Megjegyzem, később ugyanezt tapasztaltam Sopronban és Diósgyőrben is.

– A második éved miért nem sikerült annyira, mint az első? Holott a csapat jobban teljesített.
– Az első évet sérülés nélkül futballoztam végig, a másodikban ez nem mondható el. Sokat ki kellett hagynom, de olyan is volt, hogy törött kézzel játszottam. Ezen okok miatt is kikerültem a stabil kezdőből, így később hiába lettem újra teljesen egészséges, az edző nem akart változtatni.

– Ezért is hagytad el a Fradit 2001-ben?
– Én nagyon szerettem itt játszani, de ekkor nem éreztem a bizalmat, hogy a vezetők annyira ragaszkodtak volna hozzám. 26 és fél éves voltam, erőm teljében, úgy éreztem, váltanom kell, ekkor szerződtem Sopronba.

– Maradjunk csak a Fradinál, ha kérhetem. Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed?
– Már említettem. Az a bizonyos MTK elleni 1:0-ás meccs, ahol végleg el- és befogadott a Fradi-tábor. De ugyanilyen jó szívvel emlékszem vissza a 2000 tavaszi MTK elleni meccsre is, ahol a Hungária körúton 3:2-re nyerünk, ott is sikerült betalálnom.

– Milyen volt a viszonyod akkori csatártársaddal, Horváth Péterrel?
– Kimondottan jó. Nem mondanám barátinak, mert a pályán kívül nem jártunk össze, de az edzéseken, a meccseken nagyon jól megértettük és kiegészítettük egymást.

– A szurkolókat már említetted. Most konkrétabban kérdezek. Milyennek tartod a Fradi szurkolóit, hiszen neked van külföldi összehasonlítási alapod is?
– Erre nem lehet röviden válaszolni. A Fradinak van a legnagyobb szurkolótábora, akik a legnagyobb hangulatot tudják csinálni. Hihetetlenül jó érzés ilyen hangulatban futballozni, engem mindig határozottan feldobott, nagyobb teljesítményre ösztönzött. Ugyanakkor nem csak az egekbe tudnak emelni, hanem számonkérni is. Ezt is el kell tudni viselni, mert egy gyengébb játék után mindenképp jogos a szurkolók elkeseredettebb reakciója! Az egy másik kérdés, hogy egy bizonyos határon nem szabadna túlmenniük. A nemzetközi összehasonlításra csak azt mondhatom, hogy más Magyarországon szurkolni és más Franciaországban vagy Norvégiában, amelyek hozzánk képest kifejezetten jóléti társadalmak. Ott a nézők nem a labdarúgómérkőzéseken vezetik le frusztrációjukat, amelyek egész máshol keletkeztek.

– Beszéljünk egy pár szót a máról. Hol játszol mostanában?
– Jelenleg sehol, szabadúszó vagyok, szerződésre várok, mert úgy gondolom lehet még egy-két jó évem a pályán. Szerencsére úgy tűnik van még érdeklődés.

– Mit hozhat utána a jövő? Maradsz továbbra is a pályák környékén?
– Én nem tudom máshol elképzelni az életemet. 26 éve a pályán vagyok, a jövőmet is itt képzelem el. Megszereztem már a B-licenszes edzői papírokat, később itt is tovább szeretnék lépni, hiszen a családom után rögtön a futball következik.

– Ha már említed a családot, netán lesz utánpótlás is?
– Minden esély adott rá. Két fiam van, az egyik 12, a másik 9 éves, mindketten fociznak a lakhelyünkhöz legközelebb, a Vasas-Pasarét utánpótlásbázisán.

– Köszönöm a beszélgetést. Az FTC Baráti Kör és a rád szeretettel gondoló Fradisták nevében kívánok neked Boldog Születésnapot, sok sikert
– Én köszönöm a megkeresést és a jókívánságokat. Bár már a karácsonyi ünnepek elmúltak, azért még én is kívánhatok a Fradistáknak valamit: nagyon boldog és sikeres Új Esztendőt!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS