Ahogy azt a szokásos „születésnap-figyelőnkben” jeleztük, mai is van egy születésnaposunk: Szeibert György, aki ma 49 esztendős. Felhívtuk.

Szeibert György 1989-ben mutatkozott be a Ferencvárosban, ahol összesen 25 bajnoki mérkőzésen 8 gólt szerzett. A szezon végén bajnoki bronzéremmel búcsúzott a Fraditól. A Fradi előtt emlékezetes éveket töltött a Volánban (egy ízben szögletből lőtt gólt az akkor újpesti Szendreinek) és az MTK-ban (bajnokcsapat tagja volt, egyúttal gólkirály 1987-88-ban). Most azonban inkább beszéljünk a Fradiban töltött időről.

– A Volánból kerültél az MTK-ba, majd onnan igazoltál a Ferencvárosba. Milyen érzés volt belépni a Fradi öltözőjébe?
– Az egy csodálatos, fantasztikus érzés volt. Abban az időben hatalmas szó volt, ha valaki a Ferencvároshoz tudott kerülni. Ezt így nem is lehet szavakba önteni, aki játszott a Fradiban, az mind tudja, érzi ezt.

– Egy évet játszottál nálunk, miért csak ilyen rövid ideig?
– Én nem úgy terveztem, hogy csak egy évet fogok a Fradiban játszani, de sajnos volt egy afférom egy „illetékes” emberrel, valójában ezért mentem el. Nem tudtunk sajnos megegyezni, de igazából azért, mert ez az ember nem is akart velem közös nevezőre jutni. Amúgy is furcsa körülmények voltak akkoriban, három-négy meccsekre akarták aláíratni velünk a szerződéseket és ezt senki sem írta alá. Ment a hercehurca ide-oda, végül akik aláírtak, azok is egy héttel a bajnokság kezdete előtt tették meg ezt. Nagy volt a bizonytalanság. Én ekkor kaptam egy jó ajánlatot és elmentem.

– Mit jelentett neked a Fradi?
– Az egyik legszebb évem volt, amit a pályafutásom alatt eltöltöttem. Ennyi ember előtt játszani, csodálatos élmény volt. Mert a Verebes korszakban még az MTK-ban is játszottam sok néző előtt, de az Üllői út semmivel nem hasonlítható össze! Mikor idegenben játszottunk, számunkra az is olyan volt, mintha otthon tettük volna. Az a légkör, az a hangulat, az maga a csoda volt.

– Melyik volt a kedvenc mérkőzésed a Fradiban?
– Azt kell mondjam sok volt. Az egyik a Haka elleni kupameccs, a másik a Debrecen elleni bajnoki mérkőzés, ahol két gólt rúgtam és egy gólpasszt adtam Dzurják Csöpinek. Az egész év olyan volt, hogy azt csak a fantasztikus jelzővel lehet illetni. Aki ezt nem élte át, az nem is tudja milyen felemelő érzés ez. Én hálát adok az Istennek, hogy egy évet a Fradiban játszhattam.

Az a bizonyos Haka elleni meccs képekben is:

– Híres voltál a pontrúgásaidról. Sokat gyakoroltad ezeket, vagy erre születni kell?
– Nagyon sok gyakorlás volt mögötte. Az tény, hogy gömbérzék is szükséges, amire viszont születni kell, de gyakorlás nélkül ez nem megy. Én másfél-két órát kint maradtam edzés után és a rúgótechnikámat fejlesztettem, tehát ez nem a véletlen műve volt.

– Mit csinálsz manapság?
– Dolgozom, mint az emberek általában és mellette edzősködöm. Voltam már felnőtteknél, gyerekeknél is. Eddig a Rákosmenti TK-nál edzősködtem, most pedig ajánlatra várok. Az edzői pálya már csak ilyen. Ma itt vagy, holnap pedig már egész máshol. Jó lenne egy olyan csapathoz kerülni, ahol adottak a körülmények.

– Mit üzennél a Fradi szurkolóinak?
– Bízzanak a csapatukban. Nekem az a véleményem, hogy lesz még nagy a Ferencváros. A Fradinak meghatározó csapatnak kell lennie az első osztályban. Ehhez helyre kell állítani az utánpótlást, mert láthatjuk, hogy egy Fehérvárnál, egy MTK-nál ez működik és ebben a Fradinak kellene az élen járnia! Ezzel a háttérrel, ilyen közönséggel, ezzel a szeretettel ami körülveszi ezt a klubot, már nem itt kellene tartani. Bízzunk benne, hogy eljön az idő, mikor a Fradiról fog szólni ismét a magyar labdarúgás. Jelenleg sajnos most ez még nem mutatkozik meg, de reménykedjünk, hogy eljön még az idő, mikor minden ismét a helyére kerül.

– Nagyon köszönöm ezt a jó hangulatú beszélgetést és szeretnék neked nagyon boldog születésnapot kívánni a magam, az FTC Baráti Kör és a Fradi szurkolói nevében!
– Én köszönöm a beszélgetést és megható, hogy eszetekbe jutottam. Boldog Új Évet minden Fradistának és az FTC Baráti Körnek!

Istenes Tibor