Mikor még nem voltak percek és pillanatok, és a végtelent nem zárta keretbe az idő, mikor nem feszítette panorámáját a világmindenségre a történelem, hanem az ismeretlenség magányában a megszületésre várt a jövő, akkor dobbant egyet a kozmosz szíve, és egybefolyt a tér az idővel, anyaggá formálódott a végtelen.

Aztán a jelen munkája kiformálta a múltat, s a remény megszülte a jövőt. Majd az ember egyszer csak öntudatra ébredt. Megpróbálta elhelyezni magát az idő síkjain, s midőn mértékegységbe zárta az idő szabad szárnyait, szakaszokra bontotta életét. Elménknek már természetes a múlt, felfogjuk a jelen súlyát és bízunk a jövőnkben. Az időt feldíszítettük ünnepekkel, s így múlása kevésbé fájdalmas a halandó ember számára, hisz az ünnep színes örömteli ruhája eltakarja az elmúlás meztelen valóságát.

Ma ismét ünnepre kész a szívünk, zöld-fehérbe öltöztetjük bizakodó jövőképünket, fordítunk egyet az év csalódott lapjain, s új reménnyel kezdjük olvasni az év első napjait.

Előttünk van még a felkészülés minden gyötrő pillanata, az izmok fájdalmas kínjai, de a győzelmeket soha nem ingyen varázsszóra szerzi egy csapat, hanem a munka fárasztó verejtékes gyümölcseként aratjuk, ha szívünket is adjuk bele. A siker egy nagyon összetett fogalom. Elődeink ismerték nemcsak annak ízét, hanem azt is, miként lehet elkészíteni a jelen receptje alapján a jövő ízeit. Tanuljunk hát elődeinktől, hiszen ahogy a dicső példák sokasága mutatja, igazi mesterszakácsai voltak a labdarúgás étlapjának. Minden évben elő tudtak állni egy újabb remekművel, az ízek varázsa elbódította a közönséget, s a győzelem illata a pályára csalta az éhező tömeget. Az éhséggel ma sincs semmi baj, az étvágyunk remek. Éhezve várjuk a tavaszt, mert a böjtökkel tűzdelt ősz és a korgó tél után, lakmározni szeretnénk a tavasz sikereiből.

Már csak pár óra és a múlt fátyla elborítja a 2009-es évet is. Tanuljunk hibáinkból, ismerjük fel a jövőben rejlő sikerek lehetőségeit és koccintsunk egy boldogabb, szebb évre. Reményeinkből építsük fel a jövő év kristálypalotáját és higgyünk az elvégzett munka gyümölcseiben.

A Ferencvárost a töretlen hit vitte előre mindig a sikerek felé, repüljünk most is a remény szárnyain, s kívánjunk egymásnak Boldog Új Évet, váljanak valóra zöld-fehér vágyaink!

Istenes Tibor