Pethő Zoltán (a Baráti Kör alelnöke) visszaemlékezéseinek felhasználásával írta Hélisz József (a Baráti Kör főtitkára).

1. rész

A labdarúgó mérkőzések a kezdeti időszaktól vonzották a nézőket, mai szóhasználattal a szurkolókat. Így volt ez az 1900-as évek elején az FTC, a „Franzstadt” meccsein is.

A zöld-fehérek nem csak a IX. kerület munkásait, kispolgárait, tisztviselőit vonzották meccseikre, hanem előbb a szomszédos kerületek – elsősorban a Józsefváros – társadalmát, majd a Fradizmus fokozatosan átterjedt az egész fővárosra. Méretileg csak az MTK szurkolótábora közelítette meg a Fradi-drukkerek számát. (A későbbi nagy csapatok – az Újpest, a Kispest – bázisa akkor még a fővároson „kívüli” volt, a Vasas pedig csak jóval később lett – elsősorban az angyalföldi – munkásság népszerű első osztályú csapata.)

A Fradi-drukkerek kisebb csoportjai alkalmanként összejöttek egy-egy ferencvárosi kisvendéglőben sportbaráti beszélgetésekre, iddogálásra. Az akkor már Fradinak becézett profi Ferencváros szurkolóinak első „hivatalos” tömörülését a „B” tribün előtti állóhely drukkereiből Radványi Pál alapította meg 1928-ban. Ez volt a legendás „B-közép”, amelynek tagjai a felezővonalnál, a Radványi Pál által tartott zászló közelében álltak minden hazai meccsen. A mérkőzések kezdetén, a játékvezetői sípszóval egyidőben mindig felhangzott a zászlótartó érces hangján: „Fiúk, háromszoros éljen a Fradinak!”. Erre mindig több száz torok reagált: „Éljen, éljen, éljen!”

Radványi Pál egyébként a szurkolók szóvivője is volt, majd később az amatőr FTC titkára, még később az igazgatója lett. Miután 1933-ban, tragikus hirtelenséggel, hashártyagyulladásban elhunyt, emlékét a szurkolók a „B” tribün mellvédjén elhelyezett bronz mellképes márvány emléktáblával (képünkön), valamint a Radványi-díjjal ápolták, amelyet öt éven át adtak át az év legjobb ferencvárosi sportolójának. Az öt Radványi-díjas sportoló sorrendben: dr. Sárosi György, Szigeti Lajos, Toldi Géza, Tánczos Mihály és Korányi Lajos.

1937-ben a KK-diadal római döntőjéről Sárosi dr. egy bambusz zászlórúddal tért haza, amelyet a „B-középnek” adományozott. Ettől kezdve – egészen 1950-ig – ezen az összeszerelhető zászlórúdon lobogott a „B-közép” zöld-fehér zászlaja.

A „B” tribünnek az 1970-es években történt lebontásakor a Radványi Pál emléktáblát is eltávolították. Az FTC Baráti Kör 2009-es közgyűlésén Hélisz József főtitkár hivatalosan is kérte az FTC vezetését, hogy a megépítendő új stadionban ezt az emléktáblát állítsák helyre és helyezzék el.

A „B-közép” mintájára a profizmus évei alatt az „A” lelátó oldalánál levő játékoskijáró melletti állóhelyen is „működött” egy szurkolói csoport, az ún. „Budai B-közép”.

Amikor az 1930-as években ifj. Springer Ferenc dr., az alapító elnök fia vezető szerephez jutott a Ferencvárosban, megalapította az FTC Baráti Társaságot. Ez a „B-középnél” szervezettebb volt, elsősorban szintén a B-oldali szurkolókból verbuválódott, nem csak az álló, hanem már az ülőhelyi részekről is. Vezetői Koromczay Lajos és Zsilka Sándor voltak. Ezen Baráti Társaságnak két tag ajánlása mellett csak az lehetett a tagja, aki egy évig már rendszeresen járt a mérkőzésekre és magatartása ellen kifogás nem merült fel. A Társaság tagjai az idegenbeli mérkőzésekre is elkísérték a csapatot. A Társaság kibővített vezetősége minden péntek délután a József körúti Bandl étterem különtermében együtt volt a labdarúgócsapat tagjaival. A Társaság tagja volt Woggenhuber Oszkár, az első Fradi-induló szerzője, a Ferencváros „igrice”.

– folytatása következik… –