Egykoron az erős emberek is sportolhattak a klubunkban. SÚLYEMELÉS: 1934-1966

Dr. Springer Miklós, az FTC Elnökségének a tagja, az FTC Baráti Kör alelnöke, 2009. május 8-án, a klub fennállásának 110-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nagyformátumú beszédben méltatta a múltban elért sikereket. Igen informatív része volt a beszédnek, hogy sorjában megemlékezett az FTC összes valaha is működött szakosztályáról, azokról is, amelyek ma már a múlt homályába merülnek. Oda merülnek, de el nem veszhetnek!

Ez is indokolja, hogy sorozatunkban megemlékezzünk ezekről az egyszer volt szakosztályokról, hogy az internet adta nagyobb publicitást kihasználva minél több érdeklődőhöz eljuthassanak ezek az információk.

SÚLYEMELÉS: 1934-1966

A súlyemelők a múlt század 30-as éveinek elején a birkózó szakosztály alosztályaként kezdték meg működésüket. Az 1933-as év hozta az első sikereket, amikor sportolói a ritka versenyalkalmak ellenére 3 első, 5 második és 4 harmadik helyezést értek el. Nyilván ez a teljesítmény is hozzájárult, hogy 1934-ben az FTC vezetői önálló helyiséget biztosítottak számukra, aminek következtében megalakulhatott az önálló szakosztály.

Az első időszakban Bakonyi Tibor teljesítménye emelkedett ki, aki 1933-ban 297,5 kg, 1937-ben pedig 300 kg-os összetett eredménnyel megnyerte a magyar nehézsúlyú bajnokságot. Lehet mondani, ekkor a legerősebb magyarnak bizonyult. Rajta kívül Ébert Eduárd, Michelberg Roland, Schőn Tibor, Staff Károly, Szegő György és Wéber Béla alkották a csapatot.

1939-től 1941-ig Bakonyi Tibortól Hunyadi László vette át a stafétabotot, már ami a magyar bajnoki címeket jelenti. Ő középsúlyban nyert egymás után három alkalommal bajnokságot (307,5 – 315 – 310 kg teljesítménnyel). Ezzel ő lett a legeredményesebb ferencvárosi súlyemelő.

A II. világháború, sok más sportághoz hasonlóan megakasztotta a fejlődést, a szakosztály átmenetileg megszűnt. Újjáélesztése a Kinizsi-korszakban, az 1950-es évek elején történt meg. Hiába voltak azonban a hagyományok, ez a kor nem volt igazán alkalmas a toborzásra. Nem sikerült megfelelő versenyzőket igazolni, az utánpótlásban is elmaradtak az eredmények, a szakosztály még az ötvenes években másodszor is megszűnt.

Volt még egy újjáélesztési kisérlet a 60-as években, azonban ez sem bizonyult hatásosnak, így a szakosztály 1966-ban végleg megszűnt.

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben

http://www.ftcbaratikor.hu/2009/05/03/drspringer-miklos-unnepi-beszede/#more-6827