Ma is működő szakosztályok: ÚSZÁS

1. rész: 1904-től 1933-ig

A ma is működő szakosztályok sportágai közül eddig két alapsportággal, az atlétikával és a tornával foglalkoztunk. Következzék a harmadik olyan sportág, amit alapnak is mondanak, az úszás.

Mondják, az úszás amolyan ösztönös sportág, hiszen szinte egyidős az emberiséggel, a járással, futással együtt alakulhatott ki. Hazánkban az első úszóversenyt a MAC rendezte 1881. július 10-én. A helyszín és a táv sem volt akármilyen. A Dunán rendezték a versenyt, Vác és Budapest között. A rajtnál hét úszó indult el, közülük négy érkezett célba. Ettől kezdve viszont gyorsan növekedett az úszók tábora, aminek egyik eredménye, hogy 1895-ben, egy évvel az athéni olimpia előtt már nagy magyar siker született, Hajós Alfréd Bécsben Európa-bajnok lett 100 méteres gyorsúszásban, amely távon az első olimpián is bajnoki címet szerzett. Nem mellesleg ott 1200 méteren is nyerni tudott, megalapozva ezzel a magyar úszósport azóta is tartó sikereit.

Az FTC úszószakosztálya 1904-ben alakult. Az első edző az egykori úszó Balogh Hugó volt, aki hamar felfigyelt a fiatal Váci Imrére, aki mellúszásban rögtön meg is nyerte az első nemzetközi versenyét.

Érdekes módon az úszósportnak ekkor még nem volt saját szövetsége, az a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) felügyelete alá tartozott. Ide jelentkeztek 1905-ben tagnak az FTC úszói is. Ekkoriban tagja volt a szakosztálynak Malaky, Berán, Weinber József és János, Horn és Deutsch . Ugye, ismerős nevek? Nem véletlenül, hisz a labdarúgók akkoriban multilaterális sportolók voltak. De voltak már „csak úszó” úszók is, név szerint: Donáth Leó, Schneider Béla, Szívós Mihály és a feltűnően tehetséges Toldi Ödön.

Az FTC-ben vezették be Magyarországon először a tréningkönyv-rendszert, ami a mai edzésnaplónak volt az elődje. Céljuk ezzel is a versenyzők tudatos és tervszerű felkészítése volt. Az ötlet annyira bevált, hogy az MTK és a MAFC szinte azonnal, kis késéssel pedig az összes magyar úszóegyesület átvette.

Az önálló Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) 1907. május 27-én alakult meg, alapítói között természetesen ott volt az FTC úszószakosztálya. Az első vezetői között egy öt tagú bizottság tagjaként az FTC részéről Donáth Leó és Kugler Sándor is megtalálható volt. Sőt, az alakuló közgyűlés Kugler Sándort ügyvezető elnöknek is megválasztotta, a tisztikarban pedig olyan FTC vezetők kaptak helyet, mint Malaky Mihály, Horváth Ferenc vagy éppen dr. Springer Ferenc. Az első versenyszabályok kidolgozásával pedig Donáth Leót bízták meg.

1908-ban egy addig példa nélküli botrány árnyékolta be az úszósportot. Történt ugyanis, hogy az FTC és az MTK nagy vitába keveredett egymással. Nem véletlen, hogy a két egyesület a futballon kívül is késhegyre vívó harcot vívott egymással, hiszen mindkettő a sportolás minél gyorsabb ütemű elterjesztését tűzte zászlajára. Amíg ez a sportpályákon zajlott, addig mindez egyértelműen serkentette is a hazai sportéletet. Azonban 1908-ban az FTC kiváló úszója, Toldi Ödön átlépett az MTK-ba. Az FTC professzionalizmussal vádolta meg Toldit és az MTK-t is. Később a MÚSZ felmentette őket ezen vádak alól, de a kedélyek nem nyugodtak, az MTK szabotálta az FTC úszó- és – milyen érdekes – atlétikai versenyeit is. Lám-lám, a Schlosser-ügynek is volt előélete, bár az a sportágnál fogva jóval nagyobb vihart aratott.

1910-től újabb versenyzők tűntek fel, Tobiás Zoltán, Domonkos Pál és az Olasz fivérek is jelentkeztek eredményeikkel, akik számos hazai és nemzetközi versenyen értek el sikereket.

A szakosztály vezetője ekkor Mednyánszky Kánitz Henrik volt, akinek munkáját az eredmények minősítették. Versenyzői 4 bajnokságot, 34 első helyezést értek el gyors- és mellúszásban, de a hosszútávú dunai bajnokságon is megállták a helyüket. Ekkor jelentek meg a vízben az első női úszók is.

Az első nagy korszak az I. világháborúig tartott, ami a sportágak többségéhez hasonlóan visszaesést hozott. Az úszók a háború alatt szüneteltették a szakosztályt. 1918-tól újra rajtkőre léptek a versenyzők, ám igazi nagy úszót egyelőre nem tudtak kinevelni. Tíz éven keresztül gyakorlatilag a vízilabdacsapat játékosaiból – akik kiegészítő sportként úsztak versenyeken is – és néhány lelkes hölgyből állt a szakosztály. Eredményeket azonban ők is, elsősorban Wenk János (képünkön) szállítottak, aki 1918-ban és 1920-ban 200 m mellen, 1919-ben 220 yard mellen, 1921-ben és 1922-ben 400 m mellen lett országos bajnok. 1921-ben pedig a 4×100 méteres gyorsváltót nyerte meg a Keserű Alajos, Serény István, Wenk János, Vértessy József összetételű, pólósokból álló csapat. És, ha már a lelkes hölgyeket is megemlítettük, 1923-ban és 1926-ban folyamúszásban Keresztúri Kamilla lett országos bajnok, 1923-ban Szántó Katalinnal és Szász Katalinnal kiegészülve csapatban is.

Aztán 1928-tól elindult egy újabb emlékezetes korszak. Kezdetben a nők remekeltek, 1929-ben és 1930-ban a Bárány Magdolna, Csányi Borbála, Mallász Gitta, Pesti Margit, Sipos Margit, Somogyi Vali, Bábel Zsófia, Csukai Lívia, Bán Mária és Vermes Magda összetételű gárda már országos viszonylatban is számottevő erőt képviselt. 1930-ban Somogyi Valéria 200 méteres mellúszásban, Sipos Margit pedig 100 m háton lett országos bajnok. A férfiak közül ebben az évben csak Székely András remekelt, aki főiskolai világbajnok lett.

1931-ben már koedukálttá vált a sikerlista is, felzárkóztak a férfiak. Székely András itthon is folytatta sikersorozatát, 100 m gyorson Budapest-bajnok volt, az országos bajnokságon pedig második, nagy ellenfele Bárány István mögött. Kettejük vetélkedésére jellemző, hogy az Európa Bajnokság is köztük dőlt el. De a 4×200 méteres gyorsváltóban már együtt küzdhettek a nemzeti színekért, ahol Székely is Európa bajnok tudott lenni.

A már említett Fradista hölgyek a harmincas évek elején egyértelműen uralták a hazai mezőnyt. Sipos és Somogyi mellett Mallász Margit teljesítményét kell kiemelni, aki 1931-től 1933-ig minden évben megnyerte a 100 méteres hátúszás országos bajnokságát. 1931-től 1934-ig a női 4×100 m gyorsváltó is Fradista szám volt. A lányok nemcsak az uszodában, a Dunán is jeleskedtek, 1932-ben a Csányi, Lovász, Mallász összetételű csapat ott is bajnok tudott lenni.

Az 1932-es év egyébként az olimpiai játékok jegyében telt el. Az előkészületi versenyeken született néhány FTC siker, ám az olimpiára egyedül Székely András jutott ki. Ott, bár megtette ami tőle telt, hiszen 100 m gyorson egyéni csúcsot úszott (59,4 mp), de ezzel sem került a döntőbe. Ő volt ez első Fradista úszó, aki egy percen belül úszott 100 m gyorson. A 4×200 m-es gyorsváltó tagjaként vigasztalódott, hiszen ott a dobogó harmadik fokára állhatott. Az olimpia utáni Budapest-bajnokságon a Fradisták taroltak, Bárány Magda, Sipos Margit és Székely András is fölényesen győzött.

Ekkoriban még egy embert ki kell emelni a sok közül. Ő nem más, mint Angelusz Béla intéző, aki fáradhatatlan szervezőmunkával elérte, hogy az élversenyzőkön kívül tömegek úsztak a Fradiban. Karácsony ünnepén rendezték a az úgynevezett tömegváltóversenyeket, ahol 1932-ben valamennyi számban a zöld-fehér „tömegek” győztek.

A Fradi-úszás második dicsőséges korszakának utolsó sikeres esztendeje 1933 volt, amikor az eddig felsorolt nevek még tudták hozni az eredményeket, ám az idővel ők sem tudtak hadakozni, „kiöregedtek” az úszósportból.

Folytatása következik …

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben

Az FTC úszószakosztályának honlapja

Székely András fotója a http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=19388 oldal mellékletéből való.