Egy csapatsport, amely Magyarországon igazából sohasem tudott népszerű lenni, pedig a Fradiban is megpróbálkoztak vele.

GYEPLABDA: 1920-as évektől 1956-ig

Dr. Springer Miklós, az FTC Elnökségének a tagja, az FTC Baráti Kör alelnöke, 2009. május 8-án, a klub fennállásának 110-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nagyformátumú beszédben méltatta a múltban elért sikereket. Igen informatív része volt a beszédnek, hogy sorjában megemlékezett az FTC összes valaha is működött szakosztályáról, azokról is, amelyek ma már a múlt homályába merülnek. Oda merülnek, de el nem veszhetnek!

Ez is indokolja, hogy sorozatunkban megemlékezzünk ezekről az egyszer volt szakosztályokról, hogy az internet adta nagyobb publicitást kihasználva minél több érdeklődőhöz eljuthassanak ezek az információk.

GYEPLABDA: 1920-as évektől 1956-ig

Magyarországon az első gyeplabda mérkőzést 1907 őszén játszották, a MAC (Magyar Athlétikai Club jéglabdásai (bandy) játszottak egymás ellen a klub margitszigeti pályáján. Majd 1908-tól már folyamatosan is űzték, de ősszel mindig visszatértek a jégre. Elsősorban a bonyolult szabályok és a gyenge minőségű pályák miatt nem vált igazán népszerűvé: gyakran „patkányütögetésnek” vagy „gyepkapálásnak” csúfolták a játékot.

Ennek ellenére 1909-től sorra jöttek létre a hazai „hokki” egyesületek (Magyar Jogász SE, BEAC, MHC, MAC, AHC), sőt a hölgyek is bekapcsolódtak a játékba. Az első, csak gyeplabdával foglakozó egyesület, az MHC (Magyar Hockey Club) volt, mely 1918-ban alakult.

A Magyar Gyephockey Szövetség 1924-ben jött létre és alapító tagja lett a nemzetközi szövetségnek (FIH). Új lendületet adott a sportág hazai fejlődésének, hogy 1928-ban kiírták az első bajnokságot.

Erre a korra tehető a Fradi-hockey elindulása is, amelynek pontos dátumáról nincs adatunk. A Fradiban is a jéglabdások, majd 1928-tól a jégkorongozók kezdték el űzni nyaranta, amolyan kiegészítő sportágként. 1930-ban úgy jellemezték őket, hogy több volt a lelkesedésük, mint a tudásuk, még igen kezdő szintű acsapat, amelynek elsősorban a keménységét emelték ki.

1933-ra már nőtt a tudásszint is, rendre a gyeplabda bajnokságban küzdöttek. Igaz, hogy az általában
Hircsák – Fehér, Édes – Fenesy, Vida, Rózsa II – Fleischmann, Gergely II, Senyey, Miklós II, László I
összeállításban pályára lépő csapat a bajnoki címért folyó versenybe nem tudott beleszólni, de szilárd és kemény védekezése folytán még a a legjobbaknak is nehéz ellenfele volt. Rendszerint a 4-5. hely valamelyikén végeztek. A szakosztály nagy sikere volt, hogy a kapus Hircsák István dr. tagja volt az 1936-os berlini olimpián résztvevő magyar gyeplabda válogatottnak.

1936-ban már mintegy hetven igazolt játékosa volt a szakosztálynak.

A II. világháború megakasztotta a fejlődést, ám annak befejeződése után a szakosztály rögtön újjáéledt. 1945-től nagy csatákat vívtak a Fradi gyephokisai a bajnokságban, amelynek rendre az élmezőnyéhez tartoztak. Sőt, az ötvenes évek elején a fénykorát élte a szakosztály, aminek csúcsa az 1953-as bajnoki cím volt.

A bajnokcsapat névsora:
Bertók József, Dombóváry Lajos, Gubó Gábor, Háray Béla, Jákfalfy György, Koltai Andor, Kőszegi László, Margó György, Rendi János, Vagyóczky István, Zsákai Zoltán

Azonban ez a korosztály kiöregedett, utánpótlás viszont nem volt. Ne feledjük, ez a Kinizsi-korszak volt, amikor nem nézték jó szemmel, ha bajnokságok születnek a Ferencvárosban.

Így, azt mondták, érdektelenség okán a szakosztály 1956-ban megszűnt.

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben

http://www.ftcbaratikor.hu/2009/05/03/drspringer-miklos-unnepi-beszede/#more-6827

A Magyar Gyeplabda Szakszövetség honlapjáról a Gyeplabdázás története I.