Amíg foglalkoztak a Fradiban vele, addig azt az úszás berkein belül tették. Ám, a múlt idő jogos, hisz ma már nem teszik.

MŰUGRÁS: 1910-től 1965-ig

Dr. Springer Miklós, az FTC Elnökségének a tagja, az FTC Baráti Kör alelnöke, 2009. május 8-án, a klub fennállásának 110-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nagyformátumú beszédben méltatta a múltban elért sikereket. Igen informatív része volt a beszédnek, hogy sorjában megemlékezett az FTC összes valaha is működött szakosztályáról, azokról is, amelyek ma már a múlt homályába merülnek. Oda merülnek, de el nem veszhetnek!

Ez is indokolja, hogy sorozatunkban megemlékezzünk ezekről az egyszer volt szakosztályokról, hogy az internet adta nagyobb publicitást kihasználva minél több érdeklődőhöz eljuthassanak ezek az információk.

MŰUGRÁS: 1910-től 1965-ig

A „vízbe ugrás” már az ókori Egyiptomi kultúrában is megtalálható volt. A régészek ugyanis találtak erre utaló freskókat a piramisokban. Az újkori „műugrást” a XVII. században az angol tengerészek találták ki, egyrészt a szabadidő eltöltése, másrészt amolyan bátorságpróba céljából. Ahogy az a korabeli hajónaplókban is olvasható, az álló hajóról ugráltak a tengerbe.

Hazánkban a többi országhoz képest elég későn kezdtek a műugrással foglalkozni. Ausztriában 1881-ben tartották meg az első Országos Műugró Bajnokságot, Magyarországon 1890 körül, nem csak Budapesten, hanem a történelmi Magyarország sok városában, így Nagyváradon, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Fiumében, Újvidéken illetve Szegeden, Debrecenben és Sopronban volt nyaranta műugróélet.

Ahogy a Fradi úszósport történetének ismertetése során is írtuk, a Magyar Úszó Szövetség 1907-ben alakult, az első műugró bajnokságot 1910-ben rendezték. Vélelmezhető, hogy ekkor már a Fradiban is művelték.

Az első írásos emlék 1921-ből van, amikor Nagy Károly megnyerte az országos műugró bajnokságot. 1927-ben a műugró szakág Vajda László érkezésével megerősödött, aki ebben az évben, majd a következőben is megismételte Nagy Károly korábbi sikerét, azaz műugró bajnok lett.

Vajda László a későbbi években még magasabbra tört. Ez nem az eredményekre, hanem a kiinduló pontra értendő, hiszen a toronyugrásra váltott, ahol 1930-ban, majd 1933-tól 35-ig zsinórban még háromszor lett bajnok.

Időközben jelentkeztek a hölgyek is az eredményeikkel. Az első bajnokunk Fonyó Lili volt, aki 1932-től 1934-ig sorban háromszor nyerte meg a műugró bajnokságot. Őt 1938-ban László Éva, 1939-ben pedig Ligeti Magdolna követte a hazai műugró-trónon. A nőknél ezekben az években nagyobb volt a folyamatosság, mint a férfiaknál, amit az is bizonyít, hogy míg Nagy Károly és Vajda László után más nevet nem említhettünk, addig a hölgyeknél az 1940-es évek elején is folytatódott a sikersorozat, méghozzá váltott nevekkel. 1940-ben, 42-ben és 44-ben Zságot Irén, 1943-ban újra Ligeti Magdolna nyert országos bajnoki címet a Fradinak, ez utóbbi ráadásul „felment a toronyba” is, ahol 1942-ben és 43-ban ugyancsak nyerni tudott.

A már többször megemlített Nagy Károly 1930-ban felhagyott az ugrással, onnan kezdve edző lett, tevékenységével őt tartják a magyar műugrósport igazi megalapozójának. Ő nevelte ki a magyar műugrósport későbbi EB érmeseit és főiskolai világbajnokait.

Szólni kell arról is, hogy 1930-ig eléggé mostoha volt a műugrók létesítményhelyzete. 1914-ig a Millenáris pályán lévő uszodában egy gerendákból összeállított hordozható állványt használtak, melyet az ugrók vittek a medence partjára. Az állvány felbillenését úgy akadályozták meg, hogy néhány nagy súlyú ember az állvány aljára telepedett. Az 1911-es országos bajnokságot is itt rendezték. 1912-ben hasonló ugróállvány került a Császárfürdőbe. Érdekesség, hogy az állványon kis harang volt, melyet az ugrás előtt megkongattak, hogy a fürdőzők ne ússzanak az ugró alá. 1920-ban már Újpesten, az UTE uszodában (Népsziget) 1 és 3 méteres műugró- és 5 méteres tornyot építettek a sportolók részére. Télen a Hungária-fürdőben tartották az ugrók az edzéseiket. A fürdő megszűnése után a Rudas fürdőben 1 méteres deszkával és a karzatról ugrottak a versenyzők, de a 2 méteres vízmélység miatt veszélyes volt az ugrás és betiltották az edzéseket.

Egy-egy mecénás (Zwarg József, Harmudt Mihály) segítségével egyre több ugróállvány épült, elsősorban a Császárba, ami segítette a versenyzőket

Aztán 1930-ban Hajós Alfréd tervei alapján megépült a Nemzeti Sportuszoda, benne a fedett 33 1/3 méteres, műugrásra is alkalmas medence, majd 1936-ban ugyanitt a nyitott 50 méteres úszó- és hozzá csatlakozóan a szabvány szerinti műugró medence. Az önálló műugró medencékhez 2 db 3 méteres, 2 db 1 méteres rugalmas, továbbá 10 méteres és 5 méteres szilárd elugró hely is tartozik. Ez a létesítmény nagyon nagy lehetőséget biztosított a sportolóknak. Ezt a negyvenes és ötvenes évek eredményei igazolták.

A II. világháború után, mivel szerencsére a Nemzeti Sportuszodában nem keletkezett komolyabb kár, a műugróélet is gyorsan beindult. 1945-ben mű- és toronyugrásban is Hidvéghy László lett a bajnok. A toronyból ugorva 1946-ban és 47-ben is nyerni tudott, majd 1949-ben ismét. Amikor 1948-ban nem ő nyert, akkor megtette ezt helyette klubtársa, Balla Béla. Hidvéghy a rugalmas deszkáról is nyert még bajnokságot, 1948-ban és 50-ben. Sőt 1947-ben bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon.

Az 50-es években elismert szakosztály volt az akkor éppen Kinizsiként működő Fradi, ám versenyzői bajnoki címet nem szereztek. Újabb címet „csak” 1957-ben, immár ismét a Fradinak, Újvári László tudott nyerni, aki 1959-ig mind a 3 méteres műugrásban, mind pedig toronyugrásban legyőzhetetlen volt idehaza, sőt a 3 méteres műugrásban 1958-ban Európában is, amikor Európa-bajnok lett. Ez volt a magyar műugrósport első és mindmáig egyetlen ilyen címe.

A szakág „utolsó mohikánja” Garamvári Vencel volt, aki 1961-ben 3 méteres műugrásban nyert bajnoki címet.

Aztán 1965-ben megszűnt az FTC műugró szakosztálya.

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben

http://www.ftcbaratikor.hu/2009/05/03/drspringer-miklos-unnepi-beszede/#more-6827

A műugrás portál