A magyar labdarúgóélet jelenleg három kupát ismer, melyért évről-évre mérkőzhetnek a hazai klubcsapatok. Ezek közül kétségkívül a legrangosabb (még ha ezt nem is mindig vesszük észre a nézőtérről) a Magyar Kupa. Tudjuk, ennek a győztese megmérkőzhet az adott szezon bajnokával a Szuperkupáért. E kettőn kívül pedig a Ligakupával próbálkozik még az MLSZ.

A magyar labdarúgás történetében azonban voltak más kupasorozatok is, amelyek kiírásával a mindenkori MLSZ próbálta színesebbé tenni a honi labdarúgóéletet. Sorozatunkban ezeket az elfeledett vándordíjakat mutatjuk be, hogy a bajnokság és a magyar kupasorozat mellett (helyett) milyen tétmérkőzésekkel igyekeztek eleink izgalmasabbá tenni a foci világát.

Sőt, ez a kezdeményezés régebbi, mint a magyar labdarúgás bajnoki sorozata, még az MLSZ megalakítása előtti időkre datálható. Egészen pontosan 1899-ben, egy sportújság, a SPORT-VILÁG vetette fel a gondolatot. Íme a cikk:

MAGYAR FOOTBALL VÁNDORDÍJ

Felhívás a magyar footballjátékosokhoz és a footballjáték barátaihoz

Nem akarjuk újra ismételni a footballjáték hódításának említését, szívében él mindazoknak, akik játsszák és akik a játékot érdeklődéssel szemlélik. De e helyett helyénvalónak tartjuk kimutatni ezen nemes játék befolyását sportéletünk helyes irányba történő fejlődésére. Keressük azon motívumokban, amelyben hódító hajlama rejlik, ki akarjuk fejteni a jellemre kiható előnyeit.

A játék egyszerűsége és olcsósága lehetővé teszi a gyors terjedést és máris észrevesszük a vidék mozgását is. Az ifjúság is megszerette, a fővárosban nap-nap után szervezkednek csapataink. Nem elég ok-e ez arra, hogy magyar nemzeti sporttá tegyük az eredetileg angol játékot?

Így gondolkozván fogamzott meg bennünk az eszme: a játék czélját, a csapatoknak az elsőségért való küzdelmét, hozzáfűzni egy ideális díjhoz. Mert ideális az a díj, mely nem egyesek képességének jutalma és még ideálisabb, ha oly vándordíj alakját ölti fel, melynek régisége adja meg legnagyobb értékét és az érczbe vésett betű tudatja csupán a késő utókorral, hogy valaha milyen csapat nyerte meg azt.

A SPORT-VILÁG köréből indult ki a footballjáték meghonosításának eszméje, ezért pendítjük meg mi egy magyar vándordíj alapításának eszméjét. Tervünk egyszerű. Azon egyleteink, melyek körében űzik e szép játékot, gyűjtsenek tagjaik között egy magyar vándordíjra és gyűjtésüket lezárván, szeptember elsején találkozzanak küldöttjeik, s találkozásnál számoljanak be az eredményről. A vándordíj alakjának meghatározása, az érte való küzdelem módjának megállapítása a kiküldöttekből alakítandó bizottság dolga lesz.

A gyűjtésről nem óhajtunk sokat beszélni, minden érdeklődő egylet tegye meg a tőle telhetőt saját körében és szeptember elsején álljon elő az eredménnyel. A SPORT-VILÁG magához méltóan hozzá fog járulni.

Az eszme tehát már 1899-ben megszületett, Magyar Kupa néven azonban csak tíz esztendő múltán indult el.

Előtte azonban már 1903-tól létezett az Ezüstlabda!

Polonyi Géza országgyűlési képviselő tán még emlékezett a négy évvel korábbi újságcikkre, mindenesetre tény, hogy 1903-ban felajánlott egy nagy összeget vándordíj céljára. Paár János tervei alapján Fábry János ötvösmester készítette el az első magyar labdarúgó vándordíjat, az Ezüstlabdát. Az MLSZ fennhatósága alatt a lebonyolítás szervezésére egy bizottságot hoztak létre, amelynek első elnöke dr.Dáni Vilmos volt.

A sorozat szabályai, feltételei szinte azonosak voltak a későbbi Magyar Kupával, egy különbséggel. Feltétel volt, hogy lehetőleg minden mérkőzést az akkori idők egyetlen füves pályáján, a Margitszigeten kell lejátszani. Azt is meghatározták, hogy ki és mikor nyeri meg végleg a vándordíjat, az a csapat, amelyik egymás után háromszor, vagy sorrend nélkül ötször nyeri el.

1. kiírás: 1903
A nemes szándék ellenére nem tolongtak a csapatok. Az FTC azonban természetesen ott volt. A sorozatos lemondások miatt játék nélkül jutott a döntőbe, ahol ellenfele a 33 FC volt. 1903. december 6-án, a kiírásnak megfelelően a Margitszigeten meglepetésre 1-1 arányú döntetlen született. Azért meglepetésre, mert az FTC, mint bajnok állt ki az 5. helyezett ellen. A megismételt döntőn, egy héttel később már 3-0 arányban nyert, így a vándordíj első védője lett az FTC.

2. kiírás: 1904
Nőtt a csapatok részvételi kedve, most már nem a döntőben kezdett a címvédő FTC. Első mérkőzését a MAC ellen 3-1-re, majd az elődöntőben a Postás ellen 2-1-re nyerte. A döntőben a MAFC csapata következett, izgalmas mérkőzésen 3-2-es FTC sikerrel, azaz kettőből kettő volt a mérleg. Ezúttal nem a bajnokság végén, hanem igazi kupasorozathoz illően, közben volt a sorozat. A döntőre is tavasszal, sokkal jobb időjárási körülmények közepette, májusban (mégiscsak más ilyenkor a Margitsziget) került sor.

3. kiírás: 1905
Sokan előre elkönyvelték, hogy véget is érhet a vándordíj, hiszen biztosra vették a már kétszeres győztes FTC sikerét. Nem így történt! Az FTC az első mérkőzését 3-0-ra még megnyerte az UTE ellen (érdekesség, hogy nem a Szigeten, hanem az Amerikai úton), ám az elődöntőben a BTC ellen (már újra a Szigeten) elbukott, 3-1-re kikapott. A sportszerető közvélemény tán még örült is ennek, hisz ez azt jelentette, hogy minimum három évvel meghosszabbodik az egyre népszerűbbé váló sorozat. A BTC később a döntőt is megnyerte.

4. kiírás: 1906
A bajnokságot ekkor szervezték át a naptári évben rendezett tavaszi-őszi rendszerről, őszi-tavaszira. Ezért tavasszal az MTK elnöke felajánlott egy ezüstserleget egy egyfordulós körmérkőzés-sorozatra. Az Ezüstlabda rangját azonban az is jelzi, hogy az FTC játékosai ekkor már sokkal inkább készültek annak a megnyerésére, mint a Brüll-serleg mérkőzéseire. Így is lett! A Brüll-serlegben 4. lett a csapat, nem úgy az Ezüstlabda-sorozatban. Az első mérkőzésen, még márciusban, a Törekvést búcsúztatták fölényes 6-2 arányú győzelemmel (a Liget utcában). Az elődöntőben az UTE következett (ismét a Szigettől távol, a Millenárison), 3-0 és máris a döntőbe jutottak. A döntőt is még az új bajnokság kezdete előtt, június 10-én, természetesen már a Margitszigeten rendezték a Postás ellen. Az eredmény 1-1 lett, ám a megismételni kívánt döntőre a Postás egyéb kötelezettségeire hivatkozva nem állt ki, így harmadszor is az FTC nevét véshették a trófeára.

5. kiírás: 1907
A MAC éve volt. Az FTC jól kezdett, a Millenárison 3-1-re győzött a BAK ellen, ám április 14-én a Margitszigeten az elődöntőben csúfos kudarc érte, kikapott 8-0-ra a későbbi győztes MAC-tól.

6. kiírás: 1908
Az FTC a legjobb négy között kezdett, mégpedig a címvédő MAC ellen. Nagyon izgalmas mérkőzésen 4-3-ra vett revansot előző évi legyőzőjén. Június közepén a döntőben a BAK már nem jelentett ilyen akadályt, 7-2 lett a végeredmény, negyedszer is győztes az FTC.

7. kiírás: 1909
Ezúttal, szemben 1905-tel, beteljesedett a vándordíj sorsa. Most is, mint akkor ezt várta a közvélemény, hiszen az FTC-ben valódi aranycsapat volt kialakulóban. Most is két mérkőzést kellett játszani a győzelemhez, az elsőt április 18-án a Millenárison a 33 FC ellen, 2-0. A döntő, egyben a vándordíj utolsó mérkőzése június 9-én volt a Margitszigeten: FTC – MAC 4-2.

Hét év alatt megvolt az öt sorrendhez nem kötött győzelem, az Ezüstlabda végleg a Ferencvárosba került. Hogy aztán még abban az évben felváltsa a Magyar Kupa, amelynek kiírásába már nem írták bele a végleges elnyerés lehetőségét.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Felhasznált források:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (1974)
Nagy Béla: Fradi karácsonyi könyv (1998)