A Fradi dicső múltja, 81.rész – 1982-83
A szurkoló számára minden bajnokság egy új remény. Különösen akkor, ha az előzőben ezüstérmes lett a csapata. Hiszen, akkor csak egyet kell előrelépni a hőn áhított bajnoki címig. A Fradinál pedig mint tudjuk, a megalakulástól kezdve elvárás, hogy ezért harcoljon. Nem volt ez másképp ebben a szezonban sem.
Harcolt is a Fradi a címért az utolsó pillanatig, ám sajnos mégsem sikerült megszerezni, maradt az előző évi sorrend.
| Az 1982-83. évi Nemzeti Bajnokság végeredménye | ||||||
| 1. Rába ETO | 30 | 19 | 6 | 5 | 82-37 | 44 |
| 2. Ferencváros | 30 | 19 | 5 | 6 | 73-46 | 43 |
| 3. Bp. Honvéd | 30 | 17 | 8 | 5 | 57-33 | 42 |
| 4. Csepel | 30 | 13 | 11 | 6 | 52-46 | 37 |
| 5. Újpesti Dózsa | 30 | 12 | 8 | 10 | 45-47 | 32 |
| 6. Tatabánya | 30 | 9 | 11 | 10 | 42-40 | 29 |
| 7. Vasas | 30 | 11 | 6 | 13 | 56-52 | 28 |
| 8. Haladás | 30 | 10 | 8 | 12 | 33-40 | 28 |
| 9. Diósgyőr | 30 | 8 | 11 | 11 | 36-44 | 27 |
| 10. Nyíregyháza | 30 | 9 | 8 | 13 | 29-37 | 26 |
| 11. Zalaegerszeg | 30 | 8 | 10 | 12 | 37-46 | 26 |
| 12. MTK-VM | 30 | 9 | 8 | 13 | 40-58 | 26 |
| 13. Videoton | 30 | 11 | 3 | 16 | 48-47 | 25 |
| 14. Pécsi MSC | 30 | 9 | 7 | 14 | 45-52 | 25 |
| 15. DMVSC | 30 | 8 | 9 | 13 | 35-51 | 25 |
| 16. Békéscsaba | 30 | 5 | 7 | 18 | 41-75 | 17 |
Ilyenkor mindig feltesszük a kérdést, min múlhatott a bajnokság? Hol lehetett volna megszerezni a hiányzó két pontot? Nyilvánvaló válasz lehet, talán éppen az ellen, aki előttünk végzett. Tán igaz is lehet! Hiszen a Rába ETO 1982 őszén 3:1-re győzni tudott az Üllői úton. Ez még nem is lett volna oly nagy baj, hisz a bajnokság későbbi szakaszában, éppen Győrben lehetőség lett volna visszaelőzni, hisz a győriek előnye egyetlen pont volt. 1983. május 22-én volt a nagy meccs, amely nagyon jól indult, Nyilasi két góljával a félidőben 2:0-ra vezetett a Fradi. Aztán a másodikban az ETO előbb egyenlített, majd a 63. percben Nyilasi újra 3:2-re alakította az eredményt. Ha így marad, helycsere történik az élen, ami a később történtek ismeretében meg is maradhatott volna. De nem maradt így, az ETO megint egyenlített. A nagy meccs a videomegosztó oldalak egyik „sztárja”, ami abból az időből igazán ritkaság.
Ezen kívül is keresgélhetjük azt a hiányzó két pontot. Mondjuk, amikor ugyancsak 1982-ben, ugyancsak odahaza, és ugyancsak 3:1-re kikaptunk a Csepeltől. Vagy amikor, megint csak 1982-ben, de már idegenben 1:0-ra a Zalaegerszegtől és 4:2-re a Pécstől kaptunk ki. Ebből is látszik, az 1982 őszén veszettünk sok pontot, a tavaszi menetelés az a Fradi szokásaihoz híven abszolút rendben volt (15 mérkőzésből 12 győzelem, 3 döntetlen).
A Rába ETO, ha sokkal nehezebben is, mint az elmúlt szezonban, de megvédte bajnoki címét, amivel az első vidéki csapat volt, amelyik duplázni tudott.
Nézzük a hazai kupát, az MNK-t. 1982-ben a „borongós bajnoki őszön” kezdődött Hatvanban, ahol egy könnyed 5:0 arányú győzelemmel jutott tovább a csapat. Még mindig ősszel, de már Budapesten, az ERDÉRT-pályán Erdért-FTC 1:4. A tavasz is alsóbb osztályú ellenfelet hozott, először Szarvasra kellett kirándulni, Szarvasi Főiskola – FTC 3:7, majd ismét Budapest, ám még mindig alacsonyabb osztályú ellenféllel (sok panasz nem lehetett a szerencsére) 22.sz. Volán – FTC 2:5. Ez a győzelem már a negyeddöntőbe jutást eredményezte, ahol azonban az első NB I-es ellenfél kifogott a Fradin, igaz idegenben, igaz döntetlen eredménnyel (2:2), ám tizenegyesekkel 12:11 a Honvéd javára.
Az előző évi ezüstérem UEFA-kupás helyet ért. Az első ellenfél a baszkok büszkesége, az Athletic Bilbao volt és bánta a párosítást. A Népstadionban szerzett 2:1-es előnyt Bilbaoban is megtartotta a Fradi, az ott elért 1:1-es döntetlennel. Következett a svájci FC Zürich, amely csapat sajnos a végállomást jelentette.. Megint a Népstadionban volt az első meccs, ám most nem sikerült előnyt kiharcolni, 1:1 lett az eredmény, amit Zürichben egy 1:0-ás vereség követett, így a Fradi kiesett.
Ennek az összetételű csapatnak az utolsó nekifutása volt ez a szezon, hiszen a legnagyobb ász (Nyilasi Tibor) és az ugyancsak meghatározó (Szokolai László) a bajnokság végén Ausztriába igazolt. Nézzük meg a csapatot, amelyiknek majdnem sikerült a bajnoki cím:
Ám ne elégedjünk meg ennyivel, nézzük meg ugyanezt a csapatot egy kuriózumszámba menő karikatúrán is, amelyik az első volt a maga műfajában. Dluhopolszky László „követte el” 1983-ban:
Annak idején népszerű volt ez a plakát, melyet a Kartográfiai Válallat limitált darabszámban sokszorosított, 58×40 cm-es méretben. És ez a kuriózum erősen korlátozott számban, de ma is kapható, 3.000,- Ft-os darabáron. Akit érdekel, a szerkesztőség címére írt levélben ( ftc.barati.kor@gmail.com ) „benevezhet rá”.
Forrás:
Nagy Béla: Fradi Ezüstérmek, ezüst évek (2002)
Nagy Béla: Magyar Kupa krónika (1993)
Nagy Béla: KK-tól a KEK-ig (1993)
Hoppe Pál – Szabó Ferenc: A Nyíl (1984)
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
hu.wikipedia.org (1982-83 bajnokság)
A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.
balu írta:
Hát nekem ez a csapat jelentette a fradit, elmondhatatlanul sokat 3-3-mas Rába mecs után nyugtatót kellett bevennem, 12 éves voltam, Nyilasi volt a mindenem, hú még ma is libabőrős leszek, nagyon izgalmas volt az a bajnokság, nagyon, tavasszal veretlenek maradtunk, tavasszal a 2.fordulóban 2-2 lett otthon az egerszeggel, ha azt még tudjuk hozni, vagy ha az eto ellen kibírunk még gól nélkül négy percet, örök élmény volt ez a tavaszi szezon, sose feledem!
Hozzászólás ideje: 2010. szeptember 18. 11:47
Nagy Zoltán írta:
Hát az a tavasz, ’83 tavasza tényleg maga volt a mennyország. Hihetetlen sok élményt kapott minden Fradi drukker. Én már 15 éves voltam és csatolva az előttem szólóhoz az a bizonyos Zalaegerszeg elleni meccs, melyet a Népstadionban rendeztek, mert az Üllőin valamit felújítottak, nem is a meccs miatt lett híres, hanem, ami a lelátón történt. Mivel a felső karéj nem volt nyitva, a tábor nem tudott a kettős rangadón megszokott helyére, a kakasülőre menni ezért kényszerből a Honvédosok „helyére” mentünk. Jó 25000 ember volt, nagyjából megtelt az alsó karéj, de az a szektor, ahol mi voltunk az biztosan tele volt. Nem volt olyan nagy hangulat, talán nem is este volt a meccs, hanem inkább délután, és igazából a játék sem volt valami fergeteges.
Szóval ott ülünk a szektorba, amikor valaki felállt és egy cifra káromkodással fejezte ki nemtetszését. Általános derültséget váltott ki az eset. Igen ám, de a rend éber őrei, akik fentről figyeltek minket nem mehettek el szó nélkül egy ilyen „incidens” mellett. 1 az-az egy darab rendőr bejött a szektorba és elindult a káromkodós srác felé az ülések között. Siri csend volt, akkoriba a rendőrök bármit megtehettek, az Ombudsmanról pedig jobb esetben talán azt hittük, hogy egy angol focicsapat. Egyszer csak valaki a rendőr háta mögül felugrott és leverte a rendőr sapkáját. Most lehetett igazán vágni a csendet, ez főbenjáró bűnnek számított. Aztán a tányérsapka egyszer csak elrepült a szektor egy másik pontjába, onnan tovább, aztán még tovább, valaki meg elkiabálta magát „Hol a sapkád?”. Ez volt a jel, mindenki elkezdte egyszerre kiabálni: Hol a sapkád? Hol a sapkád? Hosszú évekig, minden meccsen elő-elő került ez a rigmus, amikor a rendőrök felvonultak a tárbor elé erődemonstrálás céljából.
A sztori vége pedig az volt, hogy a rendőr kényszeredetten, hátrahagyva a sapkáját kiment a szektorból. Igaz meccs után egyesével engedtek ki a szektorból, letapiztak mindenkit, de ‘hál istennek a sapka nem lett meg. Hazafelé menet, a Keleti aluljáróba láttam egy srácnál, aki büszkén mutogatta milyen ereklyét szerzett (persze csak a farmerdzsekije alól, mert rendőr szinte minden sarkon állt).
És ez csak egy élmény volt azon a tavaszon. Tényleg csodálatos volt.
Hozzászólás ideje: 2012. május 24. 00:01