A magyar labdarúgóélet jelenleg három kupát ismer, melyért évről-évre mérkőzhetnek a hazai klubcsapatok. Ezek közül kétségkívül a legrangosabb (még ha ezt nem is mindig vesszük észre a nézőtérről) a Magyar Kupa. Tudjuk, ennek a győztese megmérkőzhet az adott szezon bajnokával a Szuperkupáért. E kettőn kívül pedig a Ligakupával próbálkozik még az MLSZ.

Sorozatunk első részében az Ezüstlabda vándordíj történetét mutattuk be, mint legrégebbi ilyen, MLSZ által szervezett sorozatot.

Ma a Corinthian vándordíjat mutatjuk be, melyet először 1907/08-ban írt ki az MLSZ. A mellékelt fotó nem a díjat, hanem azt a plakettet mutatja, amit a játékosok kaptak.

A díj története igencsak érdekes, 1904-re nyúlik vissza. Ebben az évben vendégszerepelt Budapesten a kor egyik neves (szokták mondani, legkiválóbb amatőr) angol csapata, a Corinthian FC. Három magyar csapattal, sorrendben az MTK-val, a BTC-vel, végül a MAC együttesével mérkőztek. A vendéglátás olyannyira megfogta az együttes vezetőit, hogy egy esztendő múltán, 1905-ben ennek emlékére egy ezüstserleget küldtek a MAC részére.

A korabeli sajtó így idézte ezt:

Az angol nemzet e válogatott ifjai az egész kontinensen végigélvezett ünnepeltetések után visszatérve hazájukba nem feledkeztek meg rólunk, magyarokról, sőt igaz vonzalmuk és nagyrabecsü énük jeléül oly kitüntetést szántak nekünk, aminővel a világ egy nemzete sem dicsekedhetik. A Corinthian FC. legutóbb tartott gyűlésén ugyanis elhatározta, hogy a Budapesten töltött napok emlékére a magyar amatőrök football-csapatok részére egy játékosztály serleget ír ki örökös vánldordíjul s a mérkőzések rendezését a MAC.-ra bizza. Az erre vonatkozó levél, melyet B. O. Corbett, a CFC. titkára Friedrich Nándorhoz, football-sportunk e kitűnő vezéremberéhez intézett, a következő:

„Kedves Friedrich Úr!

A Corinthian Football Club legutóbb tartott közgyűlésén egyhangulag elhatározta, hogy ama felejthetetlen napok emlékére, melyeket gyönyörű fővárosukban, Budapesten töltöttük, egy serleget alapít, mely Önök által mint örökös vándordíj lenne kiírandó magyar amatőr csapatok részére s melyért folyó mérkőzések tiszta jövedelme jótékony célra lenne fordítandó. A miután tudjuk azt, hogy a MAC. Magyarország első amatőr egylete – s mi is az amatőr football sport hathatós védői és támogatói vagyunk – érezzük, hogy ha az Ön egylete veszi a kezébe e vándordíjmérkőzések rendezését és kiírását, akkor az minden kétséget kizárólag az amatőr felfogás szerint fog megtörténni.

Kérem tehát Önt, hogy terjeszsze ajánlatunkat a MAC. igen tisztelt választmánya elé s az eredményekről értesítsen bennünket, hogy a serleget elküldhessük. ”

A MAC. választmánya bizonyára lelkesedéssel fogadja az ajánlatot s örömmel vállalkozik a vándordíj kiírására és rendezésére. Mint illetékes helyről értesülünk, MAC. football-osztálya a következő feltételeket fogja a klub választmánya elé terjeszteni:

A vándordíj címe „Corinthian Football Club Vándordíj” s örökös vándordíjul szolgál. Kizárólag csak amatőr magyar csapatok küzdhetnek érte. A mérkőzések tiszta jövedelme a MAC. választmánya által évenként meghatározandó jótékony célra fordíttatik. A mérkőző egyletek a jövedelemben nem részesülhetnek, de kész kiadásaik megtérülnek.

Minden résztvevő egylet a részvétel emlékére bronz emléklapot kap. Díjazás: A védőnek egy évre a vándordíj, utána ezüst emléklap. A győztes csapat 11 játékosa egy-egy arany-, a másodiké ezüst-, a harmadiké bronzemlékérmet kap, ha legalább nyolc csapat vesz részt. A mérkőzések négyes csoport-körmérkőzések alakjában folynak le oly módon, mint az a MASz. vívóverseny szabályaiban van. Az első kiírás valószínűleg 1906 tavaszán történik meg.

A MAC mindent megtett a rendezésért, ám törekvéseit nem koronázta siker. Ezért úgy döntöttek, hogy a serleget és a rendezés jogát átadják az MLSZ-nek, ahol végül 1907/08-ban ki tudták írni a sorozatot. Természetesen az FTC nem maradhatott ki…

1. kiírás: 1907/08
Az első Corinthian díjmérkőzést a BAK ellen játszotta az FTC, mégpedig 1907. december 1-jén Lágymányoson. Az eredmény 1-1 lett, hosszabbítani a sötétedés miatt már nem lehetett, így egy héttel később az Amerikai úton újra megmérkőztek a csapatok. A második alkalommal már döntés született, 2-1-re nyert és továbbjutott az FTC. A következő ellenfél már 1908-ban, májusban a MAC volt, a Margitszigeten. Schlosser 3 és Koródy góljaival az eredmény: FTC – MAC 4-2, ami már döntőt ért. Érdekes módon, a döntő volt a legsimább, 1908. június 7-én a Margitszigeten, FTC – NSC 5-0, azaz a vándordíj első védője az FTC lett.

Tetszhetett a serleg a játékosoknak, hiszen az elkövetkezendő három alkalommal is megnyerték.

Döntők:
1909. június 16. Millenáris, FTC – Törekvés 3-0
1910. december 18. Margitsziget, FTC – BTC 3-0
1912. február 18. Üllői út, FTC – BTC 5-0

Négy kiírás, négy döntő, négy győzelem, ráadásul kapott gól nélkül!

A sorozat az ötödik kiírásban szakadt meg, amikor a BTC legalább egy kicsit visszavágott, hiszen 1912. szeptember 5-én az Üllői úton győzte le az FTC-t 1-0-ra, majd később a döntőt is megnyerte a Törekvés ellenében (2-1).

A Törekvés 1912/13-ban is a döntőbe jutott, ellenfele az FTC volt. 1913. december 7-én az Üllői úton FTC – Törekvés 3-2, azaz az ötödik győzelem, mindössze hat év alatt.

Ám ezt a serleget nem lehetett végleg megnyerni, a küzdelmek folytatódtak, igaz egy kicsit később fejeződhettek be. Ugyanis az 1913/14-re kiírt sorozat bár elkezdődött, de az I. világháború kitörése miatt félbeszakadt.

A következő befejezett torna 1921/22-ben volt. Az FTC ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyta, ismét a döntőbe jutottak és ismét nyertek: 1922. szeptember 24. Üllői út: FTC – BEAC 3-1. Azért is emlékezetes a mérkőzés, mert előtte avatták fel a Springer-emlékművet.

A soron következő három kiírás győztesei:

1922/23: Vasas
1923/24: Vasas
1924/25: első vidéki csapatként a Szegedi AK

Ezután a díj presztízse és rangja egyre csak csökkent. Ennek oka, hogy szigorúan ragaszkodtak a felajánló Corinthian FC feltételéhez, miszerint a díjért csak amatőr csapatok versenghetnek. 1925-ben pedig már elkezdődtek az 1926-ban bevezetett professzionalista kor előkészületei. Emiatt terminusnehézségek adódtak, így 1925/26-ban a díjat nem írták ki, majd 1926-tól kezdődően már tényleg csak az amatőrök, tehát nem a legjobb magyar csapatok indultak érte.

A teljesség kedvéért megemlítjük ezeket a győzteseket is:
1927: MAC, 1928: Dunakeszi Magyarság, 1929: nem írták ki, 1930: Postás, 1931: Törekvés, 1932: Postás, 1933: Postás, 1934: Tokodi ÜSC, 1935: SBTC.

Erre az időre az érdeklődés már teljesen megszűnt a sorozat iránt, a mérkőzések szinte nézők nélkül zajlottak. 1936-tól 1940-ig ki sem írták a vándordíjat. 1940-ben az MLSZ újított, összekötötte a Corinthian-díjat a Magyar Kupával, az az amatőr csapat lehetett a védője, amelyik a Magyar Kupában a legtovább állva maradt. Azzal is igyekeztek a népszerűségét fokozni, hogy kimondták, ha a díj azévi győztese a bajnoki osztályából kiesett volna, ezzel megmenthette tagságát, illetve, ha alsóbb osztályú lenne, automatikusan feljutna a felsőbb osztályba. Ennek a kornak a győztesei:

1941: Szolnok, 1942: Diósgyőri MÁVAG, 1943: SBTC

A II. világháború közbeszólt a díj szünetelt. Sőt, megszűnt! Ennek oka eléggé érdekes és különleges. 1945-ben keresték, de nem találták a vándordíjat jelentő ezüstserleget, az eltűnt. 1967-ben került elő, amikor az SBTC, nem mellesleg a díj utolsó győztese, mint egyesület visszavásárolta egy magánszemélytől, aki elmondása szerint Pesten, az Ecseri úton vette. A serleg azóta is salgótarjáni múzeumok tárlóiban látható.

Bár lehetne éppen a Fradi múzeumában is, hiszen a talpazatán legtöbbször, hatszor az FTC neve szerepel, abból az időből, mikor még tényleg rangja volt a díjnak.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Felhasznált források:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (1974)
Nagy Béla: Fradi karácsonyi könyv (1998)
www.huszadikszazad.hu bejegyzés