Az új évben először találkoztak a Baráti Kör tagjai. Ráadásul nem is csak egyszer. Megvolt, persze hogy megvolt a havi szokásos összejövetel a megszokott helyen, ahol megint elhangzottak elnöki és főtitkári szavak, megemlékezés hirtelen elhunyt barátunkról (dr. Luczay István), a legutóbb bejelentett Papácsy- és Mészáros-díjak elnökségi határozattal megerősített odaítélésének módjáról. A körünkben megjelent Rieb György is válaszolt egy-két felé intézett kérdésre. Mondhatjuk, ezek voltak a rendszeres programok.

Most azonban volt más is. Visszaemlékezés egy szombati rendezvényre, ahol ugyancsak szép számmal vettek részt a Baráti Kör tagjai. Mivel ez nem egy rendszeres, mondhatni, rendkívüli alkalom volt, mai tudósításunkat erre fókuszáljuk, annál is inkább, mert az eseményről képeket is kaptunk.

Szóval, 2010. január 23-án szombaton délután két órakor az Albert Stadion előtt gyülekeztek a Fradisták, nem másnak, mint a stadion névadójának, Albert Flóriánnak „vezetésével”. Várta őket egy busz is, melynek az volt a rendeltetése, hogy Etyekre szállítsa a társaságot.

Etyekre, ahol egy igen lelkes és elkötelezett Fradista egy manapság merőben szokatlan rendezvényt szervezett, egy díjátadóval egybekötött műsoros Fradi-délutánt, amely javában az estbe torkollott.

Ez a Fradista barátunk Vlah László, az etyeki Fradisták megtestesítője és szószólója, aki egész életét, áldozatot és pénzt sem kímélve, szeretett csapatának szenteli. Erre a rendezvényre meghívta Etyek és a szomszédos Biatorbágy polgármesterét és elöljáróit, akik jelenlétükkel meg is tisztelték, csakúgy mint jónéhány helybéli. A fő attrakció azonban a Fradisták megjelenése volt. Nézzük ezt kronológiai sorrendben:

Az imént a székház előtt, a busznál hagytuk ott Fradista társainkat. A busz elindult, Etyekre érkezett, ahol a vendéglátó kérésére először a temetőnél állt meg. Megállt, hogy a megjelenő Fradisták elhelyezhessék a megemlékezés koszorúit egy igazi „méregzöld etyeki szurkoló”, Urbanik Ede és az etyeki labdarúgás „megteremtője és mindenese” Molnár Béla sírján. A koszorúkat Albert Flórián és Szűcs Lajos helyezte el.

A kegyelet percei után pár perces sétával elérték a vendégek a „tetthelyet”, ahol a helyiek már vártak. A bemutatkozás után mindenki elfoglalta helyét a terített aszatalok körül, a vendéglátó és a helyi polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd elkezdődött a műsor.

Volt itt erdélyi egyveleg erdélyi népdalokból,
volt itt fergeteges néptánc bemutató,

természetesen élőzenére, amit a helyi rézfúvós zenekar szolgáltatott, ahol bizony a polgármester is fújhatta és fújta is.

Ezek után jött a fénypont, a díjak átadása. A mellékelt fotó mutatja, serlegek voltak számtalanul. Pályafutása elismeréseként kapott Rudas Ferenc, kapott Albert Flórián, kapott Szűcs Lajos, kapott ifj. Albert Flórián. És láthatóan kaptak volna még többen is, ám ők programegyeztetési nehézségek miatt ezúttal nem tudtak személyesen eljönni. A szervező házigazda máris ígéretet tett, majd legközelebb ők is sorra kerülnek.

És egyikük esetében ez a legközelebb hamarabb eljött, mint bárki is gondolta volna. Megérkezett ugyanis az a játékos, akinek egész pályafutása alatt vágya volt a Fradiban játszani, ám ez csak két éve adatott meg neki. Ő kapta a vendéglátónk által Jasin-díjnak elnevezett serleget, Grosics Gyula az Aranycsapat legendás kapusa.

Grosics – Rudas …  így kezdődött a Vlah-féle csapat, nem rossz! A csatársorban pedig maga a Császár, Albert Flórián. Ilyen nevekkel tévedni nem igazán lehet. És a középpályán a Szűcs, ifj. Albert kettős sem akárki…

Végezetül jött még egy meglepetésvendég, Payer András, vagy ahogy többen ismerik Payer Öcsi. Ha már jött, természetesen műsort is adott a legismertebb számaiból, hisz a Fradiért, a Fradista legendákért bármikor dalra fakad. Az itt leírtak után nem nehéz kitalálni, ő is kapott emlékbe egy serleget és oklevelet.

Ám aki nem kapott, annak is emlékezetes volt a délután és az est, hiszen még hétfőn is mesélték azoknak, akik nem tudtak személyesen elmenni.

Búcsúzóul a Fradista vendégek is kedveskedtek, hiszen a Császár beintésére elénekelték az öregfiúk Fradi-dalát, amellyel nagy sikert arattak.

A résztvevők a hétfői asztalok körül is egyre csak meséltek, a műsoron kívül a menüről, az ételekről, az italokról is, hiszen az is volt szépen. Oly ízesen meséltek, hogy még hétfőn is étvágyat kapott hozzá a hallgató, mint például az is, aki mindezt lejegyezte

Simon Sándor

A fotókat köszönjük szépen Kévés Györgynek!