Az, hogy az utóbbi időben a jelen szurkolóit is megszólaltatjuk, nem jelenti azt, hogy ezt a sorozatot befejeztük. Íme, a legújabb része a múltbéli Fradisták sorának.

A szurkolót elsősorban nem az jellemzi, hogy ismert vagy hétköznapi személyről beszélünk, hanem embersége, és a lelátón, majd azon kívüli viselkedése. Természetesen, mint bárki más, én is izgalommal nézem, hogy mely ismert emberről derül ki Ferencvárosi kötődése, de legalább ekkora érték számomra a múlt szurkolói közül felfedezni az egyszerű polgári foglalkozással bíró embereket is.

Valójában ezek az emberek, kiket nem dobott a népszerűség hulláma szemeink elé, pont olyan ízig-vérig szurkoló társaink, mint az előbb említett csoport. Azt kell mondjam, ha kellő mértékben figyelmesek vagyunk, tőlük is pont annyit tanulhatunk, mint ismert társaiktól.

Mai szurkolónktól tanulni ráadásul nem is nehéz, hiszen szakmája szerint tanár. Ki mástól is tanuljon hát a kor mai szurkolója, ha nem egy tanártól? A történet azonban itt nem záródik le, mert Kőszegi Zoltán nem csupán tanár volt, hanem az FTC Sportiskolájának a vezetője is.

Nagyon elgondolkodtató, amit Kőszegi Zoltán, már évekkel ezelőtt észrevett. A mai fiatalok már nem szeretik annyira a sportot, mint elődeik. Ahogy haladunk előre az időben úgy kopik ki egyre inkább ez a vágy fiataljainkból, és ez nagyon aggasztó a jövőre nézve. Mert ha a fiatalokban nincs meg a sport szeretete, akkor kikből lesznek a jövő sportolói és szurkolói? Hatalmas a felelősségünk, népszerűsíteni kell a sportot lépten-nyomon, ahol csak tudjuk. Mindannyian felelősek vagyunk a saját környezetünkért, tehát hintenünk kell a sport szeretetét, mint a vetőmagokat, hogy munkánk jószerencsés legyen.

Nem is szaporítom a szót, hiszen egy tartalmas riportot olvashatunk bevezetőm után. Olvassunk a múlt szurkolójáról, a pedagógus Kőszegi Zoltánról.

Istenes Tibor