2024. november 21. csütörtök

Nem szokványos tudósítás egy edzőmeccsről

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2010. február 14.

Hideg napokon, ha átjár rajtunk a tél csípős szele, közösségteremtő a tűz bársonyos melege. Fagyott lelkünknek, pont ily meleget nyújt a remény, s a Szolnok ellen produkált biztató játék után, kedvet kapott a „nagyérdemű”.

Ahogy a hópelyhek szállingóznak, úgy gyülekeztek a pálya mellett a zöldvérű drukkerek. A kezdő sípszó közeledtével, egyre csak növekedett szurkolóink tábora, s mire útjára indult lábról-lábra a labda, azt vettem észre, egy edzőmeccsen ez bizony már tömeg.

Egy pillanatra elfeledtem, hogy csupán egy felkészülési mérkőzésen vagyok, s együtt énekeltem a csapattal és a szurkolókkal, a Fradi indulót.

Aztán elhangzott a sípszó és labda megkezdte táncát e zimankós délelőtt.

Az első percben látni lehetett, a játékszer és csapatunk hűségesküt kötött, el nem hagyták egymást, csak arra a rövid pillanatra, míg a labda a hálóba költözött.

Aztán jött egyből a figyelmeztetés. Játékunk ugyan szép, de a figyelmetlenség megbosszulja magát. A mi kapunkban is megmozdult a háló, s vihettük új reményünk a kezdőkör felé.

A kapott gól nem törte meg a kreatív játékunkat, szemre is tetszetősen haladt kijelölt pályáján a sárga bőrgolyó, elég hamar ismét utat talált magának és a hálóban megnyugodhatott.

Rövid szünet után folytatódott a pergő csata. Az erőfölény már felbillentette a pályát, egy-két jelenet láttán elakadt az ember szava.
A harmadik gól után, már a felhőkről szemlélve is látni lehetett, egymásra talált a közönség és a csapat.

Egyre többször hangzott el a Fradi-induló, s az éneklő szurkolók dalára a labda, majdnem a félpályáról, légi útra kelt. Röppályájának végeztével, mintha mi sem volna természetesebb, kényelmesen elnyújtózott a kapuban, s pár másodpercre ismét megpihent.

Ekkorra már a pesszimistákban is feltört az optimizmus tavaszi lágy illata, s vidáman szemléltük az örömfocit, na és persze az újabb gólt, mely tovább fokozta az addig is csodás hangulatot.

Éreztük, hogy nincs még vége, megszórjuk ellenfelünk a mai napon, jókedvű csapatunk járta a táncát, s a labda végül ismét a hálóba költözött.

Tudom, ez még nem tétmeccs. Tisztában volt ezzel mindenki, ki a pályára kilátogatott, de a keserű ősz után édes volt a győzelem íze, s a játék képe ismét reményt adott.

Egyre inkább összecsiszolódik a csapat. Tisztán látszik játékunkon az elképzelés, a közönség és a csapat egymást lelkesíti, örömteli volt ez a nap.

Istenes Tibor

A felhasznált képek az FTC PRESS engedélyével.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

5 hozzászólás

  1. jackie írta:

    Kedves Tibu !

    Adja az Isten,hogy elmúljon ” a lélek sötét éjszakája” felőlünk .Tegnap úgy éreztem :
    virrad…

    Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:41

  2. Gabesz027 írta:

    Szia Tibu.

    Gratulálok, remek írói vénával vagy megáldva. 🙂

    Egy újabb fantasztikus cikk.

    A legjobb: „Egyre többször hangzott el a Fradi-induló, s az éneklő szurkolók dalára a labda, majdnem a félpályáról, légi útra kelt. Röppályájának végeztével, mintha mi sem volna természetesebb, kényelmesen elnyújtózott a kapuban, s pár másodpercre ismét megpihent.”

    Hajrá Fradi!!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:47

  3. Gera írta:

    Nagyon jó írás! :)De ezt is vártam! 🙂 Nagyon jó érzéked van ehhez!Gratula! 🙂

    Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:51

  4. Slózi írta:

    Nem kell sok manapság az örömhöz, csak a bajnoki szünet és egy könnyű edzőpartner.

    Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 13:56

  5. ivi67 írta:

    Szép volt FIUK!!!Szép volt Tibu!!!
    HAJRÁ FRADI!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 16:41

HOZZÁSZÓLÁS