Nem szokványos tudósítás egy edzőmeccsről
Hideg napokon, ha átjár rajtunk a tél csípős szele, közösségteremtő a tűz bársonyos melege. Fagyott lelkünknek, pont ily meleget nyújt a remény, s a Szolnok ellen produkált biztató játék után, kedvet kapott a „nagyérdemű”.
Ahogy a hópelyhek szállingóznak, úgy gyülekeztek a pálya mellett a zöldvérű drukkerek. A kezdő sípszó közeledtével, egyre csak növekedett szurkolóink tábora, s mire útjára indult lábról-lábra a labda, azt vettem észre, egy edzőmeccsen ez bizony már tömeg.
Egy pillanatra elfeledtem, hogy csupán egy felkészülési mérkőzésen vagyok, s együtt énekeltem a csapattal és a szurkolókkal, a Fradi indulót.
Aztán elhangzott a sípszó és labda megkezdte táncát e zimankós délelőtt.
Az első percben látni lehetett, a játékszer és csapatunk hűségesküt kötött, el nem hagyták egymást, csak arra a rövid pillanatra, míg a labda a hálóba költözött.
Aztán jött egyből a figyelmeztetés. Játékunk ugyan szép, de a figyelmetlenség megbosszulja magát. A mi kapunkban is megmozdult a háló, s vihettük új reményünk a kezdőkör felé.
A kapott gól nem törte meg a kreatív játékunkat, szemre is tetszetősen haladt kijelölt pályáján a sárga bőrgolyó, elég hamar ismét utat talált magának és a hálóban megnyugodhatott.
Rövid szünet után folytatódott a pergő csata. Az erőfölény már felbillentette a pályát, egy-két jelenet láttán elakadt az ember szava.
A harmadik gól után, már a felhőkről szemlélve is látni lehetett, egymásra talált a közönség és a csapat.
Egyre többször hangzott el a Fradi-induló, s az éneklő szurkolók dalára a labda, majdnem a félpályáról, légi útra kelt. Röppályájának végeztével, mintha mi sem volna természetesebb, kényelmesen elnyújtózott a kapuban, s pár másodpercre ismét megpihent.
Ekkorra már a pesszimistákban is feltört az optimizmus tavaszi lágy illata, s vidáman szemléltük az örömfocit, na és persze az újabb gólt, mely tovább fokozta az addig is csodás hangulatot.
Éreztük, hogy nincs még vége, megszórjuk ellenfelünk a mai napon, jókedvű csapatunk járta a táncát, s a labda végül ismét a hálóba költözött.
Tudom, ez még nem tétmeccs. Tisztában volt ezzel mindenki, ki a pályára kilátogatott, de a keserű ősz után édes volt a győzelem íze, s a játék képe ismét reményt adott.
Egyre inkább összecsiszolódik a csapat. Tisztán látszik játékunkon az elképzelés, a közönség és a csapat egymást lelkesíti, örömteli volt ez a nap.
Istenes Tibor
A felhasznált képek az FTC PRESS engedélyével.
jackie írta:
Kedves Tibu !
Adja az Isten,hogy elmúljon ” a lélek sötét éjszakája” felőlünk .Tegnap úgy éreztem :
virrad…
Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:41
Gabesz027 írta:
Szia Tibu.
Gratulálok, remek írói vénával vagy megáldva. 🙂
Egy újabb fantasztikus cikk.
A legjobb: „Egyre többször hangzott el a Fradi-induló, s az éneklő szurkolók dalára a labda, majdnem a félpályáról, légi útra kelt. Röppályájának végeztével, mintha mi sem volna természetesebb, kényelmesen elnyújtózott a kapuban, s pár másodpercre ismét megpihent.”
Hajrá Fradi!!!!
Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:47
Gera írta:
Nagyon jó írás! :)De ezt is vártam! 🙂 Nagyon jó érzéked van ehhez!Gratula! 🙂
Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 08:51
Slózi írta:
Nem kell sok manapság az örömhöz, csak a bajnoki szünet és egy könnyű edzőpartner.
Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 13:56
ivi67 írta:
Szép volt FIUK!!!Szép volt Tibu!!!
HAJRÁ FRADI!!!
Hozzászólás ideje: 2010. február 14. 16:41