Kit? A Fradit! Nem lehet nem észrevenni, az utóbbi néhány hónapban a magyar sajtó egyik vezérfonala a Ferencváros lett. Nincs olvasottság az írott sajtóban? Írj a Fradiról, lehetőleg rúgj bele! Nem nézik elegen az online tartalmakat? Jelentess meg valamit a Fradiról, üsd-vágd, ahol éred! Az olvasottság, a látogatottság garantáltan megugrik.

Ezt az egyszerű receptet úgy tűnik betéve tudja a magyar sajtó illusztris része. Azt már megszoktuk a hosszú évtizedek alatt, hogy a mindenkori sportsajtó legfontosabb alanya szeretett klubunk, annak is elsősorban a labdarúgó csapata. Ebben az esetben még a miértet is érteni véljük, hiszen bár sokan tiltakoznak ellene, ám a tények mást mutatnak! Magyarországon az emberek túlnyomó többségét csak az érdekli mi történik a Fradiban, a Fradival, a Fradi körül. Kis túlzással még az is hírértékű, ha a szertáros egy kicsit mohóbban és mondjuk nem minőséget ebédelt, elcsapta a hasát, emiatt nem elsősorban a szertárat látogatja. Mindennapos dolog ez, mindenki tudja, de mégis! A Fradi szertárosa, de írhatnék gyúrót, orvost, másodedzőt, vezetőedzőt, játékost is, vezetőről nem is beszélve, az egészen más, azon lehet csámcsogni. Olyan ez, mint egy kártyapakli, vannak benne lapok, van, melyik jó, van, melyik jobb, van, amelyik ütős, van, amelyik mindent visz. Egy a lényeg, a kártya Fradival legyen bevonva.

Mondom, a sportsajtót az évtizedek alatt megszoktuk. Nem tudtuk megszokni, de el kell viselnünk a bulvársajtót is, mert az meg egyenesen ebből él. Az a dolga, hogy celebeket gyártson, fenntartson és eladjon. A Fradi esetében könnyű a dolga, nem kell kitalálni az alanyt, az jön magától.

Csak az előzőek okán nem valószínű, hogy kérdezősködnék itt e cikkben. Ami erre késztet, hogy napi híradagom beszerzése közben egy se nem bulvár, se nem sportoldalon – nem rejtem véka alá, a hvg.hu online oldalon – is ezt olvastam,

Mi lesz veled, Ferencváros?

A cím bár sokat sejtet, de ebből még nem tudni milyen gondolat szülte. Ám egyből a kiemelésben eloszlanak a kételyek:

A Ferencváros története a rendszerváltás óta méltatlan volt az ország legnépszerűbb csapatához, a régi tradíciókhoz. Ma már a tulajdonost sem a név és a patina érdekli elsősorban, hiszen a klub legértékesebb része régóta nem a futballcsapat. Válasz és tervek azonban nagyon is vannak.

Ez már minősít, az első mondat pedig egyenesen a földbe döngöl:

A Ferencváros képtelen kimászni abból a gödörből, amibe az utóbbi tizenöt év tehetetlen sportvezetése terelte.

Ez a cikkiró premisszája, e köré építi fel a cikket. Idézi a múltat, idézi a tendert, idézi a nyertes szavait, sőt a második (milyen érdekes, a második, sokak által már el sem olvasott) oldalon a mai vezetés mai álláspontját is, amelyből kiderül, gyakorlatilag eddig minden beígért terv időben megvalósult. Hogy ez cáfolja az első mondatot? Nem baj, sokan úgysem jutnak el odáig.

Ez már jelzésértékű! A gazdasági sajtó egyik élharcosa is a Fradival foglalkozik. De miért így? Miért nem hagyja, ahogy a legtöbb cikkje esetében teszi, hogy az olvasó a tények tálalása után maga alakítson ki véleményt?

Mi jöhet még? Mindenesetre szemlézni fogom a magyar építészsajtót, mikor jelennek meg az ingatlanberuházás apropóján Fradi-vonzatú szakcikkek? Nézni fogom a magyar kutyatartók hírforrásait, mikor véleményezik a leendő Fradi-stadion környéki kutyafuttatási lehetőségeket, hisz nem mindegy, hogy egy kutya fradista vagy nem fradista. Arról nem is szólva, hogy hol és mit csinálhat az a kutya. Érdekes lehet a Nyugdíjasok Lapjának is a véleménye, mennyire zavarja vagy ki tudja talán inspirálja olvasóikat a Fradi szereplése? Talán még arról is lehetne elemzéseket készíteni, miként viszonylik a Fradi XXI. századi helyzete a magyar demográfiai helyzethez. Hogy ennek semmi értelme? Dehogy nincs, a Fradi kapcsán sokan még ezt is elolvasnák és rájönnének, milyen komoly kérdést pendítettem meg. Szóval minden író embert ösztökélek, bármily téma esetében tegye fel magának a kérdést: hogy vonhatom abba bele a Fradit? Ha nem tudja, az sem baj, vonja bele, sokkal többen el fogják olvasni!

Hosszú volt ez a téli szünet, nagyon hosszú. A Fradi azonban aktívan kitöltötte, ha játszott, ha nem. Ha igazolt éppen játékost, ha nem. Ha tett valamit, ha nem. Nem is kell tennie, hisz a hírgyárak már szinte függetlenítik magukat tőle.

Mi, Fradisták azonban ne a hírgyárakra hagyatkozzunk. Van nekünk lábunk, mellyel kimehetünk a mérkőzésekre. Ha a lábunk rossz, akkor is van barátunk, aki kivisz. Van nekünk szemünk, mellyel láthatjuk, mi történik a pályán. Van nekünk hangunk, melyet kiengedhetünk, hogy kifejezzük érzéseinket. Tegyük is ezt meg! Fejezzük ki, bárki, bármit is ír. Tiszteljük meg először jelenlétünkkel, majd egyre nagyobb hangerejű szurkolásunkkal a csapatot, a mi csapatunkat, a Fradit, a mi Fradinkat! Ez a mi dolgunk, és nem is kevés!

Simon Sándor