Baráti Kör anno: 1. rész (1978)
Nem oly rég, Pethő Zoltán visszaemlékezéseinek felhasználásával, Hélisz József leírta a Baráti Kör történetét. Idézte benne a címben jelzett időt is.
A következő jeles dátum, 1976 ősze, amikor a Fradi krónikása, Nagy Béla által vezetett FTC Propaganda Bizottságon belül megalakult az FTC Baráti Köre. Ennek első vezetője a Propaganda Bizottság tagja, dr. Papácsy Ervin volt, aki később helyetteséül Hélisz Józsefet és Pethő Zoltánt választotta. A Baráti Kör tagjai tagsági hozzájárulást fizettek és az FTC klubházában rendszeres összejöveteleket, 1978-tól kezdődően pedig minden évben – Kemény Kázmér szervezésében – műsoros esteket tartottak, ahol még a nem Fradista művészek is ingyen léptek fel.
A Baráti Kör összejövetelein minden alkalommal kiemelkedő sportolókat, sportvezetőket, edzőket láttak vendégül és jutalmaztak meg az Állami Pénzverő vagy a Hollóházi Porcelángyár alkalmi termékeivel. Ezen kívül rendszeresen megünnepelték a „kerek” születésnapos Fradista sportolókat (pl. Toldi Gézát, Bukovi Mártont, Sárosi III Bélát), köszöntötték a hazalátogatókat (pl. dr. Sárosi Györgyöt, Kubala Lászlót, Czibor Zoltánt), de a nem Fradistákat is, mint pl. Puskás Ferencet. Köszöntöttek nem sportoló, de Fradista érzelmű hírességeket, mint pl. Farkas Bertalan űrhajós. Akik nem tudtak eljönni az összejövetelekre, azokat a vezetők meglátogatták, így voltak a nagybeteg Pataky Mihály lakásán, vagy Kocsis Sándornál a kórházban.
Ez az idézet nagy idők tanúinak visszaemlékezése, ám mégis „házon belül” íródott. A cikk elején látható egy korabeli kép, milyen is volt, hányan is voltak az összejöveteleken. Az egyik ilyen összejövetelre meghívták a kor egyik legjelesebb sportújságíróját, Zsolt Róbertet. Ő pedig, ha már megtisztelték a meghívással, cikket is írt erről a látogatásról, amely 1978. július 16-án jelent meg a Magyar Nemzetben.
Az írásból kiolvasható, miért is tisztelik a maiak Dr. Papácsy Ervint, a korabeli Baráti Kör elnökét. Az is, hogy ezek a hétfői összejövetelek az idők folyamán, bár a helyszín más, nem sokat változtak. Miért is változtak volna, mikor a meghirdetett célkitűzések akkor is nemesek voltak, azóta is azok maradtak. Elődeink megmutatták az utat, nincs más dolgunk, mint menni azon, töretlenül előre.
Simon Sándor
tibu1 írta:
„amely semmi mást nem akar, csupán tenni valamit a szurkolói becsületért.”
Ezen az úton kell továbbmenni.
Elődeink kijelölték az utat, nekünk nincs más dolgunk, mint haladni rajta azon elvek szerint, melyeket már rég lefektettek előttünk.
Hozzászólás ideje: 2010. február 21. 14:46