Hűséges olvasóink tudják, a „Mi újság?” című interjúrovat elsősorban születésnapjukat ünneplő egykori játékosaink köszöntésére szolgál. Mától helyesebb azt mondani, szolgált, hiszen a régi megtartása mellett új funkciót találtunk neki.

Ez pedig nem más, mint hogy a bajnoki mérkőzéseink előtt olyan játékosokat hívunk fel, akik mindkét csapatban játszottak.

Meg szeretnénk adni a módját, amúgy „baráti körösen” a bajnoki meccseink felvezetésének.

Ezért készítünk statisztikai összeállításokat.

Ezért mutatjuk be eddig nem látott részletességgel az ellenfél történelmét.

Ezért beszélgetünk mélyrehatóan jelenlegi csapatunk egy-egy játékosával.

És ezért frissítettük a „Mi újság?” rovatot is.

Ferencváros – Szombathelyi Haladás

Az elmúlt kb. 35 évből kereshettük volna Szabó Ferencet, Topor Antalt vagy éppen Jagodics Zoltánt. Mivel az előző két játékossal már beszéltünk, Jagodics Zoltán számát hívtuk.

A beszélgetés – meccs előtti jellegéből, no meg a játékos mindkét csapathoz való kötődéséből adódóan – most nem elsősorban a Fradiról, a Fradizmusról szól, hanem a mérkőző csapatokról, a személyes emlékekről.

– Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és „úttörőként” partner vagy a Baráti Kör kis meccs előtti speciális felvezetéséhez.
– Nincs mit köszönni, mindig örülök, ha a Fraditól keresnek. Mire vagy kíváncsi?

– Ne ijedj meg, nem kérem, hogy tippeld meg az eredményt, hiszen tisztában vagyok a helyzeteddel, ebben az esetben valakiket biztosan megbántanál. Arra vagyok kíváncsi, miként követed a mai magyar futballt, ezen belül természetesen a most mérkőző két csapat, két egykori csapatod szereplését?
– Másodszor is köszönettel tartozom, hisz a tippelés valóban nem lenne szerencsés. A mai magyar futballt testközelből figyelem, hiszen nagy fába vágtam a fejszémet, túl a negyvenen is aktivizáltam magam, az NB III-ba igazoltam. Túl vagyunk a felkészülésen, nemsokára kezdődik a bajnokság, kíváncsi vagyok, miként tudok még megfelelni. Mielőtt rákérdeznél, mondom, a Bük ez az NB III-as csapat. Szombathelyen élek, így természetes, hogy a Haladás szerepléséből jobban képben vagyok. A Fradi híreit jobbára csak a televízióból és az újságokból követem, és mivel nincs olyan nap, hogy valahol ne mutatnák vagy ne írnának a Fradiról, lehet mondani, tudom, mi történt a csapat körül.

– Bocsánat, hogy közbevágok, de az újságok gyakran ferdítenek az igazságon…
– Tudom, hogyne tudnám, így volt ez akkor is, amikor én ott játszottam. Éppen ezért néha felemelem a telefont és beszélek a régi társakkal, Lipcsei Petivel és Dragival, vagy éppen a masszőrcsapat tagjaival, Lipcsei Gabival, Eisivel és Czakó Petivel.

– Rendben, ez azért már más! A sajtónál mindenképp hitelesebb, a masszőrcsapatot említve pedig humorosabb is.
– Látom, te is ismered őket. Így van.

– Ezek alapján hogy vélekedsz a Fradi őszi szerepléséről, a téli igazolásokról?
– Mindenképpen többet vártam és várok a Fraditól, egyszerűen azért, mert a Fradi többet érdemel! A hírek szerint ebben segíthetnek az új igazolások is, de ezzel feltétlenül meg kell várni az első néhány mérkőzést.

– És mi a helyzet a Haladással? Rájuk is vonatkoztathatom az előző kérdést.
– És ott is igaz az előző válaszom. A Haladástól is többet vártam és várok, ha másért nem, akkor az előző évi bravúros bronzérem okán. Úgy tűnik, ők is jól erősítettek, Halmosi, Sipos vagy éppen Bogdanovics sokat tud lendíteni a csapat játékán. De ott is az evés lesz a puding igazi próbája. Hiszem, hogy a tavasszal mindkét csapat jócskán előrelép a tabellán.

– Egy kérdés a jelenedről. Miért válalltad a büki kalandot?
– Hála Istennek, fizikailag jó állapotban vagyok és öt esztendő ausztriai játék után érzek még magamban annyi erőt, hogy megpróbáljam. Nagyon szeretem ezt a játékot, örülök, hogy ennyi idősen is bíznak bennem.

– Mit fogsz játszani?
– Belső védőt. Itt kevésbé van jelentősége annak, hogy a gyorsaságom már megkopott, annál inkább előnyömre válhat a rutin, a tapasztalat.

– Hogy emlékszel vissza a Fardiban eltöltött évekre?
– A Fradi az Fradi. Be kell valljam, én nem voltam kifejezett fradista mielőtt ideigazoltam, de ellenfélként is mindig éreztem, hogy a Fradi ellen más játszani. Ott mindig futballhangulat volt, ami minden valamirevaló futballistát motivál. A Fradiban ez pedig nem csak hébe-hóba, hanem szinte mindig megadatott. A Fradira mindenütt kíváncsiak, a Fradit rang legyőzni és megelőzni. Egy Fradiban játszó játékosnak pedig nagy kihívás ennek megfelelni és hétről hétre bizonyítani.

– Érdekes kérdéseket feszegetsz, egyszer örömmel elbeszélgetnék veled ezekről is. De ezen rövid beszélgetés témája nem ez volt, hanem a Fradi-Haladás meccs apropója. Köszönöm a beszélgetést.
– Ez természetes. Ha Szombathelyen jársz, hívj fel és biztosan összehozzuk azt a találkozót és részletesebb beszélgetést.

Simon Sándor