Kit lehet köszönteni, kiről emlékezhetünk meg a mai napon, a naptár szerinti tavasz első napján?

2010. március 1. hétfő:

Ma 69 esztendős az 1964-es tokiói olimpia vízilabdás olimpiai bajnoka, Felkai László. 1950-től 1970-ig, húsz éven át volt egyesületünk sportolója, így az első időben a Budapesti Kinizsi, majd 1957-től az FTC lehetett a fürdőköpenyére írva. Mint kor- és csapattársai közül többen, ő is úszásban és vízilabdázásban is bekerült a magyar válogatottba, de jelentős sporteredményeit egyértelműen a vízipólóban érte el. 1960-tól 1974-ig (70-től 74-ig, mint Bp. Spartacus) összesen százhúsz alkalommal szerepelt a magyar vízilabda-válogatottban. Három olimpián vett részt, tagja volt az 1964-ben Tokióban olimpiai bajnoki címet, 1960-ban Rómában és 1968-ban Mexikóvárosban bronzérmet nyert magyar csapatnak. Az 1960. évi olimpián 200 méteres mellúszásban is induló volt. Az aktív sportolást 1977-ben fejezte be. Meg kell említeni 1962-ben nyert Európa-bajnoki címét. Aktív részese volt a hatvanas évek pólós „sikerfradijának”, a négy bajnoki címnek (1962, 63, 65, 68). Büszke lehet az 1963-ban és 65-ben szerzett Universiade győzelemre is.

Mert tanult is, még Fradi-játékosként 1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet, 1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) vízilabdaedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után a Budapesti Spartacus, majd később anyaegyesülete, az FTC vízilabdacsapatának edzője volt.

Ma lett 66 esztendős Rátkai László, a hatvanas évek világhíres Fradijának az egyik – igaz nem állandó – csatára. 1963. március 31-én mutatkozott be a Fradiban, 1967. november 23-án játszotta utolsó mérkőzését. Közben 68 mérkőzése volt (28 bajnoki, 27 nemzetközi, 13 hazai díj), amelyeken 22 gólt (5 bajnoki, 17 egyéb) szerzett. Háromszoros bajnok (1962/63, 1964, 1967), tagja volt a 65-ös VVK győzelemig tartó menetelésnek. Egy esztendeje, 65. születésnapján közöltünk vele egy beszélgetést.

Nagyon boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk!

105 éve ezen a napon született az egykori legendás T-betűs csatársor centere Turay József. Egerben született, 1926-ban került a Ferencvároshoz, az akkor megalakult proficsapathoz írt alá szerződést Tóth-Potya István invitálására. Első idényében jobbára csak “kispadozott”, mivel a centerposztot a csatárlegenda Pataki Mihály töltötte be. Ezzel együtt is, 1927. március 27-én bemutatkozhatott a Ferencvárosban a DFC Praha elleni barátságos mérkőzésen, majd alig három hét után a Húsvéti-serlegért folytatott három mérkőzésen, amit el is nyert csapatával. Nem mellesleg első góljait is megszerezte, így nem volt meglepő, hogy 1927.május 1-jén, a Vasas elleni bajnokin is bemutatkozhatott, természetesen góllal. Ezen a mérkőzésen így festett a csatársor: Rázsó, Turay, Dán, Pataki, Kohut.

A fiatal Turay a csapatban ragadt, a csatársor annyiban változott néha, hogy Pataki helyett Schlosser játszott. Igazi legendák oldalán tette meg az első lépéseit.

A bemutatkozást nagy sikerek követték. 1933 nyaráig játszott a Ferencvárosban, mindösszesen 278 díjmérkőzésen (ebből 115 bajnoki, 135 nemzetközi, 28 hazai díj), amelyeken 200 (62 bajnoki) gólt lőtt. A válogatott mezét 1928 és 1939 között 48 alkalommal húzhatta magára, 11 gólt szerzett.

A Ferencvárossal bajnoki címet összesen háromszor nyert, 1926-27, 1927-28, 1931-32-ben. Ugyancsak három Magyar Kupa győzelem részese volt, 1927, 1928, 1933-ban. Részese volt egy nagy nemzetközi sikernek is, 1928-ban a KK-győztes csapatnak volt tagja. 1932-ben az év játékosának választották.

Turay József hét dicsőséges ferencvárosi év után 1933-ban úgy érezte, feleslegessé vált, miután az általa (pályafutása alatt először) kért anyagi segítséget nem kapta meg. A Hungária körútra igazolt, ahol kapva-kaptak utána, további hét évig ott volt “Császár”.

1963. június 24-én hunyt el Budapesten.

Emlékét nem feledhetjük!

Még mindig csak 64 éves lenne! És már 23 esztendeje, hogy elragadta az értelmetlen halál. Pusztai Lászlóra emlékezünk, aki 1946. március 1-jén született Szentesen. A szülővárosában kezdett el futballozni, majd Szegedre került, ott mutatkozott be az első osztályban 1966-ban. Két év múlva igazolta le a Honvéd, ahol 1974-ig játszott. Ekkor került a Ferencvároshoz, egy akkoriban nagy port felvert átigazolási csere révén. Ő jött a Honvédból, Páncsics Miklós ment a Honvédba. Biztos a fradista érzelem is mondatja velem, de jól tetten lehetett érni a fradizmus szellemiségét akkoriban is. Páncsics, korának egyik legjobb védőjátékosaként a Honvédban már nem tudott bizonyítani, ezzel szemben Pusztai Laci a Fradiban újjászületett. Hogy miért, arról így beszélt később:

Meghatódva gondolok arra, hogy pályafutásom utolsó részében itt futballozhattam. Nem születtem fradistának, de hogy milyen mély nyomokat hagyott bennem az itt eltöltött hat év, azt szinte kifejezni sem lehet. Az első napok, az első edzések, majd jöttek az első sikerek. Mindenki becézett, a közönség úgy szeretett, mintha az Üllői úton nőttem volna fel. Ez a rajongás nekem szokatlan volt, de egyúttal óriási erőt, önbizalmat adott. Így sok fontos gólt sikerült szereznem. Kettő különösen emlékezetes. Az egyik a Zvezda elleni kupamérkőzés, ahol a 100 ezres jugoszláv közönséget hallgattattam el a mérkőzés elején lőtt gólommal. A másik az a gól, amelyet a Videotonnak lőttem az Üllői úton. Ezzel egyenlítettünk és ez a gól tette lehetővé, hogy a következő mérkőzésen bajnokságot nyerjünk!

Bajnokság, kupasiker, szeretet, megbecsülés — ezt kaptam elsősorban az Üllői úton. Köszönöm és mindig büszke leszek arra, hogy a Ferencvárosi Torna Club futballistája lehettem és a labdarúgás “Nemzeti Színházában”, az Üllői úti pályán tízezrek előtt rúghattam a labdát.

Az FTC-ben összesen 283 díjmérkőzésen szereplet, melyből 159 volt bajnoki, 57 nemzetközi, 67 hazai mérkőzés. Góljainak száma 83, ebből 36 bajnoki, 47 egyéb. Kétszer volt bajnokcsapat tagja (1975-76, 1980-81), ugyancsak kétszer kupagyőztes (1976, 1978). Tagja volt az 1975-ben KEK-ezüstérmet szerzett csapatnak. A magyar válogatottban 1970 és 1979 között 25 alkalommal játszott, amely mérkőzéseken 5 gólt szerzett.

1987. július 6-án az M7-es autópályán érte a halál, mint a Fradi akkori szakosztályvezetőjét.

Emlékét szülővárosában a szentesi sporttelep neve is őrzi, melyet 2005-ben neveztek el róla. Mi, fradisták pedig a szívünkben őrizzük, mert nem csak kapott a szurkolóktól, játékával, lelkesedésével adott is nekik.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy segítségül hívjam az olvasókat. Látható, hogy ezeken az oldalakon igyekszünk megemlékezni mindenkiről, aki valaha is elérte azt a sikert, hogy Fradi játékosnak vallhatta magát. Adatbázisunk azonban messze, nagyon messze van a tökéletestől. Még a futballban is, ahol pedig nagyon sok Nagy Béla művet átlapozunk, a többi sportágról nem is beszélve, ahol egyelőre a Fradi olimpiai- világ- és európabajnoki címet nyert sportolóira koncentrálunk. Ha valaki segíteni tud a Fradi egykori és mai sportolóinak „dátumfigyelésében”, az kérem, tegye meg. Hozzászólásában írja le, kit hagytunk ki, milyen sportágban volt a sportolónk, mikor született vagy éppen halt meg. Ily módon terebélyesedhet a Fradi-család dicsőségére ez az adatbázis. Előre is köszönöm.

Felhasznált források:
Felkai László
Kép: Nagy Béla: Zöld-fehérben (1974)
Adatok: Nagy Béla: Zöld-fehérben (1974) és Felkai László wikipedia bejegyzés

Rátkai László
Kép: saját archívum
Meccsadatok: Nagy Béla: Fradisták futballmezben 3. (2002)

Turay József
Kép: Nagy Béla: Fradisták (1981)
Adatok: Nagy Béla: Fradisták futballmezben 2. (2000) és wikipedia bejegyzés

Pusztai László
Kép: Nagy Béla: Fradisták (1981)
Adatok: Nagy Béla: Kik játszottak a Fradiban? (1997)