… ezúttal utoljára. Megérkezett a meccs statisztikai feldolgozása, amellyel lezárjuk a fordulót.

Olvasóink emlékeznek, még elmúlt héten, csütörtökön kezdtük egy kis statisztikai ráhangolódással, amit pénteken követett, egy az ellenfelet bemutató történeti ismertető, majd egy mélyinterjú (Ferenczi Pistával). A meccset ugyancsak játékossal (kivételesen a felvezető interjú alanyával, azaz Ferenczi Pistával) értékeltük még szombaton este. Hétfőn egy szubjektív elemzés, most kedden pedig ismét egy statisztika. Úgy tervezzük, ezt a tavaszt ilyen elvek mentén „focizzuk” végig a Fradival.

Mindannyian érdeklődve vártuk csapatunk tavaszi szezonkezdetét. Többek között azért is, mert a téli holtszezonban sikerült néhány rutinosabb, válogatottat is megjárt játékost igazolni.

Az újak közül Csizmadia, Stockley, Doherty és Elding mindjárt kezdőként kapott szerepet.

A mérkőzésről készítettem egy statisztikát, felvételről „lepapírozva” a játékosok labdával való megmozdulásait.

Önmagában ez csak egy szelete teljesítményüknek, igazi, teljes képet nem mutat a játékosokról, de egy-két részletre rávilágít, például ki, mennyire van játékban, mennyire lehetett megjátszani, mennyire pontos a játéka.

A táblákhoz előljáróban annyit hozzátennék, hogy egyes szempontoknál mérlegelnem kellett, hogy melyik kategóriába tartozik az adott megmozdulás (a beívelések megítélése például kissé szubjektív vélemény, mi minősül rossznak: ha úgy veszem, hogy az a sikertelen ami alapvonalon túlra száll, vagy az, amelyik bemegy a „tömegbe”, de nem emberhez, akkor nem sok sikeres beadásról beszélhetnénk, igyekeztem hasznosság, pontosság szerint megítélni, illetve a „szólók” kategóriába olyan megindulásokat tenni, ahol van egy kis csel, kreativitás, de az olyan elfutást nem számoltam ide, amikor 2-3 húzás után visszafordult a játékos – mint például Stockley többször is).

Plusz-mínusz négy-öt eltérés lehet az általam összesítettek és a valóság között, de törekedtem a teljességre, a táblákat a meccs felvételről való elemzése után készítettem.

Nézzük az első félidő tábláját!

Látható, hogy a védelem nagyon minimális hibával játszott, csupán a kevés beívelésről beszélhetünk, mint pontatlanság. A középpályán is viszonylag kevés volt az eladott labda.

A csatárokat azonban kevésszer sikerült megjátszani. A Haladás nagyon tömörült, szinte 11 emberrel védekezett, a gólig nem is jutottak el a 16-osunkig.

Ellenben mi elég lassan járattuk a labdát és szőttük a támadásainkat. Számomra egész meccsen görcsösnek tűnt a csapat. Nem láttam a mozgásban a frissességet.

A védők általában Doherty-t játszották meg, illetve ő volt az, aki sokat kérte el a labdát hátul, ennek ellenére Morrison is szinte minden támadásban labdához ért (ahogy mindig, mivel mozog szinte folyamatosan – mint Doherty is)

A második félidő táblája:

Ebben a félidőben már jobban megjelent a pontatlanság, a védők indításaiba is sok hiba csúszott, illetve már labdavesztésben is emelkedtek a számok.

Shaw amúgy sem túl erős játéka még jobban visszaesett, így a támadásaink még esetlegesebbek lettek, Doherty is elfáradt, Morrison tartotta a szintet, ő azonban csupán leosztja a labdákat.

Kulcsár beállása nagyon jó volt, ő semmit sem változott. Ha megnézzük a kreativitását, azt hozta, amit szokott, meghúzta többször bátran a széleket, ezek jól is sikerültek. Továbbra is jó formában van!

A csapat viszont, úgy gondolom, kreativitásban nagyon rossz mutatókat és teljesítményt hozott. Valószínűleg nagyon sok csapat ezt fogja játszani ellenünk, mint most a Haladás tette. Sündisznóállás és kontra. Ennek ellenszere a gyors(!), szinte lőtt passzos labdajáratás, átlövések és gyakori kreativitás, cselek, amivel fel lehet törni a védelmet.

Ezek közül nem volt meg egyik sem. Járattuk a labdát, de lassan és 1-2 embertől eltekintve kevés mozgással.

Remélem, frissességben is előre lép a keret hamarosan, mert szükség lenne rá.

A két félidő között az alábbi különbségre hívnám fel a figyelmet.
A második félidőben a hosszú passzok, indítások jó aránya megfordult, több lett a hiba az indításoknál. Ezt aztán kellett ellensúlyozni labdaszerzéssel, ezért azok száma megemelkedett. A labdavesztés is mutatja, a játékunk pontossága visszaesett a második félidőre. Az okokat meg kell keresni a szakvezetésnek.

Az összesített tábla a következő lett:

Érdekes, hogy így összesítve a számok nem is térnek el igazán a hasonló posztokon játszók esetében.

Szürke volt a csapat, fásultnak tűnt, és az előrejátékban javulnia kell. Eldinggel nyertünk még egy veszélyes embert előre, már csak fel kéne építeni a támadásokat, kicsit gyorsabb sebességre kapcsolva.

Ősszel mindenesetre volt néhány meccs, ahol nem feltétlenül érdemeltünk vereséget vagy döntetlent, most megnyertünk végre egy olyat, ahol talán nem érdemeltünk győzelmet. Eldingnek volt igaza, a jó csapat akkor is nyer, ha éppen rosszul játszik, ebben bízom én is, hiszek a csapatban, hogy tud jobb lenni.

Eddig minden szubjektivitás ellenére utolérhető volt a játék objektivitása, hisz a videó nem hazudik, azt nem lehet nagyon félreértelmezni. Nem úgy, mint a következő kis játékunkat. Megszavaztattam a szerkesztőségünk tagjait, hogy kiket tartottak a meccsen a Fradi legjobbjának. ez az, amit nem lehet, vagy nagyon nehéz azonosan látni, ahogy tegnap Simon Sándor rá is mutatott publicisztikájában. Ettől is szép játék a futball. Mi, szerkesztők is játszottunk.

Mindenki három nevet adott meg, értelemszerűen sorrendben, az első volt az, akit az illető javasol a címre. A jelöltek 3-2-1 pontot kaptak a sorrend alapján. A legtöbb pontot gyűjtő nyerte el a mi kis szubjektív meccs legjobbja címünket. (Pontegyelőség esetén a több első hely döntött, másodsorban a jelölések száma.)

A szerkesztőség szerint a Ferencváros – Haladás mérkőzés legjobbja:

Jason Morrison (3 első helyes jelölés), azaz 9 pont.

Köszönöm a figyelmet, legközelebb folytatom!

Sinka András