Miért mutatunk egy pécsi mezben feszítő futballistát? Aki ráadásul soha nem is játszott a Fradiban? Akár találós kérdés is lehetne, de nem lesz az, inkább megválaszolom. Szombaton a ZTE ellen játszik a Fradi, kerestünk olyan játékost, aki valamilyen módon köthető mindkét csapathoz.

Szamosi Tamás kötődését a Zalaegerszeghez nem kell nagyon bemutatni, elég ezt megnézni:

Zalaegerszegi TE – Ferencváros

Még mindig nem válaszoltam arra, hogy miért éppen Szamosi Tamás. A válasz néhány részlet a jó baráttal, Dragóner Attilával csaknem egy esztendeje készített interjúból:

– Kik voltak Kispesten a játszótársaid?
– Jó kis gárdába kerültem. Tóth Misi, Horváth Feri, Szamosi Tomi a kezdetektől társam volt, később Mátyus Jani is csatlakozott hozzánk. Igazán ütős csapatot alkottunk, jó volt a hangulat.

– Nem csak te voltál fradista abban a csapatban?
– Nem bizony! Mátyus Janival és Szamosi Tomival ruhatárunk fontos része volt a zöld-fehér sál, amit mindig magunkkal vittünk, ha tehettük jártunk a Fradi meccseire.

– Remélem, nem okozok neked kellemetlen perceket, hogy egy olyan meccsről kérdezlek, amelynek mindkét részvevőjéhez erős érzelmi szálak kötnek?
– Miért okoznál? A Fradi iránt érzett vonzalmamat sohasem titkoltam, a ZTE-vel elért eredményeim pedig ismertek, sok szép évet töltöttem ott. Szívesen válaszolok.

– Köszönöm! Az első kérdésem a kezdetekhez megy vissza, hogy lettél Fradi szurkoló?
– Ezt nem lehet elmondani, talán annak születtem. Mindenesetre egész gyermekkoromat, ifjúságomat meghatározta ez az érzés. Hiába játszottunk más csapatban, ahogy azt tudod is, a Fradi meccseire jártunk és szurkoltunk. Ráadásul nem csak a focimeccsekre, hanem hokira is, mindenütt, ahol a zöldek játszottak. A télen igazán nosztalgikus hangulatban mentünk ki a régi barátokkal a Winter Classic hokimeccsre.

– Ha már ezt említed, mikor voltál utoljára az Üllői úton?
– Tavaly nyáron, amikor a Fradi 4-1-re verte a Zalaegerszeget.

– Örültél?
– A Fradi sikerén én sohasem tudok szomorkodni!

– Beszéljünk a mai csapatokról! Először a Fradiról kérdezlek, hogy látod a szereplésüket?
– Tudomásul kell venni, hogy a Fradi óriási változásokon megy keresztül, amely nem megy egyik pillanatról a másikra. Úgy látom, még mindig keresik önmagukat. Nem egyszerű a helyzet, a hangulat is más, mint amikor csak fradisták vagy legalábbis olyan magyar játékosok játszottak a Fradiban, akik mindenképpen itt szerettek volna játszani. Néha sajnálom is a még játszó barátaimat, hogy ezt kellett megélniük. Mert igaz ugyan, hogy nagy pozitívum az anyagi biztonság, ám ez a Fradinál soha nem lehetett kizárólagos cél. Itt mindenki és mindig a maximumot várja el. Ehhez képest a helyezés, de az eddig mutatott játék is csalódás a számomra. A játékhoz persze hozzá kell tennem, hogy azt megítélni most tavasszal még nem lehetett, hiszen a rémséges zártkapus meccsen senki sem tudja kihozni magából a képességei maximumát. A nagy vizsga most szombaton következik.

– Ez részletes volt. Mi a helyzet volt csapatoddal, a Zalaegerszeggel?
– Rendkívül egységes, jó és nagyon motivált csapat. Erről nagyon közeli élményem is van, hiszen a napokban, miután elmaradt az első meccsük, jelenlegi csapatommal a Péccsel játszottak edzőmérkőzést, ahol testközelből érezhettem mit is tudnak.

– Nocsak! Mit tudnak? Milyen formában vannak?
– Nagyon jók fizikálisan, de ahogy eddig láttam és hallottam, ebben a Fradinál sincs hiány. Ugyancsak nagyon erősek az előrejátékban, a Rudnevs félelmetes formában van, nem irigylem Dragit és Balog Zolit, akik a leggyakrabban fognak vele találkozni. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nagyon sok néző, lehet, telt ház lesz, hisz ebben a szezonban először játszanak. Szép számmal lesznek ott Fradisták is, az igazi focihangulat garantált lesz. A két szurkolótábor kapcsolata hagyományosan jó, mondhatni barátságos, balhéktól nem tartok. Ám mindez nem lesz hatással a pályára, ahol igazán éles csatát várok.

– Milyen eredménnyel?
– Tudom, azt szeretnéd hallani, hogy Fradi győzelemmel. Nagyon örülnék neki, de a realitás mást mondat velem. A ZTE most nagyon egyben van, őket tartom esélyesebbnek.

– Köszönöm az őszinteséged. Muszáj megkérdeznem, ilyen érzelmekkel miért nem játszottál soha a Fradiban?
– Mert az élet nem így akarta. 1996-ban volt az első lehetőségem, amikor a III.kerületből le akart igazolni a Fradi, ám nem tudtak megegyezni a vételáramban. Később, Varga Zoltán idejében újra kerestek, de megállapodást akkor sem sikerült kötni. Így csak a szurkolás maradt nekem, amit ha időm és lehetőségem engedi, el nem mulasztok. Ha lehet, a helyszínen. Már a 8 éves fiamat is kivittem, csak hogy szokja a hangulatot.

– Ő is focizik?
– Természetesen. Nem a Fradiban, hanem lakhelyünkön, Szigetszentmiklóson.

– Mi a helyzet a Péccsel? Feljut?
– Mindenki, így én is azért dolgozunk, hogy ez sikerüljön. A 9 pont hátrány soknak tűnik, de a szemünk előtt van, hogy egy évvel ezelőtt 9 pont előnyünk volt, aztán a végén mégsem sikerült. Miért ne lehetne most fordítva?

– Köszönöm a beszélgetést!
– Köszönöm a megkeresést. Amilyen meglepő, olyan megtisztelő volt.

Simon Sándor