FTC – Nyíregyháza Spartacus 0-0

Az eredmény valamit mutat, ami nem túl biztató. Az sem, ahányan a helyszínen láthatták. Becsülgetni sem érdemes, minek? Kevesen, méltatlanul kevesen voltak. Ők ugyan próbáltak szurkolni, ám ez a létszámból adódóan nem lehetett Fradi-szintű. Rendőr viszont sok volt, nagyon sok. Botrány nem volt. Hála Istennek! Hányan nézték a fotelből? Valószínű többen, mint a helyszínen. Ők vajon mit gondolnak? Legközelebb kijönnek? Nem tudom! Inkább értékeljünk. Értékeljük azt, ami nehezen értékelhető. De ha valakik, akkor a szereplők vagy a szereplőkhöz közeli emberek tudhatják a választ. Őket kérdeztük.

Mátyus János

– Örülünk, hogy újra köreinkben üdvözölhetünk. Mi a véleményed a mérkőzésről?
– Nehéz ezt szavakba önteni. Valami nagyon nem működött a csapatjátékban, egészen mást vártam, nem tagadom, csalódott vagyok.

– Mit vártál és mit kaptál?
– Várni minimum azt, amit Zalaegerszegen produkált a csapat az első félidőben. Attraktív játékot, a játék egyértelmű irányítását, gólokat. Ebből semmi sem valósult meg. Nem volt játék, nem tudtuk megbontani a betömörülő védelmet. Hiányoztak a szélső elfutások, a jó beadások, helyettük csak az előreíveléseket láttuk, amelyeket a magas nyírségi védők könnyedén tisztáztak. Nem tudtuk az akaratunkat rákényszeríteni az ellenfélre, a mezőnyfölény meddő volt. Egy ilyen meccshez nagyon kevés volt a kialakított helyzet, azok is kimaradtak.

– Ahogy látom, van a környezetedben valaki, aki viszont egyáltalán nem csalódott.
– Valóban! Velem van a kisfiam, akit először hoztam ki az Üllői útra. Fantasztikus élmény ez a részére, önfeledten szaladgált a pályán, most is az öltözőben van. Nagyon remélem, hogy az eredmény ellenére megérinti őt a miliő, a stadion utánozhatatlan varázsa, ami egy életre nyomot hagy benne. Ez esetben talán mégsem volt hiábavaló ez a mérkőzés, hiszen nyertünk egy újabb elkötelezett Fradistát, aki egyébként jelenleg is a Fradi kölyökcsapatának a játékosa.

– Én biztos vagyok benne, hiszen sugárzik a gyermek, láthatóan jól érzi magát. Jól tudom ugye, mint edzőt is kérdezhetlek, van kiút a Fradi számára ebből a meccsből, a kilátástalan játékból?
– Hogyne lenne! Biztos vagyok benne, úgy a szakvezetés, mint a játékosok leszűrik a megfelelő tapasztalatokat ebből a meccsből és már a következőn javítanak. Persze ehhez nagy szükség van a szurkolókra is. Végtelenül szomorú vagyok, hogy ma csak ennyien jöttek. Ezúton is kérek mindenkit, csak a Fradival, a csapattal foglalkozzon, óriási szükség van az összefogásra az egységre. Saját példámon is tudom, mennyivel könnyebb, ha egy egységes szurkolótábor utánozhatatlan buzdítása mellett lehet futballozni. Az edzőséget illetően jók az információid, valóban elvégeztem az UEFA A-licenszes tanfolyamot, jelenleg a Tatabányában nem csak játszom, mellette a pályaedzői feladatokat is ellátom. Be kell valljam, korábban nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom az edzőséget. Az első adandó alkalommal a Pro-licenszre is benevezek.

– Ha már egy kicsit elkanyarodtunk a meccstől, megkérdem, milyen edző vagy, milyen taktikát kedvelsz?
– Egyértelműen a támadófocit, de nem ész nélkül. Meg kell oldani a biztonságos védekezést, amire lehet alapozni a támadásokat.

– Köszönöm a beszélgetést!
– Nincs mit! Legközelebb remélem, az eredmény is meglesz, mert meg kell lennie. Hajrá Fradi!

Anthony Elding

– Először is át szeretném adni a múlt heti interjúnk angolra fordított változatát, és utólag is köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál.
– Én köszönöm a lehetőséget és köszönöm, hogy írásban is megkaptam az interjú szövegét.

– Hogy élted meg belülről ezt a meccset? Miért nem ment úgy a játék mint egy hete?
– Valóban nagyon szerény volt a mai teljesítményünk. Pedig, hidd el, ma is mindenki nyerni ment ki a gyepre, mégis ez lett belőle.

– Vajon miért?
– Nem tudom. Csak azt, hogy az ilyen bárhol előfordulhat, korábban is átéltem már. Akarsz, megteszel mindent, mégsem sikerül semmi.

– Mi lehet a megoldás?
– Nem szabad ezen a meccsen rágódni, készülni kell a következőre, bebizonyítani, hogy tudunk játszani, amit a múlt héten megmutattunk. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni is fog! Jó ez a csapat, újra be fogja bizonyítani. És akkor az eredmény sem marad el.

– Látom, be kell fejeznünk, hiszen ez a két csöppség téged akar. A gyermekeid?
– Igen, a fiam és a leányom. Sajnálom, hogy ma nem a győzelem örömével tudom őket megajándékozni. Majd a jövő héten!

– Köszönöm ezt a villáminterjút! Gratulálok a gyerekekhez, egyben remélem, igazad lesz a jövőt illetően.

Balog Zoltán

– Neked is először a köszönettel tartozom, azért a beszélgetésért, amit a barátaim folytathattak veled.
– Ez kölcsönös köszönet, hiszen engem is örömmel töltött el.

– Eldingtől is azt kérdeztem, ma miért nem sikerült? Tőled is ugyanezt kérdem.
– Nem tudom. Tudtuk, hogy nagyjából ez lesz a mérkőzés képe, tudtuk, hogy mit kellene játszanunk. De nem azt játszottuk. Nem a széleken mentek végig az akciók, hiába kiabáltak a padról többször is.

– Miért?
– Ez itt a kérdés. Nem tudom. Akartunk, talán görcsösen is. Türelmetlenek voltunk, nem játszottuk végig azt amit gyakoroltunk, jóval előbb szabadultunk a labdától. Az előreíveléseket pedig a magas védők hatástalanították.

– Van tanulság?
– Hogyne lenne! Az ilyen mérkőzéseket is meg kell nyerni. Megyünk tovább, legközelebb sikerülni fog!

Djordje Tutoric

– Először is, az FTC Baráti Kör nevében üdvözöllek csapatunkban, a Fradi családban. Milyen érzés neked itt lenni, itt játszani?
– Egy nagyon nagy múltú és nagyon jó csapatba kerültem. Ezt tudom, ennek megfelelően büszke is vagyok rá.

– A mai meccsre is?
– Ma nem sikerült győzni, ettől függetlenül mondom, hogy ez a csapat egy jó csapat, amelyik ezt be is fogja bizonyítani. Ami ma történt megesik minden csapattal, ki lehet javítani. Azon kell dolgoznunk a hétköznapokon, hogy kijavítsuk.

– Köszönöm! Remélem, legközelebb egy olyan mérkőzés után kérdezhetlek, amikor mindenki láthatja, sikerült a javítás.
– Én is, akkor könnyebb nyilatkozni.

Simon Sándor