Elnézést kérek ezen sorozat olvasóitól, hogy az utóbbi időben egy kicsit háttérbe szorult. Ennek oka persze nem az, hogy az elmúlt két rész nem éppen a Fradi történelmének dicső lapjaira tartozik. 1984-ben, 12. 1985-ben 13. hely, közben komolyan fenyegetett a kiesés réme. Nem ehhez szoktak a fradisták a történelmük során. Nem ehhez szoktak, ám a lelátókat hétről hétre megtöltötték, reménykedve, hogy éppen akkor törik meg a negatív sorozat, a rossz mágia.

Igaz, hogy csökkent valamelyest a nézőszám, ám nyugodtan kijelenthető, ma nagyon boldogok lennének a klubvezetők az akkori adatok rendszeres megismétlődése láttán. És ha már jöttek, szurkoltak, mert tudták, az hogy a Fradi lejjebb tanyázik a táblázaton, az csak átmeneti állapot. Még akkor is, ha ez az átmenet már második éve tartott. Az új szezon kezdetén a reményeket az is táplálta, hogy a kispadra újra leült a Ferencváros legendája, Dalnoki Jenő, aki 10 esztendővel korábban csodát tett az FTC akkori csikócsapatával. Azt is mindenki látta, hogy az 1985-ös csapat ugyancsak tele van ifjú tehetségekkel. Ki tudná belőlük kihozni a maximumot, ha nem Dalnoki Jenő.

Az előző szezonhoz képest nyolc helyet javított az együttes, tehát a fejlődés óriási volt.

Lehet mondani, az ötödik hely is csalódás. De minden relatív, ráadásul már látótávolságban volt a dobogó. Sorrendben harmadszor lett bajnok a Budapesti Honvéd. A belügy után a hadügy csapata aratott. A világbajnokság miatt gyorsított ütemben kellett lejátszani a tavaszi fordulókat. Ekkor lépett életbe az az új szabály, hogy a kapusnak csak a tizenhatoson kívülről szabad hazaadni a labdát.

Ez volt az az év, amikor minden magyar szurkoló a világbajnoki jó szereplést várta, sokan a végső győzelemre is esélyesnek tartották a Mezey-csapatot. Az eredményt ismerjük!

De ez a sorozat nem a válogatottról szól. A Fradi ötödik helyéről pedig már elmondtuk, a korábbiakhoz képest biztató volt. Különösen, ahogy elkezdődött, az elmúlt évek nagy csapata a RÁBA ETO otthonában. Az eredményt a mellékelt kép mutatja, a góllövőkkel együtt. Következett Tatabányán egy 0-0, majd az első Üllői úti meccs végeredménye, megintcsak az eredményjelzőn olvasható, az előtérben az igen jó formát mutató Bánki Dodóval.

Csakúgy, mint a kupaszereplés, ahol a döntőig menetelt a csapat. 1985. augusztus 20-án, ünnepi napon kezdődött, ünnepi eredménnyel, 4-0-ás győzelem Csengődön, amit a helyiek még ma is emlegetnek, hiszen testközelből láthatták a nagy Fradit. Október 16-án Kecskeméten KTE – FTC 0-2, sima ügy, majd két hét múlva Peremartonban Peremarton – FTC 0-2. Ennél többet várt a közvélemény, de a továbbjutás megvolt. November 20-án végre az Üllői út volt a helyszín, az ellenfél pedig a DMVSC, amely akkoriban még korántsem tűnt akkora falatnak és csapatnak, mint manapság. A Fradi a sorozat „típuseredményét” érte el, 2-0-ra győzött és várhatta a tavaszi folytatást, immáron a legjobb nyolc között. 1986.02.15-én Nyíregyházára kellett utazni a továbblépésért, amit 3-1-es győzelemmel ért el a csapat. Egy hét múlva Eger volt az elődöntő színhelye, Eger – FTC 1-4. A döntőt április 30-án a Népstadionban a Vasas ellen vívta a csapat. A rendes játékidő 0-0-ra végződött. Parázs hangulat uralkodott a pályán, amit két kiállítás is (egy itt egy ott) jelzett. A hosszabbításban sem esett gól, a tizenegyesek döntöttek, a Vasas javára. Érdekes megemlíteni, hogy a tizenegyespárbaj hőse Kakas László volt, a Vasas kapujában. Ő védte ki Szántó lövését, amely sorsdöntőnek bizonyult.

Nemzetközi kupaszereplésről az előző év halovány szereplése okán szó sem lehetett, ahogy ez a szezon sem jogosított fel ilyenre.

Fotónk 1985 őszén mutatja az ígéretes „márkás” csapatot, mert akkor már volt mezreklám. És a Fradi Márka volt…

Forrás:
Nagy Béla: ARANY FRADI (1996)
Nagy Béla: Magyar Kupa krónika (1993)
Nagy Béla: Fradisták vagyunk (1985)
Nagy Béla: FTC Évkönyv’85

www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.