Miért rendhagyó? Több okból is:

mert a Paks játékosaként beszélgettem vele a Fradi elleni mérkőzésről,

mert nem játszhatott ezen a mérkőzésen,

mert nem csak a meccset értékeltük.

Nemsokára lesz egy esztendeje, hogy Tököli Attilával először beszélgettem. Akkor is a Paks játékosa volt, ám akkor még a Fradi nem lehetett ellenfél, hiszen az NB II-ben szerepelt. Hogy miért, azt már annyiszor kitárgyaltuk. Attila akkor a Fradival kapcsolatos érzéseiről, emlékeiről vallott nagyon őszintén.

Engedtessék meg nekem, hogy itt is leírjam, mekkora megtiszteltetésnek vettem azt a beszélgetést, még nagyobbnak azt, hogy kapcsolatunk azóta is megmaradt. Így előre készülhettem az újbóli találkozásra, ismét Pakson, de mégis másképp. Hisz fradistaként, a Fradi sikeréért szorítva érkeztem az „atomvárosba” a történelem első Paks-FTC bajnoki mérkőzésére. Attila pedig, bármily szép emlékeket őriz magában a Fradiról, ezúttal nem osztozhatott az én érzéseimben, a meccs utáni örömömben. Ezzel együtt készséges volt, állt rendelkezésemre néhány mondat erejéig, pedig elég sokan keresték.

– Kezdjük az egy héttel ezelőtti történéssel. Hogy is volt az a sárga lap, ami miatt most a lelátóról kellett végignézned ezt a mérkőzést? Szövegeltél?
– Nem beszéltem, egy a meccseken gyakran előforduló fault volt a kezdőkörben a labdáért vívott harcban. Ráadásul nem sokadik, hanem első alkalom. Ez azonban a bírónál azonnal sárgát ért. Ott csak egy sárga volt, ám a bajnokságban az ötödik, így ki kellett hagynom ezt a meccset.

– Sajnálod?
– Hogyne sajnálnám, hisz játékos vagyok, a játék a mindenem. Szerettem volna játszani, a csapatomon segíteni.

– Valószínű, tudtál is volna, hisz nem vagy rossz formában. Jól látom?
– Érzem a játékot, a gólok is jönnek, sajnos a győzelmek maradtak el. Így nincs értelme az én játékomról külön elmélkedni.

– És a mai meccsről?
– Nem volt jó. Nem azért, mert nem sikerült pontot szereznünk, hanem mert mást vártam. A Fradinak gyakorlatilag egyetlen nagy helyzete volt, ám azt kihagyta. Kapott viszont ajándékba két gólt a védelmi hibák után. A Paks sem tudta azt hozni, amit vártam, vártunk.

– Az első gólt is védelmi hibának tudod be?
– Igen, mert tudtuk, hogy pontrúgásokból különösen veszélyes a Fradi, erre készültünk is. A gól pedig szöglet után született.

– A meccs végének témájáról, a vitatott, meg nem adott tizenegyesről mi a véleményed?
– Ahonnan én láttam, nem lehetett megítélni, így nem tudok saját, egyértelmű véleményt mondani. Az tény, hogy a játékostársaim, akik a közelben voltak, egyértelműen állították a kezezés tényét, amit azonnal vitattak is a bírónál.

– Mi lesz veletek ezután a bajnokságban?
– Nem lesz könnyű, de megyünk tovább, remélem, az eredmények is jönnek.

– Tököli Attilának mennyi még a tovább? Azaz meddig folytatod?
– Addig mindenképp, amíg jól érzem magam a pályán. Most ez van, remélem, még sokáig ez lesz.

– A Fradit hogy látod?
– Csatárszemmel nézem. Ebből a szempontból van még hová fejlődni. Ha nem jönnek a használható labdák, akkor a legnagyobbak is értékelhetetlen teljesítményt nyújtanak, ki vannak téve a kritika kereszttüzének. Jelenleg pedig elég kevés elől a használható és megjátszható labda.

– Köszönöm őszinte válaszaid, köszönöm, hogy újra időt szakítottál rám. Ugye nem baj, ha most ellenérdekeltek vagyunk és azt mondom, hogy nem bánom azt, ahogy ez a mérkőzés alakult, sőt az kifejezetten az örömömre szolgált.
– Miért lenne baj! Ezért nevezheted magad Fradi szurkolónak.

Simon Sándor

(Fotó: www.paksNET.hu)