1952. március 25-én született Szokolai László, sokunk kedvenc Szokija, azaz ma ünnepli 58. születésnapját. Felhívtuk, hogy gratuláljunk és váltsunk néhány szót.

– Azt hiszem nem kell téged bemutatni a Fradi szurkolóinak, hiszen elismert alakja voltál a nyolcvanas évek Fradijának.
– Játszottam 282 meccset a Ferencvárosban és rúgtam 148 gólt. Úgy gondolom ezért hoztak ide, amikor középcsatár gondjai voltak a Dalnoki Jenőnek.

– Mit jelentett neked a Fradi?
– Én itt születtem. Amikor Győrben játszottam, és már válogatott futballista voltam, 1976-ban az MTK-tól kaptam egy ajánlatot. Ebben ígértek egy lakást, hozzá adtak volna még 300 000 Ft-ot és pluszban berendezték volna a lakásomat. Ugyanebben az időben hívott a Dózsa is. Adtak volna egy szolgálati lakást, egy Zsigulit és 100 000 Ft-ot. Ekkor én a Ferencvároshoz szerződtem és senki nem akarta elhinni, hogy egy ilyen ajánlatra mondtam igent. Itt kaptam 30 000 Ft-ot, amit azért adtak, hogy ki tudjam a győri lakásomat fizetni és el tudjak jönni Győrből. Ezen kívül kaptam még egy Adidas cipőt is. Nagy szavak helyett, csak ennyit mondanék, hogy mit is jelentett nekem a Ferencváros!

– A Fradi után a Strum Grazba kerültél.
– A Graz fizetett értem először 50 000 dollárt és a második két évért 100 000 dollárt. 1983-ban én mint nemzetközileg nem ismert futballista, 150 000 dollárt tudtam hozni a Ferencvárosnak. Úgy gondolom megszolgáltam a Ferencvárosnál töltött időmet.

– Hogy érezted magad Ausztriában?
– Egzisztenciálisan és minden szinten megtapasztalhattam azt, hogy milyen igazából futballistának lenni. Kint nagyon szerették a labdarúgókat, ez alatt nem kifejezetten a közönségre gondolok, hanem a megbecsülésre. A Fradi Baráti Körön kívül, Ausztriából már hívtak tegnap, hogy köszöntsenek a születésnapomon. Győrbe is meghívtak, ők sem felejtették el, hogy köszöntsenek, szombaton a Győri Színháznak a vendége vagyok.

– Van egy éttermed, hogy megy az üzlet ezekben a nehéz időkben?
– Valóban nem könnyű ez a mostani időszak, viszont nehezen, de meg tudunk élni belőle.

– Ausztriából a Volánba kerültél. Miért oda és nem a Fradiba tértél vissza?
– Hívtak a Fradiba is, szívesen láttak volna, de úgy gondoltam, jobb ha a szurkolók szemében nem mint egy öreg futballista maradok meg. Nem akartam, hogy esetleg kifütyüljenek az Üllői úton. Ezt a negatív élményt nem szerettem volna megélni. A Volánban pedig ekkor Bálint Laci volt az edző és Martos Győző pedig a Volán elnöke volt. Még majdnem egy évet elfocizgattam ott és ha jól emlékszem 20-21 gólt rúgtam úgy, hogy nem is teljes szezont játszottam, mert október 10-én jött meg a játékengedélyem. Ezután még elmentem Gyöngyösre az NB3-ba és 37 évesen fejeztem be az aktív labdarúgást.

– Az FTC Baráti Kör és a Ferencváros szurkolói nevében, fogadd jókívánságainkat születésnapod alkalmából!
– Nagyon köszönöm, hogy eszetekbe jutottam és megemlékeztetek rólam! Hajrá Fradi!

Istenes Tibor