2024. november 26. kedd

Elhunyt Pozsonyi Lajos …

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. március 28.

Ismét elment egy jó barát, egy igazi, ízig-vérig Fradista. Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után, 2010. március 26-án, életének 79.életévében elhunyt Pozsonyi Lajos.

1932. január 26-án született. Két hónapja még a születésnapján köszönthettük, most pedig életútját kell néhány szóval méltatnunk. Ez szinte a lehetetlen küldetés, hiszen annyi mindent tett a Fradiért.

Gyermekkora óta a Fradinak szurkolt, 13 éves korától tett is érte, hiszen 1945-től harminc esztendőn keresztül védte a góloktól a Fradi kapuját jégkorongban. Tizenkétszeres magyar bajnok, hetvenötszörös magyar válogatott, igazi legenda volt a jégen.

Pályafutása végén másképp is legendává tudott válni, a fényképei révén. Ő lett ugyanis az FTC egyik „hivatalos” fotósa, akinek fényképei számtalan Nagy Béla könyvet és Fradi-kiadványt színesítettek, még akkor is, ha netán fekete-fehérek voltak. A Baráti Kör külön is köszönettel tartozik neki, hiszen a megalakulás időszakában szorgalmasan járt a rendezvényekre és archiválta azokat.

Fotómasinájával immáron az égben készíthet fényképeket azokról, akiket annyira szeretett, akikhez most felköltözött.

Temetéséről később intézkednek, arról természetesen beszámolunk majd.

Az FTC Baráti Kör, a Fradisták nagy családja osztozik a család fájdalmában!

Adj Uram örök nyugodalmat neki!

A végére ugorhat és hozzászólhat.

7 hozzászólás

  1. tibu1 írta:

    Nyugodjon békében!

    Hozzászólás ideje: 2010. március 28. 12:45

  2. Limpi írta:

    Isten nyugosztalja!

    Hozzászólás ideje: 2010. március 28. 14:42

  3. Roland írta:

    Őszinte részvétem a családjának.Nyugodjon békében Lajos bácsi!

    Hozzászólás ideje: 2010. március 28. 18:19

  4. moncsi1 írta:

    Csak csendesen

    Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
    csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
    Amerre járunk,
    ne rezzenjen egy kis levél se meg,
    ma lelkem olyan mint a tó:
    legkisebb rezzenéstől megremeg.
    Gyere a templomunkba:
    a bükkerdő ma vár,
    a Csend harmóniája
    ott megint a lelkünkbe talál.
    Gyere velem…
    csak szótlanul, csak csendesen,
    csak csendesen…

    /Wass Albert/

    Hozzászólás ideje: 2010. március 29. 05:46

  5. Pozsonyi Petra írta:

    Én az unokája vagyok nagyon szépen köszönöm a család nevében azoknak az embereknek akik őszíntén együtt éreznek velünk és osztoznak fájdalmunkban.Én is nagyon büszke vagyok nagyapára . Remélem most is valahol boldog kívánom hogy érezze és lássa azt , hogy nagyon szeretjük és , hiányzik.Jóságos lelke nyugodjon békébe.

    Hozzászólás ideje: 2010. március 29. 19:03

  6. szeeluu írta:

    Nyugodjon békében!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 5. 21:48

  7. ftc ireland írta:

    OSZINTE RESZVETEM,NYUGODJON BEKEBEN LAJCSI BACSI!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 6. 13:10

HOZZÁSZÓLÁS