Sokadszor kényszerülök a sport világáról alkotott gondolataim rendszerezni, majd ezután mondatokká formálni. Egy ilyen rendszerezés következményeként jutottam el a siker pszichológiájáig, ha úgy tetszik, a magaslatok elérésének fontosságáig.

Az ma már evidencia, hogy minden cselekedetünket dominánsan a gondolataink determinálják, és mivel tér–idő dimenzióban élünk, gondolataink változékonyak, folyamatosan átalakulva szabályozzák egész életünket. Annyi mindent gondolunk egy nap leforgása alatt, hogyha le akarnánk írni mindent, legalább egy hétig kellene írnunk éjjel-nappal folyamatosan és akkor sem biztos, hogy a végére érnénk. Teljes mértékben helytálló az a tézis, hogy minden apró mozzanat a gondolataink következménye, azonban a jó és a rossz történések, életünk folyamán csupán csak iránytűül szolgálnak.

Bármennyire meglepő, nem azért változunk önkéntelenül a nagyvilágban egy emberöltőnyi idő alatt, mert az idő átformál, hanem azért, mert az örökös körforgásban változásra kényszerítenek gondolataink, tudni véljük, hogy mi a dolgok rendje és eszerint élünk, ezt a vélt tudást pedig a génjeinkben örökítettük át felmenőinktől az évezredek során.

Ha tudjuk, hogy életünk halálra van ítélve, mégis mi az a motiváló, akár tudatos, akár tudattalan gondolat, amely az elménkben életösztönt generál?

Az ember életében céloknak, sikerélményeknek kell lennie, és ha a magunk elé állított célokat nem is érjük el, még az sem jelent akkora kudarcot, mint az, ha nem is volna. Ha már van valami apró cél, az már önmagában jó, és ha valaki hiánytalanul megteszi azt a dolgot, amit elhatározott, azt lehet sikernek nevezni.

Sikerélményre mindenkinek szüksége van, a magaslatokon, a hegy csúcsán szerzett sikertudat a későbbiekben megtanít átvészelni a kevésbé boldogító, hullámvölgyekben töltött időszakokat.

Kiből lesz sportoló?

A direkt versenyszellemben élő emberek, a sportolók fokozott mértékben mérettetik meg képességeiket, a megszokottnál nagyobb bennük a sikerorientáltság. A kitűzött céljukért való küzdés hozza őket nap, mint nap egyensúlyba. Az elért cél vezet a győzelemig, ez a játékuk tétje. Míg más emberek, akik másfajta munkájukkal megvalósítják céljaikat és sikeressé válnak, önigazolást kapnak azon keresztül, hogy kisebb közösségektől kapják az elismerést, a sportolók ezzel szemben tömegektől kapják, ráadásul tömegek előtt küzdenek és bizonyítanak elhivatottságból. S, hogy miért ezt választották? Talán errefelé terelte őket valami ősi gén, na és persze a gondolataik, melyek világába számunkra nincs rálátás.

Istenes Mónika