Örülök, mert van remény. Húsvét előtt amúgy is mindig aktuális ez a kérdés. A végletekig leegyszerűsítve, a Húsvét a remény ünnepe. Az, aki feltámadott, mindannyiunk szívében örökre elültette a reményt. A mi szívünkbe is, akik már két évezreddel később születtünk. A remény azonban genetikailag öröklődik, egyik generáció adja tovább a másiknak.

Tévedés ne essék, nem vallásfilozófiai oldalról, elvontan közelítek a kérdéshez. Ezúttal is, mint ezeken az oldalakon mindig, csak mint egy egyszerű fradista.

FTC – AC Milan 2-1 (0-1)

Ennyi a hír, a szalagcím, amely elég ahhoz, hogy meggyújtsa egy fradista reménykedő szívének kanócát. Egyben figyelmeztet is, illene már nagyobb tisztelettel közelíteni a ferencvárosi utánpótláshoz. Mert erről az utánpótlásról a sajtóban kevés hír jelenik meg, a ferencvárosi érzelműben pedig inkább negatív. Vannak ugye az akadémiák és van a Fradi utánpótlása, amely nem akadémia. A nevében nem, ez kétségtelen. Sőt, az ítészek szerint sem, hisz nem sorolják az elismert akadémiai kézést nyújtó iskolák sorába. Valóban, ez nem akadémia, ez nem iskola, ez a FRADI! Így, csupa nagy betűvel. Ahogy régen is az volt, amikor még híre-hamva nem volt az akadémiáknak. Ennek ellenére tehetségek tömkelegét nevelte ki és adta a magyar labdarúgásnak.

Így van ez kérem ma is. Aki vitatkozna ezzel, az előbb tegye fel magának a kérdést, hogy a különböző nagyhírű akadémiák miért igazoltak (nem szeretném azt a szót használni, hogy csábítottak) magukhoz jónéhány tehetséges játékost a Népligetből? A Fradi ezt is kiheverte. A hosszú bajnoki sorozatokban ez a korosztály bizonnyal az akadémiák mögé szorul, de egy-egy ilyen eseményen, mint a Puskás-Suzuki Kupa azért ebben a korban is megdobban a Fradi-szív. Megdobbant tavaly is, amikor sok hazai szakember meglepetésére a Fradi U17 megnyerte a tornát. Idén már az első meccsen kiugrott a helyéből ez a Fradi-szív. Hiszen igazi világsztár csapat juniorjai ellen kellett bizonyítani. Van valaki széles e hazában, ki vitatná, hogy az AC Milan csapatánál tudatos utánpótlásnevelés folyik? Nem hiszem! A sajtó általában áradozik erről. Az AC Milan lehetőségeit tekintve nem összehasonlítható, nem hogy a Fradival, de a mai magyar sztárolt akadémiákkal sem. Erre tessék! Borul a papírforma. Kis hazánknak újra dicsőséget szerez egy csapat, amelyre büszkék lehetünk. Ráadásul nem is akárhogy, hanem vesztett helyzetből, amit ugyancsak ki szoktak emelni. A nemzetközi mértékkel kicsinynek tekintett Fradi fordítani tudott a mogul Milan ellen.

Lehet ennek nem örülni? Lehet ezt nem észrevenni? Nem hiszem! Ezért kiáltom az oldalunkon keresztül is világgá a saját örömömet. Van remény! A lesajnált Fradi utánpótlás igenis képes nagy eredményekre. Igenis büszkék lehetünk rájuk. Igenis vigyázni kell rájuk! Nálunk nincs akadémia, de vannak olyan gyerekek, akiknek adott helyzetben helyén van a szívük, a Fradi-szívük! Amíg ilyen szív dobog a gyerekeinkben, addig van remény!

Köszönjük! Ez a győzelem a fradistáknak a Húsvét üzenete is lehet, van a futballban is feltámadás, a 17 éveseknél még vagy már, de ott vagyunk a nemzetközi szeren. Remélem, a vezetők is értik ezt az üzenetet és féltőn vigyázzák a mi kincseinket, a Fradi jövőjét. Mert ez üzenet arra is, hogy több megbecsülés kell az utánpótlás területén dolgozó edzőknek, akik munkájukkal, a fiatalokba plántált hitükkel visszahozhatják a múlt eredményeit, megfordíthatják a jelen pesszimizmusát, megalapozhatják a jövőt.

Tudom, ez csak egy meccs volt a tornán. De, ennek eredménye egy jó irányba mutató iránytű a jövőhöz, bármi történjék is ezután, ezt már nem vehetik el tőlünk.

Örülök!

Simon Sándor

A cikkhez felhasznált kép a tornáról eredetileg tudósító www.pfla.hu oldalról való.