A Kaposvár elleni mérkőzésen a tavasz legrosszabb játékát láthattuk, ezt azóta szinte mindenki hangoztatta. A játékosok megmozdulásait figyelve készített statisztika is erre utal.

Íme a számok,amelyek eléggé árulkodóak.

Kapuralövések

Az első félidőben 8 kísérletet(!) jegyeztem fel, de ezek többsége vagy blokkolva volt vagy lecsúszott. Ha jól rémlik számomra, 4 esetben lőttük körbe a kaput, a többi blokkolva lett, de a kapu felületére tartó lövések száma nulla volt. Ez nagyon kevés itthon.

A második félidő még siralmasabb számot hozott, Kulcsár lövését védte Milinte, és még Ferenczinek volt egy kísérlete, de nem emlékszem, hogy védenie kellett Milintének.

Borzalmas statisztika ez.

Beívelések szélről, azaz szélsőjáték

A szélről, a 16-os vonaláról érkező beívelések hasonlóan katasztrófális számadatokat mutatnak.

Ehhez készítettem egy kis táblát a korábbi adatokkal összevetve:

Bár a Vasas elleni mérkőzés is döntetlennel ért véget, ott összesen 18 (ebből 7 jó!) beívelési kísérletet jegyezhettem fel a 16-os magasságából (Wolfe sokszor jutott fel a szélen és a másik oldalon is sikerült többször felfutni).

A mostani mérkőzésen összesen csak 7 ilyen kísérlet volt, ezek nagy része meddő, azaz el sem jutott a csapattárshoz.

Az első félidőben 2 (!) beívelés talált csak társat, az egyikből Elding jól adta középre, Ferenczi gólt fejelhetett volna, de csúsztatásra sikeredett, Rósa pedig fölé vágta.

A másik labda Stockleyé volt, Doherty fejét megtalálta, de a fejes távolról történt és nagyon lecsúszott…

Tehát az első félidőben 2 értékelhető beadás, a második félidőben pedig 3 kísérlet és egyetlen egy sem volt igazán jó!

Úgy gondolom, ilyen számokra mondhatjuk azt, hogy nem volt hatékony szélsőjátéka a csapatnak!

Ezzel szemben az előreíveléseket 22 esetben erőltettük, a kísérletek fele nem talált társat vagy nem jutottunk vele semmire (10-11 az arány a jó és rossz között)

Szerelések

Középpályásaink a korábbi meccsekhez képest most nagyon gyengék voltak védekezésben, ezt a számok is mutatják.

Morrison, Doherty nagyon keveset szerelt, egyedül Wolfe volt e téren valamennyire aktív az első félidőben. Egy szurkolótársam meg is jegyezte ekkor: ”egyedül Wolfe az, aki ma próbál focizni”.

A labdaszerzésben, amiből építkezni lehetne, egyedül a csereként beálló Lipcsei Petinek sikerül kiemelkednie, ez mindent elmond a többiek teljesítményéről (első félidőben 3 labdaszerzést tudtam feljegyezni, összesen…).

Labdavesztés

Ezekre a számokra is érdemes ránézni, ez is igen magas volt, főként a második félidőben. Tanácstalanság, lassúság, fásultság – nem tudni, mi lehetett az oka, de több játékosunktól is elvették a labdát.

Kiemelném Stockley-t és Csizmadiát, korábban náluk nem igazán volt szembetűnő az ilyen adat. Ők játszottak a hét közben a ligakupa találkozón. Elgondolkodtató volt a produkciójuk, bennem felmerült, hogy nem-e a hétközi meccsből adódóan „akadtak problémák” esetükben.

Azonban tanulni kell a hibákból, át kell gondolni, mely mérkőzésen játszott jól a csapat, meg kell nézni, hogy miért.

Ahogy azt is meg kell nézni, hogyan szereztük góljainkat, honnan jöttek ehhez a gólpasszok. Talán az lehetne a mi játékunk.

Fontos lenne, hogy amiben gyengék vagyunk, változtassunk. Csak Elding és Ferenczi kapura lövéseivel (kísérleteivel) nem lehet nyerni. Morrison, Doherty nagyon védekező felfogású, sosem lőnek kapura, Wolfe sem kerül kapu elé – most Rósának voltak kísérletei, de kaput nem talált – de akik általában kimaradnak, ők veszélyeztetnének többet (Tóth Bence, Kulcsár).

Nehéz úgy, ha csak két csatárra épül az ellenfél kapujának veszélyeztetése. Ez a tökéletes kiszolgálásukkor talán nem probléma, de ha ez nincs meg, akkor a mostani szélsőjáték hiányában ez csak erőlködés marad.

Én bevallom, a számolgatást feladtam tavaszra, nem áltatom magam helyezésekkel. Erős a bírói nyomás és még mi is besegítünk sokszor gyenge produkcióval.

Az azonban mindig reménnyel tölt el, hogy láttam ezt a csapatot már jól is játszani. Képes volt Zalaegerszegen és képes volt a Vasas ellen is helyzeteket kidolgozni, emellett megnyert két meccset, ahol nem sziporkázott (Haladás, Paks).

Biztos döntetlent értünk el a legrosszabb produkcióval.

Halvány vigasz ez, halvány reménysugár – valahogy semmi sem sikerül idén. De egyszer ki fog jönni a lépés. Kérdés, ott leszünk-e?!

„Küzdeni mindig, feladni soha!”

Sinka András