Tavaszi menetrendünkben egy nagy rangadó volt soron, történelmi mérkőzés volt ez, hiszen BL-csoportban résztvevő csapattal még nem mérkőztünk sohasem a Nemzeti Bajnokságban.

Érzelmi hullámvasúton utazunk az idei szezonban, igaz ez főként a tavaszra. Sok negatív impulzus ér minket, de mostanában szerencsére egyre több a pozitív.

A múlt hét vége még a Legenda távozásáról szólt, örök nyugalomra pénteki mérkőzés napján helyezték. A hét gyászába azonban optimizmusra okot adó hírek, történések is keveredtek.

Az MTK ellen visszatérő – a Green Monsters csoport által vezetett táborhoz csatlakoztak a még létező csoportosulások és az új csoport, az Erkölcs,Erő,Egyetértés – hála a hét közepén a klubvezetés által eszközölt változásoknak, a házirendet és az ÁSZF-et illetően. Így pontosabbá, egyértelműbbé váltak a szabályok és a folyamatok.

Ennek pozitív hatása az egész mérkőzést meghatározta – ebben a szurkolók többsége és a játékosok is egyetértettek.

Bár még messze volt a régi teltházas idők hangulata, de az 5000 fő körülire duzzadt nézősereg szurkolása főként a mérkőzés hajrájában már a régi időket idézte. Aki nem volt a helyszínen, bánhatta, mert tavasszal egészen biztosan ez volt a csúcs. Akik eddig is kijártak, azok pedig egyfajta elégtételt érezhettek a lefújás pillanatában, hiszen kitartásuk és töretlen bizalmukért cserébe végre a csapattól visszakaptak valamit, bizonyítva ezzel, hogy igenis a legjobbakkal is képesek itthon egy szoros és jó játékra – ezáltal a bizalom irányukba nem hiábavaló.

Nézzük az első félidő statisztikáját mezőnyjátékosainkat vizsgálva:

Dragónert kiemelném mindenképpen, elképesztően jól tért vissza a csapatba és ezt a számok is mutatják. Azt nyilatkozta, hogy kicsit elfáradt a második félidőre, ha a számokat megnézzük, nem is csodálkozom, rengeteg dolga akadt, amit kiválóan végzett. Bravó!

Erre a félidőre megemlíteném még a szabálytalanságokat:

A 15. percig 6-4 volt az arány, de a két les szituációt lehúzva, 6-2 a valós arány.

A 15. és 45. perc között az arány 7-5, ami a szabálytalanságra kihegyezve 7-4.

Ez ebben a félidőben 13-6 a debreceniek „javára”, ha a konkrét szabálytalanságot nézzük, azaz elmondhatjuk, hogy a Debrecen sem csinált mást, mint a többi vendég csapat az Üllői úton, azaz a mérkőzés elején igencsak rugdosódott, ehhez viszont partnerek a bírók, akiknek eszük ágában nincs megfogni a mérkőzés elején a vendégeket lapokkal.

Mozgékony embereinket és Ferenczit, sajnos azt kell mondjam, hogy a szokásoknak megfelelően kiemelten faragták.

Nézzük a második félidő statisztikáját:

Ebben a félidőben Dragónernek kevesebb dolga akadt, itt Tutoric vette át a “stafétát” és tisztázott le mindent.

Ebben a játékrészben így oszlottak meg a szabálytalanságok:

45-60 perc: 6-2

60-75 perc: 2-5

75-90 perc: 2-2

A második félidő elején jól kezdtünk, jól adogattunk, ezt a debreceniek a szabálytalanságokkal próbálták megtörni. Ezután érkezett egy kisebb hullámvölgy, hirtelen elkezdtünk mi többet szabálytalankodni, a Debrecen ezen periódusban feljött játékban kiegyenlítődött a mérkőzés, mégis milyen a foci: Tóth Bence ebben a periódusban lőtte bombagólját, pont amikor talán annyira nem volt benne a játékunkban ez. Gólja közvetlenül Schembri és Wolfe beállása után kövekezett. Schembri beállításával a támadó játékunk felgyorsult, gyors fellépései a csatárok közelébe zavart okoztak, a gól előtti akciót pedig érdemes tanulmányoznia a csapatnak. Lendület, pontosság, erőszakosság – siker.

Ezután a Debrecen már hiába próbált támadni, erőlködni, jól zártunk hátul.

A számok összesítve így néznek ki:

Érdemes nézni a támadó szekció és a támadó középpályások számait, mindenki sokkal aktívabb volt a korábbiaknál. Ehhez persze hozzájárult az ellenfél nyíltabb játéka főleg a mérkőzés vége felé.

Nézzük az említett szabálytalanságok eloszlását:

Meglepő talán Tutoric lehet: foggal-körömmel harcoltak, hogy nyerjenek ellene párharcot. Nem sikerült a debrecenieknek – mint ahogy korábban másoknak sem…

Nézzük a középpályán hogy szűrtük a játékot:

Adnan ebben a korábbiakkal ellentétben most sokat tett hozzá. A csapat szempontjából nagyon kellett ez.

Klasszikus széljátékunk még továbbra sem igazán erős, alapvonaltól nincs igazán sok és jó bejátszás középre (Pista ezzel lehetne nyerőember 🙂 ).

Nézzük a korábban sokat kritizált ívelgetős játék számait:

Hasonló az általában megszokott számokkal. Megvizsgáltam azonban célterület szerint is:

Így már mutatja, hogy főként inkább a mezőnyben a középpályát átjátszva ívelgettünk. Az előző táblából kiderült, hogy majdnem kétharmad arányban ezen ívelések pontosak voltak.

Nézzük végezetül, amit leginkább szeretünk a meccseken – a lövési kísérletek, lövések (fejesek) számát:

Ferenczire nagyon vigyáztak a Lokinál, mint ahogy ezt korábban be is harangozták. Pista mezőnymunkája egyébként mindenképp dicsérhető, sokszor visszalépett és jól passzolt, ráadásul nem tudták mindig szabályosan tartani.

Végezetül nézzük, honnan kísérleteztük meg bevenni a kaput:

Nagyszerű győzelem volt tehát, egy masszív játékkal, amely mérkőzés alakulhatott volna még érdekesebben, ha megadják a mérkőzés elején Elding szabályos gólját.

Most jön a szezon talán legnagyobb feladata – a listavezető otthonában kellene győzni, ami nem lehetetlen! Számolni kell azonban az idegen környezettel, annak ellenére, hogy úgy gondolom, több ezer fradista lesz majd a helyszínen.

Remélem legalább ennyi lövést felrajzolhatok jövő héten is az ábrára, az pedig azt is jelentheti, hogy jó eredményt érünk el – lövés nélkül nincsen gól, úgyhogy okosan, de menni kell előre!

Hajrá Fradi!

Sinka András