2024. november 23. szombat

Szurkolók a jelenből: beszélgetés Csiszár Jenővel

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2010. április 22.

Sok zenész és egy színész. Ezúttal pedig a hazai rádiózás egyik sztárja. Következzenek Csiszár Jenő gondolatai a Fradiról …

– Van egy nagyon klassz műsorod a Class fm-en, melyben a klassz dolgokra próbálod az embereket rávezetni, hogy mi jó történt velük. A mai Fradiban mi a klassz?
– A legkisebb dolgoknak is örülnünk kell. Jelenleg ezekből a dolgokból nekünk Fradistáknak nagyon kevés adatik meg. Számomra azonban nagyon klassz, hogy egy nagyon régi barátom végre valahára szerepet vállalt a Ferencvárosban. Ő nem más, mint Orosz Pál, az FTC kommunikációs igazgatója, aki a megfelelő időben, a megfelelő helyre, a megfelelő ember. Amikor felhívott és közölte velem a hírt, akkor majdnem leestem a székről. Azt mondta, úgy néz ki, elvállalja, mert kapott egy olyan ajánlatot, ami, nagy dilemma a számára, de a szíve nem tud nemet mondani. Nekem ez egy nagyon klassz dolog!

– Nálad hogyan alakult ki a Fradizmus?
– Apám megveszekedett Fradista volt, bár ez így van rendjén, mert normális magyar ember, az Fradi-drukker! Legalábbis nálunk ez a mondás járta. Aztán emlékszem, apám nyakában ülve láttam egy ETO – Fradi meccset, még a falelátós ETO stadionban. Apám folyamatosan ordított nekem, hogy ott középen nézd a Varga Zolit. Ott középen van, azt nézd! Ő a Varga Zoli, őt nézd! Ez megragadt bennem. Ezt később Zolinak is elmeséltem, amikor a Jóisten megadta, hogy együtt ülhettem vele egy stúdióban. Amikor életemben először találkoztam vele, egy élő tv-műsor előtt, ahogy fogtam a kezét a bemutatkozásnál, néztem a szemébe, és lepergett előttem akkor az a kép is, ahogy a Zoli a vállával, a fejével, mindenkitől távol, a középkörben állva, mint egy individuum, ami az egész életét is jellemezte, nem trükközött, hanem melegítette magát, készült a meccsre. A vállával, a fejével, az egész testével a labdával barátkozott. Neki az egész teste összhangba került a labdával. Akkoriban Korsós, Povázsai, Palotai, Keglovich, játszottak az ETO-ban. Ez maradt meg bennem és ezt el is meséltem a Zolinak. Annyira örültem és büszke voltam, akkora élmény volt számomra, hogy én a Varga Zolival beszélgettem. Egy dolog sajnos, hiányzott nagyon, hogy az apámnak már nem tudtam elmesélni. A hétfői megemlékezésen ezek az emlékek pörögtek le bennem.

– Akkor nagyon nem lőnék mellé, ha a kedvenc játékosodat kellene megtippelnem.
– Az igazság az, hogy nagyon sok kedvencem van. Csak a teljesség igénye nélkül. A Nyíl fantasztikus volt, Ebedli Zoli, Albert Flórián, Bálint Laci, Varga Zoli, Simon Tibi, Horváth Feri, Vincze Ottó, Lisztes Krisztián, Zorán Kuntics, Gera Zoli és bocsánat azoktól, akiket hirtelen kihagytam a felsorolásból. Ide kívánkozik még, hogy egy fiúért rettenetesen szorítottam, annak idején, hogy Fradista legyen, Törőcsik Andrisért. Emlékszem, felröppent a hír, hogy lehetséges, hogy ide, a haverjaihoz igazol. Akkor én teljesen tűzbe jöttem. Képzeljétek el, egy Ebedli, Törőcsik, Nyilasi a Fradiban. Még most is áll a szőr a kezemen. Akkor ott, összeállt volna az akkori Barcelona. Minden idők egyik legkomolyabb Fradija lehetett volna. Bocsásson meg nekem mindenki, nekem ő tiszteletbeli Fradista és az is marad.

– A mai csapatot mennyire követed figyelemmel?
– Az igazat megvallva, most nem a csapat körüli hírek, információk töltik ki a 24 órámat, de azt hiszem azért képben vagyok. Így aztán véleményem is van az elmúlt évek történéseiről. Van egy-két dolog, ami számomra, a mai napig zavaró. Az elmúlt évek kétségtelenül legsikeresebb Fradi elnöke, Dr. Szívós István volt. Az ő időszakában a Ferencvárosban minden szakosztály bajnok volt. A jégkorong, a vízilabda, a női kosárlabda és kézilabda, a futball mind, mind bajnokságot nyert. Soha, senkinek nem tartoztak. Az én magánvéleményem az, – amit az azóta megismert tényekre alapozok, és ezt az igazságot az eltűnt pénzről végre mindenkinek meg kellene ismerni, csak vannak még néhányan, akiknek az igazság nagyon kellemetlen lehet még mindíg – és lehet ezzel nagyon nagy követ dobok be a vízbe, de igaztalan vádakkal, a mai napig fröcskölődve, ezt az elnököt besározták. Mint a három E betűt tiszteletben tartó Fradista, feltétlenül elvárnám, hogy bocsánatot kérjenek tőle azokért a vádakért, amelyekkel illették. Vagy a mostani elnökünk, Rieb György aki, minden idegszálával próbálta megmenteni a Fradit. Én hiszem és vallom, hogy a pillanatnyi helyzetet, valamint az európai futball és a Fradi mostani helyzetét is figyelembe véve, a lehető legjobban döntött. Szerintem az egyetlen lehetőséget választotta, ez pedig a lehető legjobb is volt. Egy olyan futballkultúrából szerezni egy olyan szintű befektetőt, mint az angol befektetői csoport, hát tessék körülnézni Európában, hogy ki tudja ezt még felmutatni? Az más kérdés, hogy vannak szekértáborok. A futball az olyan mint a politika, mindenki ért hozzá. Amikor gáz van, akkor mindenki hőbörög. Én sem húzom ki magam, de szeretném megkérdezni, hogy amikor meg kellett volna menteni a Fradit, akkor hány ember tette oda a fizetésének a felét vagy akár a tíz százalékát? Hány darabot adtak el a tagsági kártyából? Ugye, ezek tények?!

De a szurkolói kártya az egy korszerű, remek és európai vállalkozás, csak a klubnak is kellene ezért valamit nyújtania. Minimum annyit, hogy normális helyen lehessen pisálni. Pont. Én minden este a stúdióból látom a lelátót. Látom a villanyfény próbáit, azt is, hogy hány égő nem ég. Minden áldott este a fejemben ott van a gondolat, a remény, hogy csak jöjjön össze az új stadion! Ha fél lábbal is, de kivárom! Nekem nem kell, hogy azonnal lefessék a Vörös tengert, nekem nem kell, hogy most azonnal álljon a stadion. Viszont az, amink van, ami itt áll, abban érezni akarom, hogy nem csak a duma megy. Minden oldalról. Szurkolóink oldaláról, játékosaink oldaláról és a vezetőink oldaláról is. Szerintem a kulcsszó a bizalom. Oda-vissza alapon. Ha nagyon mélyen belemegyünk, én pont azt látom, hogy van egy feszültség a játékosok, a vezetők és a szurkolók között. Ez pedig a bizalomhiány miatt van. Meg kell adni a lehetőséget, hogy újra bízhassunk a csapatunkban, vezetőinkben, ők meg bennünk szurkolókban, és abban a másodpercben újra lesz Fradizmus. Addig csak duma van.

– Neked megvan ez a bizalmad?
– A szívem mélyén ott van, csak érezni és látni is akarom. A bizalmat csak apró lépésekkel tudjuk megszerezni vagy visszaállítani. De ez mindannyiunk számára kötelező.

– Mikor voltál utoljára a stadionban?
– Hétfőn, a Varga Zoli emlékére rendezett gyertyagyújtáson. Ez csak részben a Fradi körül kialakult helyzet hibája. Én kétszáz kilométerre lakom Budapesttől, Szigligeten. Született két kisgyerekem, most minden percemet velük töltöm.

– Mikor láthatunk téged újra a Fradi mérkőzésén?
– Valószínűleg pénteken a Debrecen ellen, de ha ott nem, az Újpest ellen mindenképp. Egy Fradi-Dózsa (UTE),az kötelez, – és ha egy kicsit pikírt akarok lenni – ráadásul az NBI-ben, mennyei!

– Milyen stílusú foci áll hozzád közel?
– Alapvetően a látványos focit szeretem. Számomra a legszebb foci az, amit a Barcelona művel. Legjobb tudomásom szerint ezt a játékstílust még Johann Cruyff kezdte el építeni. Nekem volt szerencsém a Nou Campban focizni magyar válogatott szerelésben. Utoljára Kubala László rúgott ott magyarként gólt, abba a kapuba, amibe én is. Ez egy tévéfelvétel volt, mondta is a sajtófőnök, hogy rúghatod a gólokat, de örömködés az nincs. Amikor a Barcelona kapujában van a labda, akkor örömködésnek nincs helye. Dés Misivel, aki Dés László zenész-zeneszerző bátyja, és aki a legnagyobb példányszámú spanyol kulturális havilapot adja ki Spanyolországban és Dél-Amerikában, voltam ott. Velünk volt egy építési vállalkozó is, aki az egyik legnagyobb, az ottani Demján Sándor. Ő majdnem kezet csókolt nekem, mert azt mondta, hogy ő Barcelona klubtag, gyerekkora óta az apjával kijárnak a mérkőzésekre, és ez lehetett az első alkalom, hogy erre a gyepre léphetett, ott labdába rúghatott. Ötven méterrel arrébb ő építi a toronyirodákat, meg a luxusapartmanokat, de a gyepre akkor léphetett először. Úgy viselkedett ott, mint egy vásott kölyök. A foci ereje!

Na, valami ilyesmit éreztem magamon is. amikor a Fradi a BL ben menetelt. Engem nagyon megragadott a BL hangulata és azt szeretném viszontlátni. Akkor játékosnak, vezetőnek, szurkolónak egyértelműen büszkeség volt Fradistának lennie. Vezetőknek azért, mert olyan játékosaik voltak, a játékosnak meg azért, mert olyan vezetőik és szurkolóik voltak. Ez egy nagy hármas volt, de hiszek benne, hogy eljön ismét. Ha körbenézünk a világon, az olyan tradicionális klubokban, mint például a Ferencváros is, nem létezhet olyan, hogy valaki nem ért semmihez, csak valakinek a barátja. Csak olyan létezhet, hogy valaki nagyon sokat ért ahhoz a dologhoz, amit csinál, amivel az a klub profitot tud termelni. Profit alatt nem csak a pénzre gondolok, hanem egyéb profitra is. A legtradicionálisabb kluboknál a kötődés kell legyen az antré, ami mindent fölülír, még a pénzt is. Főleg olyan munkákban igaz ez, mint ahol Orosz Pali is tevékenykedik. Ehhez nem csak érteni kell, hanem ezt csak az tudja nem munkaként megélni, hanem szívből, tisztességesen csinálni, aki Fradista, aki így kötődik a Fradihoz. Egy Orosz Pál névvel, sehol máshol nem szabad dolgozni, csak a Fradiban. A Fradinak minden egyes idegszálával az ilyen embereket kell előkotornia, mert ezzel nagyon sokat tud nyerni. Ezek komoly üzenetek a világ minden részén. Sok ilyen ember van, és ezeket vissza kell tudni hozni a klubhoz. Igenis meg kell tudni nyerni őket. Igenis vissza kell csábítani, érdekeltté kell tenni őket, hogy vissza tudják szerezni a bizalmat és a becsületet a klub felé. A Fradiban iszonyatos erő van. Magyarország nagyobbik fele Fradista. Zöld az Isten! Ennél több nem kell!

– Pont egy olyan kérdést feszegetsz, amit mi is gyakran felteszünk a beszélgetéseink közben, hogy mit kéne tenni, az alvó Fradisták felébresztése érdekében? Sokszor olvasni, akár a mi honlapunkon is, különböző hozzászólásokban, hogy ez a Fradi már nem az a Fradi.
– Fradi csak egy van! Egyféle Fradi létezik, ami ott van a szívünkben.

Én, mint szurkoló azt mondom, most a csapaton és a vezetőkön van a sor. Először nekik kell valamit letenniük az asztalra. Nekik kell lépniük és megmutatniuk, hogy érdemesek arra, hogy mi szurkolók igenis elfogadjuk és a bizalmunkba fogadjuk őket.

– Hogyan lettél „futballista feleség”?
– Amikor gyermekeim édesanyját, Esztert leigazolta a tizenötszörös olasz bajnok és kétszeres Euro-liga győztes Comó, Európa legtradicionálisabb kosárlabda csapata, akkor engem hívogattak az újságírók, hogy milyen Olaszországban élni és hasonló banális kérdésekkel. Ne haragudjatok már, a bánatos életbe! Az Újvári Eszter, Európa egyik legjobb kosárlabdázója, aki Olaszországba kapott szerződést és ott kosárlabdázik. Nem Őt kellene megkérdezni? Lisztes Krisztián akkor kint játszott Brémában, és megkérdeztem, hogy az ő feleségét is hívogatják,mint futballista feleség? Másnap a Blikk címlapján már ki is volt írva, Csiszár Jenő futballista feleség. Azóta ez rajtam is ragadt. Amúgy, ha már említem, Lisztes Krisztián játékát én nagyon szerettem, vele is jóban vagyok. És ha már megint a neveknél tartok, akit még feltétlenül meg kell említenem, mint Fradi játékost, mert nagyon szeretem, és penge volt, az a Bánki Dodi. Ő egy fantasztikus ember. Nekem nagyon fontos az is, hogy ki milyen ember. Lehet, hogy jó játékos, de ha nem jó ember, akkor én annak nem vagyok a rajongója. A fociban nem nagyon voltak csalódásaim. Mert ugye vannak játékosok, akiket istenítek, de nem ismerem őket. Azonban volt szerencsém ismerni jó néhány olyan játékost, akik emberileg számomra nagyon sokat jelentenek a mai napig. Simon Tibi szegény, ha most élhetne, biztos vagyok abban,hogy Ő lenne a Fradi edzője, és nem itt tartanánk! Ezek az emberek semmit nem dobtak le magukról abból a megbecsülésből, amit én elképzeltem róluk, mielőtt megismertem őket. Sőt, még erősítették is. Ilyen még Dzurják Csöpi, szegénykém most nagy harcot vív, de remélem, hogy a lelátón rövidesen vele is összefutok. Addig is sok erőt és kitartást kívánok neki.

– Mit sportoltál életed folyamán?
– Kosárlabdáztam, jégkorongoztam, lovagoltam, teniszezem. Fociztam is, de úgy fogalmaznék, tehetségesebb voltam a kosárlabdában, ott az NB I-ig vittem. A gyerekkoromnak volt egy szakasza, amikor azt hittem, focista leszek, aztán végül kosárlabdázó lettem. Most viszont a fiaimmal focizom. Komolyan mondom, a Marci fiam kapásból tüzel, akár állítottból, akár levegőből azonnal rúg és ballábas. Utoljára Puskás Öcsinek volt ilyen ballába, mint neki. Mondom ezt, persze én az egyáltalán nem elfogult szülő. A másik kicsit kacska, ő Lebron James. Inkább kosárlabdázó, mert kifelé áll egy picit a lába. Bálint Laci járt így, a Báró, akit én ugyancsak nagyon szerettem. Soha nem felejtem el, 75-ben volt a Fradi-Liverpool és Toshack volt náluk a középcsatár. Egy beívelés volt, és a Báró a Toshackot megelőzve kifejelte. Toshack már futott vissza a félpálya felé, a Báró ahogy szokott, totyogott utána, ment velük a partjelző is. Egyszer csak azt vettem észre, ezen még a mai napig röhögök, a Báró ahogy ment, bumm, valagba rúgta a Toshackot. Az elkezdett szaladgálni a partjelzőhöz, de a partjelző semmit nem látott. Elképesztő volt. A Bálint Laci kacsa lépésekkel rohan, nagynyelvű adidas cipőben és fenékbe rúgta a nagyhírű Toshackot. Soha nem fogom elfelejteni.

Vagy még egy nagy emlék számomra, hogy Dalnoki Jenő’bával is találkozhattam néhányszor. Ő is egy karizmatikus személyiség volt. Dalnoki, Varga, Simon, stb . Itt aztán el is érkezünk ahhoz a ponthoz, hogy a mai Fradiban én mit hiányolok. Az erős személyiségeket. Ahogy megérkezett a Fradiba az a Shaw nevű focista, az elmúlt tíz év legkarizmatikusabb játékosa került hozzánk. Az ötödik meccs után már kitűnt, hogy ő személyiség, Fradista, és ha ide született volna, akkor már a kezdetektől az lett volna. Az ilyen karakterek hiányoznak. Pedig ő aztán tényleg egy zsoldos.

– A fiatalok közül látsz valakiben erre esélyt?
– Számomra, akiben én nagyon bízom, bár nem Fradista, de a magyar futball nagy alakja lehet, az Koman Vladimir. Benne érzem azt a mentalitást, azt a karizmát, ami kell egy játékosnak. Baromi tehetséges, képes húzni a csapatot és süt róla a személyiség. Az a gyerek, aki ha felmegy a pályára, jelen van. Én őt sasszeroltam ki magamnak. Aztán a régi Fradisták közül ott a Gera. Én egy ilyen lagymatag csapatnak, mint a Fulham szurkolni tudok, mert ott van egy Gera Zoli. Én Gera Zoli fan vagyok. A Fulham egy jellegtelen csapat, még akkor is, ha most szépen muzsikál az Európa kupában. Az, hogy Londonban van egy ilyen csapat, hogy Fulham, hát komolyan mondom, kikérem magamnak. De Gera Zoli, még ezt is fel tudja dobni és szurkolok a Fulhamnak. Ő lenne az, aki vezér tudna lenni a Fradiban. Érte visszajönnének az emberek, köré lehetne építeni csapatot. A nemzetközi porondra érdemes lenne építeni. Ez az év már elment, mert az angoloknak rossz súgójuk volt. Nekem ez meggyőződésem, hiszen ők sem akartak magukkal kibabrálni. Nem maguk ellen dolgoznak, mert nekem beszélhet akárki akármit, egy pénzember, az nem fog magával kicseszni. Elmérték a dolgokat, de abban reménykedem, hogy a józan ész diadalmaskodik. Egy vagy két fokozattal magasabb kvalitású játékosokat kell idehozni, amihez még kell egy-két jó magyar játékos. A Fradi a legnépszerűbb magyar csapat, de a legkorszerűbbé is kell tenni. Meg kell tartani a tradíciókat, de korszerűvé is kell válnia. Attól még, hogy csak egy vagy két magyar játékos játszik a Fradiban, attól még a Fradi, Fradi lehet, csak a többiek vegyék át ezt az érzést és érezzék magukénak a klubot.

A minta nem lehet más, mint a Barcelona. Tudom, hogy ez még ég és föld, de a bölcsek azt mondják, próbáld elérni a csillagokat, és ha a csillagokat nem is éred el, de a kezedet már kivetted a trutyiból. Ezért nekünk Fradistáknak a Barcelonához kell hasonlítanunk magunkat és akkor legalább már a fertőből kivettük a kezünket. Én még szeretném a fiaimat kivinni egy európai mércével mérhető Fradi meccsre. Nekem már egy Fradi-Bayern, egy Fulham, egy PSV is elég lenne. Egy Fradi-Újpest, egy Debrecen, egy MTK, ami a szurkolásról és a fociról szól, ami a tiszta WC-ről szól, ami az ehető szendvicsről szól, ami a profi körítésű futballról szól. Ez az egész világon erről szól. A futball Hegyeshalomnál megáll üzletnek lenni? Ez marhaság, ez nem igaz. A Fradiban van meg az a mozgósító erő, ami reformszempontból, futballtisztulásból, akaratlanul is felfelé ránthatja a hazai futballközeget. A Fradinak van egy üzenete, egy filozófiája, egy szellemisége. Van egy olyan megfoghatatlan spirituális ereje, ami nem tud nem hatni, és nincs olyan ember, aki ne kerülne a hatása alá.

– A szurkolók felé mi lenne az üzeneted?
– Hogy jövök én ahhoz, hogy egy esőben, sárban, az NB 2-es meccseken is kitartó szurkolónak üzenjek, csak azért, mert kettőt fingottam a médiában. Aki a Fradi-családhoz tartozik, akár játékos, akár szurkoló, média genya vagy vezető, nem üzengetnünk kell, hanem mindannyiunknak hozzátenni az egészhez azt, amivel segíteni tudunk. Vezetőnek, játékosnak, szurkolónak közösen, csak így lesz újra sikeres imádott egyesületünk, a FRADI!

– Köszönjük, hogy megtiszteltél bennünket ezzel a beszélgetéssel!
-Kössz, hogy kerestetek. Hajrá Ferencváros, hajrá Fradi!

Istenes Tibor és Simon Sándor
A beszélgetés ideje: 2010. április 14.

Az interjúhoz használt fotót Nánási Pál készítette.

A sorozat eddig megjelent interjúi:
Balázs Fecó
Deák Bill Gyula
Nagy Feró
Vörös István
Dörner György
Pataky Attila
Hevesi Tamás
Kóbor János

A végére ugorhat és hozzászólhat.

3 hozzászólás

  1. sznico írta:

    Kedves Jenő!!!!Kösszöm a lelkesitő és reménykeltő vélményedet a mai valóságról.Bár többen lehetnénk aki igy gondolkodik a MI Fradinkról.

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 13:13

  2. bockor írta:

    Csiszár Jenő sosem volt kedvencem, de ez a cikk nagyon megszépítette! 🙂
    Köszi Tibu, köszi Sanyi bátyám!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 14:03

  3. franto1984 írta:

    valóban nagyon jó olvasni ezeket a sorokat! nagyon tetszik ahogy Jeno látja a dolgokat. Igaz eddig is bírtam ot, de kétségtelenul még szimpatikusabb lett :).

    Már csak ketto és teljes lesz a média-kezdocsapat :).

    Hozzászólás ideje: 2010. április 25. 12:33

HOZZÁSZÓLÁS