Ahogy olvasóink bizonyára észrevették, a magunk módján mi is készülünk a pénteki meccsre, a MECCSRE. Naponta több összeállítást, statisztikát és beszélgetéseket közlünk. Ezúttal két legendás jóbarát, Ebedli Zoltán és Törőcsik András véleménye olvasható a velük folytatott beszélgetésünkből.

– A Ti barátságotoknak már történelme van. Azonban minden barátságnak van egy kezdete. Elmesélnétek ennek a történetét?

Ebedli Zoltán:
– Volt egy görög barátom, aki a BVSC-ben együtt játszott Törővel. Én kijártam a BVSC meccseire és itt ismerkedtünk össze. A mérkőzések kapcsán találkoztunk, majd kialakult egy barátság, ami a mai napig tart.

Törőcsik András:
– Igen, ekkorra tehető a barátságunk kezdete. Nekem egy emlékem is van ezekből az időkből. Kimentem egy MTK- Fradi meccsre, ahol még az Albert Flórián is játszott. A Zoli ezen a meccsen egy óriási kapásgólt rúgott, és a Flóri pedig szaladt utána a futópálya salakjára. Akkor én nagyon irigyeltem a Zolit, hogy a Császárral ünnepelhetett. A mai napig felemlegetem neki ezt.

– Pénteken ismét Fradi-Újpest rangadó. A közönség már lázban ég és a játékosok is türelmetlenül várják a kezdő sípszót. Milyen volt a Ti időtökben egy derbi?

Ebedli Zoltán:
– A hangulat, az gondolom olyan lesz, mint a mi időnkben. A szurkolók azonban mára keményebbek, mint akkoriban voltak. Akkor még nem volt ennyire ellenséges a két tábor viszonya. Ami a játékosokat illeti, meg kell mondjam, nem tudom, lelki értelemben a Fradi hogyan is áll ennek a rangadónak a feldolgozásával. Itt elsősorban a külföldi játékosokra gondolok, hiszen biztos el lehet magyarázni, hogy ez mit is jelent, de azért az más, ha valaki ebbe születik bele. A magyar, ráadásul Fradi nevelésű játékos már erre készül a serdülőben, az ifiben és később a tartalékban is. Beleivódik az évek során, hogy mit jelent ez a meccs. Egy külföldi két-három hónap alatt, nem tudom, hogy mennyire tudja átvenni lelkileg ennek a mérkőzésnek a lényegét.

Törőcsik András:
– Mindig egy külön szám volt ez a mérkőzés. A mi időnkben kettős rangadók voltak és akárki volt a pályaválasztó, a Népstadionban játszottuk ezeket a derbiket. A nézőtéri hangulat valóban nem volt ennyire eldurvulva, mint mostanában. Kórusban természetesen zrikálták egymást, ami még bele is fér, de nagy verekedések nem fordultak elő.
Aztán később, amikor már nem voltak kettős rangadók, akkor egyszer játszottam az Üllői úton is. Ott is nagyszerű hangulat volt, ráadásul nyertünk is három-nullra. Most is hatalmas az érdeklődés. Egészen biztos, hogy sokan látogatnak ki a mérkőzésre és reméljük balhé sem lesz.

– Szerintetek miért lett ekkora az ellentét a két tábor között, hogy ennyire erőszakosan viszonyulnak egymáshoz?

Ebedli Zoltán:
– Ez nem csak nálunk alakult így. A világ számtalan helyén elindult egy erőszakos viselkedés a lelátókon. Ezt mi a televízión keresztül láttuk és átvettük.

Törőcsik András:
– Az Újpestet a múltban a belügy támogatta, ami a Fradi szurkolók tetszését nem igazán nyerte el. Ebből is alakult ki az a fajta ellentét, ami ma is tart. Azokban az időkben, nem voltak igazán szimpatikusak a rendőrök, a két szurkolótábor ellentéte szerintem erre vezethető vissza.

– Melyik volt számotokra a legemlékezetesebb derbi?

Törőcsik András:
– Nekem a 8-3-as mérkőzés, ami 1976 májusában volt. Abban az évben a Fradi lett a bajnok, ők vezettek azon a meccsen is, de a félidőben már négy-három volt nekünk. Az első félidőben pariban volt a két csapat, hol mi vezettünk, hol pedig ők. A második félidő pedig magáért beszélt, nekem az a csúcs.

Ebedli Zoltán:
– Nekem egy vasárnap délelőtti rangadó, amelyet öt–nullra hoztunk le. A Kovács Béla megígérte, hogy ezen a meccsen a Fradi csatárok nem rúgnak gólt, aztán pont az az ember, Szokolai László, akit ő fogott rúgott egy hármast. A 7-1 sem volt semmi, de ha azt említetem, akkor az túl sablonos lett volna, hozzám ez az öt-null közelebb áll.

– A pályán a mérkőzések közben is zrikáltátok egymást a derbik alkalmával?

Ebedli Zoltán:
– Nem, a meccs közben nem volt semmi. Ilyenkor az ember egy bizonyos hőfokon ég és nem a zrikával foglalkozik. Szabálytalanságoknál keményebb szavak is elhangoztak, mert a meccs hevében nem azt nézi az ember, hogy ki az aki előtte áll. Zrika viszont a pályán nem volt. Sőt a meccs előtt sem, mert nem akartuk ezzel kiélezni a mérkőzést.

Törőcsik András:
– A meccs közben nem volt, inkább a meccs után. Akkor azonban bepótoltuk ezt.

– Mit vártok a pénteki meccstől?

Ebedli Zoltán:
– Feltétlenül telt házat, de minimum tizenkétezer nézőt. Ahogy hallom, elég jó ütemben zajlik a jegyárusítás. A pályán remélem, egy nagyon jó mérkőzést láthatunk, a lelátón biztos kemény lesz a hangulat. A játékosok is képesek ilyenkor elkapatni magukat. A Stockley és a Doherty elég felfokozott állapotban játssza le amúgy is a meccseket. Minden mérkőzésen alaposan felpörögnek, remélem azért a pályán belül a balhé, az elmarad. Ami a pályán kívül van, az a rendezők és a rendőrség feladata. Ezen kívül már csak egy dolgot várok, természetesen a Fradi győzelmét.

Törőcsik András:
– Én is szeretnék egy jó mérkőzést látni. Az ősszel, amikor kettő-egyre nyert az Újpest, akkor már volt egy jó meccs a két csapat között. Azt az eredményt most is elfogadnám, de az sokat számít, hogy az Üllői úton van ez a mérkőzés. Azt kívánom, hogy legyen telt ház, balhé nélkül. Azonban egy kis balhé mindig volt és mindig is lesz az ilyen meccseken.

– Csiszár Jenővel a közelmúltban volt egy interjúnk, amelyben ő azt mondta, hogy számára, Törő, Te tiszteletbeli Fradista vagy. Nem hagyhatom ki most azt a kérdést, hogy felmerült-e komolyan valamikor, hogy Te a Fradiba igazolj?

Törőcsik András:
– Nekem édesapám – Isten nyugosztalja – Fradi drukker volt, ő vitt ki engem még az Üllői útra mérkőzésekre. Akkor még megvolt az Üllői úti fatribünös pálya, én ott voltam először focimeccsen. Amikor a BVSC-ben kezdett menni a játék, akkor több csapat is keresett, köztük volt a Fradi is. Akkor más világ volt, ráadásul katonaköteles is voltam. Elsőre kaptam a Kossuth KFSE-től, ami fiókcsapata volt a Honvédnak egy behívót. Akkor két komoly lehetőségem volt, vagy a Honvédba vagy az Újpestbe megyek. A kettő közül az Újpestet választottam, mert jobb csapatnak tartottam. A Fradi nem tudta megelőzni ezt a két fegyveres testületet. Újpestről pedig már nem tudtam volna menni a Fradiba, de nem is akartam, mert nagyon jól éreztem magam. Zoli egyszer átjött hozzánk egy évre. Önhibáján kívül, mert az akkori edző nem becsülte meg. Aztán volt egy kettős rangadó, amikor nálunk játszott ő is és a Kerekes Gyuri is, aki szintén az akkori edző miatt jött el a Fradiból. Akkor azon a meccsen az Ebedli Zoli és a Kerekes Gyuri góljával nyertünk kettő-nullra, ami egy jó visszavágás volt a részükről.

– Zoli, ahogy Andris is mondja, Te játszottál az Újpestben is, sőt gólt is szereztél a Fradi ellen. Milyen érzés volt újpesti mezben a Fradi ellen pályára lépni és gólt rúgni?

Ebedli Zoltán:
– Nem éreztem semmi különöset. Kimentem a mérkőzésre és tettem a dolgomat. Nem volt bennem olyan drukk, mint amilyen egy átlag emberben lett volna. Rúgtam egy gólt, és még ki is mentem a Fradi közönséghez, hogy méltóképpen ünnepeljem a gólomat. Ez nem a Fradi ellen szólt, én akkor is tiszteltem a közönségünket.

Törőcsik András:
– A Zolit nem is árulózta le soha a Fradi közönsége, mert tisztában voltak vele, hogy ő nem elhagyta a Fradit, hanem neki mennie kellett. Az pedig gondolom belejátszott a döntésébe, hogy mi jó barátok voltunk, így odajött hozzánk. Komolyan mondom, kíváncsi voltam, hogyan fog reagálni a Fradi tábor, de egyszer sem hangzott el, hogy a Zoli áruló lett volna. Szíve szerint ő sohasem hagyta volna el a Fradit.

– Mi volt akkor a probléma?

Ebedli Zoltán:
– Akkor jött a csapathoz Vincze Géza és közölte, hogy kezdő játékosként nem számít rám, nála én csak kiegészítő ember leszek. Én mondtam, hogy azt nem vállalom és így öt perc alatt le is zárult az egész ügy. Akkoriban nekem nem volt jó hírem, gondolom meg akarta előzni azt, hogy problémás emberrel kelljen dolgoznia. No meg, véleményem szerint Dalnoki Jenőt szerette volna másolni. Jenő is fiatalított előtte, csak neki sikerült, a Gézának pedig nem. Aztán őt is elküldték, Sárosi László mentette meg a Fradit a kieséstől.

– Felmerült benned valamikor, hogy a Törő esetleg játszhat veled egy csapatban itt a Fradiban?

Ebedli Zoltán:
– Mi egymás között nem is nagyon beszélgettünk erről. Pletyka szinten hallottam én is, hogy megkereste őt a Fradi, de trehány módon közelítették meg ezt a kérdést, és szerintem a Törő ezért döntött másként. Amúgy szerintem jól döntött, hogy a Dózsát választotta annak idején, mert a Bené Feriék már kifelé mentek abból a csapatból és így több lehetőség adódott előtte.

– A mai magyar focit mennyire kíséritek figyelemmel?

Ebedli Zoltán:
– Én megnézek minden mérkőzést a tévében, nem válogatok. Azonban a Fradi pályára nem megyek ki, mert sajnos megszakadt a kapcsolatom a klubbal. Nem foglalkoznak a régi játékosokkal, én meg nem erőlködöm. Mit kéne tennem? Mutogatnom a személyi igazolványomat a főbejáratnál, hogy én vagyok az Ebedli Zoli? Inkább akkor elkerülöm a pályát és tévén nézem a meccset. Azt hiszem a régi játékosok megérdemelnék, hogy küldenek egy meghívót a számukra, de hát sajnos ez van. A Fehérvárról kéne példát venni, ahol folyamatosan megemlékeznek a 85-ös csapatról, minden héten születésnapokat ünnepelnek, felköszöntik az idősebb játékosaikat. Ez a Fradinál sajnos nem így működik.

Törőcsik András:
– Ez Újpesten is gond, hiszen Kovács Zolin kívül talán nincs is olyan vezető, aki Újpest kötődésű lenne. Régebben még küldtek éves bérleteket nekünk, de mára ez megszűnt.

– Azért focizgattok még néhanapján?

Ebedli Zoltán:
– Bajnoki meccsen már nem, de hírverő meccsekkel járjuk a városokat. A régi 75-76-os csapatból elég sokan vagyunk ebben az öregfiúk csapatban, velük járjuk az országot.

Törőcsik András:
– Az én egészségi állapotom, sajnos nem engedi már meg a játékot. Eljárok a Fradi és az Újpest öregfiúkkal, de már csak a nosztalgia miatt. A kezdőrúgást néha még én végzem el, de négy-öt éve már futballozni nem tudok, a lábam egészségi állapota miatt.

– Köszönjük szépen a beszélgetést, hogy rendelkezésünkre álltatok.

Istenes Mónika és Istenes Tibor