Lipcsei Péter pályára lépett az Újpest ellen, így 643 alkalommal húzta magára a zöld-fehért mezt, azaz az FTC hivatalos honlapján megjelent adatrevízió szerint négy mérkőzés hiányzik neki az abszolút rekordhoz.

Úton a rekord felé című sorozatunkban ezúttal Sárosi és Lipcsei 300. találkozóját elevenítjük fel.

Sárosi György dr. 1938-ban a 67. örökrangadón ünnepelte 300. mérkőzését a Fradiban, amellyel a másnapi Nemzeti Sport kiemelten foglalkozott. Három oldalon számolt be a bajnokság végkimenetét is eldöntő derbiről. Lipcsei viszont egy barátságos nemzetközi mérkőzésen lépett pályára, amelyről mindössze egy néhány soros tudósítás jelent meg a Nemzeti Sportban.

1938. április 10. Üllői út, 24000 néző
NB I, 22. forduló

Ferencváros – Hungária 1-0 (1-0)
Játékvezető: Hertzka

Háda – Polgár, Korányi – Magda, Sárosi III, Lázár – Bíró, Jakab, Sárosi Gy., Toldi, Kemény
Edző: Rauchmaul Emil
G: Sárosi Gy.

Az 1937-38-as bajnokságban fej-fej mellett haladt a két ősi rivális. 21 forduló után, öt körrel a befejezés előtt az éllovas Ferencvárosnak 37 pontja volt, a második Hungáriának 36. Amelyikük győz, az szinte bajnoknak mondhatja magát. Az áprilisi napon, amely Virágvasárnapra esett, újult erővel támadott a tél és a fagyos szél, valamint a hófúvás miatt „csak” 24000-en merészkedtek ki az Üllői útra. Aki kihagyta a rangadót, az nagy élménnyel lett szegényebb. Polgár vezetésével érkezett a pályára a Ferencváros. Az első helyzet Bíró előtt adódott, aki tíz méterről hatalmas bombát zúdított a kapu fölé. Nem sokkal később Jakab Toldihoz adott, ő tovább Sárosinak, Gyurka Keményhez csúsztatott, aki 12 méterről lőtt, a Hungária kapusa csak szögletre tudta ütni a labdát. Aztán a 6. percben a Fradi megszerezte a vezetést. Még a vendégek dobtak be, de Lázárhoz került a pettyes, átadott jobbra Bíróhoz, aki középre emelt, Sárosi kiugrott és hat lépéstől hirtelen fordulattal a vetődő portás mellett a bal sarokba lőtt, 1-0. A gól után a Ferencvárosnak még volt néhány jó lehetősége, de aztán a Hungária magához tért és Hádának is akadt védenivalója. Remek küzdelem folyt a pályán, pompásnál pompásabb támadások futottak egymás után. A 11. percben az ex-ferencvárosi Turay húszméteres lövését Háda tolta a kapu fölé. Ezt követően is felváltva forogtak veszélyben a kapuk, majd a 23. percben egy vendégvédő lába alatt elgurult a labda, Sárosi azonnal rástartolt, de Turay az utolsó pillanatban menteni tudott. Két perccel később szabadrúgáshoz jutott a Hungária, Turay húszméteres lövése egy hajszállal suhant el a léc felett. Természetesen a Ferencváros sem adta fel, Kemény jobb lábas bombáját a kékek kapusa vetődve hárította. A 31. minutumban remek zöld-fehér támadást láthatott a közönség. Lázár passzát Sárosi futtában megállította, majd a mögötte rohanó Toldi hatalmas lövést zúdított a bal kapufa mellé. Irtózatos iramot diktált a két csapat. Szinte pillanatonként változott a helyzet a pályán. Aztán a 37. percben a Hungária kihagyta a meccs addigi legnagyobb lehetőségét. Tétovázó védőink között váratlanul az egyik Hungária-csatárhoz került a labda, aki négy méterről kapura lőtt, Háda bravúrral védett. A hajrában inkább a küzdelem dominált, illetve a kékek kíméletlen játéka. Ellenfelünk rendkívül keményen és szabálytalanul futballozott, a szünetre szinte mindenki összeszedett valamilyen apróbb sérülést. Ráadásul Lázár ujjtörést szenvedett, csak egy hatalmas kötéssel folytathatta a meccset. Sárosi az öltözőben lemondóan legyintett és így szólt: „a lényeges az, hogy már a mérkőzés előtt kilátásba helyezték, hogy lerúgnak”.

Villámgyors ferencvárosi akcióval indult a második felvonás. Lázárt nem zavarta a bekötözött keze, mert rögtön remek passzt adott Toldinak, aki Keményhez továbbított, a beadást azonban tisztázták a védők. Továbbra is lüktető, nagy iramú volt a mérkőzés. Az 57. percben egy öt méterről leadott ravasz, csavart lövést Háda bravúrral tolt ki a léc mellől. Ellenfelünk szerint túl volt a labda a gólvonalon, azonban a másnapi Sport megemlíti, hogy van egy fényképfelvételük a helyzetről, de nem perdöntő, mert nem lehet látni rajta, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a vonalon. Még vicc is született az esetről:
– Látta a fényképet Kardos lövéséről? Hát, abból nem igen lehet kiokosodni.
– Rossz szögből vette fel a fényképész.
– Dehogy! Háda jó szögből vette fel a labdát…
A Ferencváros előtt is adódott egy hatalmas lehetőség. A 68. percben egy szögletet Kemény élből kapura lőtt, a lécnél álló meglepett védő kifejelte a labdát. A Hungária térfélölelő passzokkal egyre veszélyesebben támadott. Végül a 73. percben Korányi a 16-oson belül buktatta a hungáriás csatárt. 11-es! A büntetőt a vendégek a jobb kapufára vágták, majd a kipattanót Polgár tisztázta. Rövid időre beszorult a Ferencváros, viszont a 78. percben akár mi is kaphattunk volna 11-est. Bíró labdájával Sárosi ugrott ki, de öt métere a kaputól egy védő kézzel fellökte őt. A játékvezető sípja azonban néma maradt. A hajrában sem csökkent az iram, az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy a Fradi meg tudja nyerni a mérkőzést, de az is benne volt a találkozóban, hogy nagyobb arányban győzünk. A 85. percben Keménynek meccslabdája volt! Sárosi indította őt, túljutott egy védőn és már csak a kékek portásával állt szemben. Ballal leadott lövését azonban a hálóőr hihetetlen reflexszel hárítani tudta. A mérkőzés végét jelentő sípszó után a ferencvárosi szurkolók örömmámorban úsztak, hisz legyőztük a legnagyobb riválisunkat. A lelátón senki sem hitte volna, hogy a 6. percben esett gól el is dönti az örökrangadót.
A mérkőzés előtt egyértelműen a Hungária volt az esélyes. A hófúvásban lejátszott, 1-0-val végződő rangadó után egy Fradi-szurkoló csodálkozással kérdezte:
– Mi az, elázott a papírforma?

Sárosiról a Nemzeti Sport ezt írta: „A csatársor közepén Sárosi dr. adós maradt a várt javulással, de nagy klasszisát mutatja, hogy a sorsdöntő gól mégis az ő nevéhez fűződik. S társainak nem egy nagy gólhelyzetet készített elő. Tartózkodott a közelharcoktól, ezt viszont még teljesen ki nem hevert sérülése, s Turaynak néhány kemény „beszállása” magyarázza.”

Sárosi talán ezért is nyilatkozott a mérkőzés végén csak ennyit: „Jobb ha nem beszélek”.
Rauchmaul Emil: – Az első félidőben a Hungária jobban passzolt, jobbak voltak a szövényei. A másodikban a mieink is megnyugodtak, elkezdtek szépen passzolgatni, s ha az összjátékot kis szerencse kíséri, akkor több gólt is rúghattunk volna. Szeretném, ha ezzel a bajnokságot is megnyertük volna.

Rauchmaul edző kívánsága teljesült, mert bő egy hónap múlva a Ferencváros megnyerte a bajnokságot. A Hungáriát annyira visszavetette a mieink elleni vereség, hogy végül csak a 3. helyre futottak be, még az Újpest is megelőzte őket.

2001. július 5. Heiligenkreuz, 300 néző:
Nemzetközi barátságos mérkőzés

FTC – Legia Warsawa (lengyel) 1-2 (1-2)
Játékvezető: Leisner (osztrák)

Németh – Hrutka (Balog), Dragóner (Földvári), Cheregi – Pinte, Lipcsei, Csiszár, Szabó (Kardos), Keller (Vén) – Gera (Varga), Horváth P. (Hámori)
Edző: Csank János
G: Horváth P. (11-esből)

A Fradi Heiligenkreuzba látogatott, hogy megmérkőzzön a Legia Varsóval. Az első félidőben, Csiszár szenzációs labdája után Gera ugrott ki, akit felvágtak, a megítélt büntetőt Horváth Péter értékesítette. Ezt követően a lengyelek még az első játékrészben fordítani tudtak és a lefújásig nem is változott a végeredmény.

Zsiga László
FTC Múzeum