Végre! Újra győztes meccs után kérdezhettük játékosainkat. Ez azért mégis más …

Ferenczi István

– Hamar megszereztük a vezetést, ami után úgy láttuk, hogy mind a Te, mind a csapat önbizalma a helyére került.
– Nagyon kellett a korai gól, ami megadta a meccs alaphangját. Utána rúgtunk további gólokat és még lőhettünk is volna, tehát kijelenthetjük, hogy az első félidő ragyogóan sikerült. Ennek pont ellentétje lett azonban a második. Az pont olyan rossz volt, mint amennyire jó az első. Nem tudom mi az oka, hogy ennyire visszaestünk. Nyilván a Dini kiállítása után egyel kevesebben lettünk, de a második félidőben nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. Nem alakítottunk ki helyzeteket, saját magunknak nehezítettük meg a mérkőzést.

– Nem volt már bennetek tűz?
– Az öltözőben külön beszéltünk róla, nehogy az történjen, hogy a három nullás vezetés tudatában félvállról vegyük a mérkőzést. Aztán amiről beszéltünk, az sajnos mégis bekövetkezett, nehézzé tettük a meccset. Amúgy viszont voltak támadásaink, a két akciógól, amit lőttünk, az kifejezetten szép támadásból született. Voltak még ezeken kívül is olyan támadások, amik gólt érhettek volna, ha a végpasszok picit jobban sikerülnek. A Bencének is volt egy gyönyörű kapufája, de ebben a meccsben ennyi volt. A legfontosabb, hogy megszereztük a három pontot.

– A jobb szereplés a középpályás sor személyi változtatásán is múlt?
– Bencével és Abdival picit több támogatást kaptunk. Emellett Anthony is fel volt tolva éknek, ami neki is könnyítést jelentett, mert nem kellett visszaszaladgálnia. Egész biztos, hogy ennek is volt jelentősége.

– Az Üllői129-en olvastuk veled kapcsolatosan, hogy komoly esélye van annak, hogy Győrbe igazolsz…
– Amikor hazajöttem a Ferencvárosba, akkor engem nagyon akart a Győr. Akkor még Egervári Sándor volt ott az edző. Mivel azonban én elköteleztem magam a Fradinak, hiszen a Ferencváros miatt jöttem haza, a Győrnek nemet mondtam. Emiatt be is rágtak rám a győri vezetők, de én ezzel különösebben nem is foglalkoztam. Most sem foglalkozom ezzel. Nem tudom ki találta ki ezt az egészet, hogy én Győrbe megyek, de én nem tárgyaltam és nem is tárgyalhattam a Győrrel. Engem oda köt minden. A szüleim, a családom, de hangsúlyozom, nem szeretnék az ETO-ba menni. Én itt szeretnék maradni a Fradiban. Ezt Berki Krisztiánnak és Igaz Andrásnak is elmondtam a napokban, a többi rajtuk múlik. Abban az esetben, ha a Ferencváros nem fog szerződést kínálni nekem, Győrbe akkor sem fogok menni, ebben biztos vagyok. Ezt a pletykát én is olvastam, de ennek semmi alapja nincsen.

– Köszönjük az őszinte választ.
– Nincs mit, örülök, ha velem kapcsolatban engem is megkérdeznek.

Megyeri Balázs

– Öt gól esett ezen a találkozón. Mondható, hogy ez nem a kapusok mérkőzése volt?
– Én úgy láttam, hogy Holczival egyetemben, nem sok dolgunk volt. A gólokat pedig úgy kaptuk, hogy nem igazán tudtunk a labdákkal mit kezdeni.

– Félidőben gondoltál rá, hogy a végén még izgulnunk kell?
– Nem gondoltam rá. Azt hittem, hogy azt a játékot folytatjuk, amit az első félidőben elkezdtünk. Sajnos nem úgy jött ki a lépés és szenvedésbe ment át a mérkőzés. Talán pszichésen rányomta a bélyegét a három nullás félidő a csapatra. Elhittük, hogy a miénk a győzelem. Ez úgy gondolom, nem szabad, hogy előforduljon. Aztán jött a kiállítás is, ami már más irányba terelte a játékunkat.

Csizmadia Csaba

– Három-null után, gondoltál rá, hogy a vége három-kettő lesz?
– Azt gondoltam, hogy a második félidő végére már rúgunk egy ötöst. A játék képe alapján ez nem is lett volna meglepő, de nem úgy alakult, ahogy vártam. A három pontnak azért örülhetünk, de a második félidőben nagyon gyengén játszottunk. Nem tudom miért alakult így, kaptunk pontrúgásból egy gólt és feljött a Kecskemét. A második félidei gyenge játékért mi voltunk a hibásak, de a lényeg, hogy nyertünk. Inkább így legyen, mint, hogy egy nagyszerű játékkal kikapjunk!

Dragóner Attila

– Milyen volt ez a mérkőzés belülről?
– Három-nullig jól éreztem magam, aztán még mindig nem értem, mi is történt a második félidőben. A véleményemre még alszom egyet, ami a második félidőt illeti, mert nem biztos, hogy szalonképes lenne amit mondanék. Az első félidőben azonban eldöntöttük ezt a mérkőzést.

– Kísértetiesen hasonlított a meccs, a Zalaegerszegi mérkőzésre. Három gólos vezetés a szünetben, kiállítás a második félidőben, most viszont sikerült megszerezni a győzelmet.
– Hasonlóságot a játék minőségében nem nagyon véltem felfedezni, mert ha enyhén akarok fogalmazni, akkor a második félidő értékelhetetlen. Az első félidővel azonban elégedettek lehetünk. A három pontot begyűjtöttük és az az egy cél maradt a szemünk előtt, hogy a Ferencvároshoz méltóan hozzuk le ezt a három mérkőzést.

Rósa Dénes

– Kaphatunk egy mérkőzés értékelést tőled?
– Természetesen. Nagyon szerencsésen indult a meccs. Rögtön az elején szögletünk volt, utána pedig tizenegyeshez jutottunk, amit berúgtunk. Utána jött a második gólunk, majd nem sokára a harmadik is. Uraltuk a mérkőzést, azt hittük, hogy ez egy sétagalopp lesz. Viszont a második félidő megfordult, rúgtak két gólt és voltak időszakok, amikor nem tudtuk úgy tartani a labdát, ahogy akartuk. Az első félidő alapján viszont simán le kellett volna hozni ezt a mérkőzést. Ott gyakorlatilag el is dőlt a meccs.

– A kiállításod jogos volt?
– Most visszanéztem az esetet és azt kell mondjam, igen. Nem akartam a gyereket eltalálni, de jó ütemben belépett elém. Én a labdára mentem abszolút és ha úgy éreztem volna, hogy nem érem el, akkor visszahúztam volna a lábamat. Nem volt bennem harag, csak szimplán visszazártam és amikor belépett elém, szerencsétlenül eltaláltam. Nem volt bennem szándékosság. A bíró a belső részén állt a pályának és ő onnan jobban látta az esetet. Én nem éreztem ilyen komolynak a szabálytalanságot, de az öltözőben visszanéztük az esetet és bevallom nem volt szép. Ezt azonban én még egyszer mondom, nem akartam.

– Három gól után, mindannyian azt gondoltuk, hogy nem áll le a lendület, ebből még lehet akár, négy-öt gólos győzelem is. Elhittük, hogy ez a meccs meg van nyerve?
– Nem mondhatom, hogy nehéz az ilyen helyzetet uralni, mert ilyenkor át kell gázolni az ellenfélen. Három gólos vezetésnél, hazai pályán, jó hangulatban, nincs más megoldás erre. Kettő nullnál szokott lenni az emberben egy kis félelem, hogy ki kell menni az első húsz percet meg kell nyomni, oda kell figyelni, hogy nehogy gólt kapjunk, mert akkor az ember megtorpanhat. Három nullnál is meg kell húzni az első húsz percet, de nem gondolja az ember, hogy itt még esélye lehet az ellenfélnek. A vége sajnos úgy alakult, ahogy alakult. A kiállításom után védekezésre kényszerültünk, de a látottak alapján úgy gondolom megérdemelten nyertünk, csak egy kicsit izgalmassá tettük magunknak a mérkőzést.

A felhasznált fotó az FTC Press munkája.

Istenes Mónika és Istenes Tibor