A 2009-es szezon záró fordulójában Kispestre látogattunk. Ezzel lezárult az első – előzetesen a vártnál sokkal nehezebb – „angol” NB1-es szezonunk. Az igen pocsék ősz után egy jobb tavaszt sikerült produkálni, de ez csak arra volt elég, hogy a tabella hátsó feléből az első feléhez csatlakozzunk.

A tavaszi 3 vereség talán még elfogadható lenne, de a győzelmek helyett a döntetlenekért járó pontok keveset értek, ez pedig sokba került a csapatnak a végelszámolásnál.

Nézzük hogyan teljesítettek a játékosok a záró mérkőzés első félidejében:

Rosszul kezdtük a mérkőzést és ez sajnos majdnem végig kitartott a mérkőzés folyamán. A Honvéd bátran és agresszíven letámadott minket, főként a középpályán kerekedtek felénk, ahol sem szűrni, sem építkezni nem tudtunk, annak ellenére (vagy pont azért?), mert a mérkőzés elején Elding is hátravont szerepben kezdett a bal oldalon, Ferenczi maradt egyedül elöl. A félpályán még néha átjutottunk, de a térfél közepén már elvesztettük a labdát.

A papíron két csatárunkat alig találtuk labdákkal, csak ha visszaléptek, aki tudott volna segíteni, az Abdi lehetett volna, de őt semlegesítették, semmi sem sikerült neki.

Egy picit most kritizálom a középpályát, elnézést:

A KAPITÁNY jól osztogatott, de fellépni nem tudott a támadásokkal, Adnan elképesztő, sokat mozog, elkéri a labdákat, úgy tűnik, nem kezeli rosszul a labdát, de őrület, hogy 10 indításából 9 hátrafelé vagy néha oldal irányba történik…

Wolfe hamar kidőlt, rettentő lelkes, de néha rosszul bánik a labdával. Kulcsárnak a második félideje volt jobb, itt az elsőben a jobb oldalra került a pályára, ahol rettenetesen szenvedett.

Azért azt hozzá kell tenni, a Honvéd jól megtalálta azt a felfogást, stílust, amivel megnehezíthette a dolgunkat.

Ha már a középpályásokról beszélünk, nézzük meg itt a számokat, amelyeket a mérkőzésen védekezésben produkáltak:

Megállapítható, hogy nem volt valami túl jó a középpályás szűrőjáték, látszik az összesített táblán a védőink számaiból is, hogy a védekezés inkább rájuk hárult. Pedig a jó középpályás szűrés nagy segítség lehet a támadóinknak…

A legbeszédesebb adatok a félidővel kapcsolatban: az egyik a kapura lövés.

Lipcsei kiugratásakor Elding próbált lőni, amit a nyakán lévő védő blokkolt, ez volt az összes kísérletünk!

A másik a szabálytalanságokból leszűrt kép: beszéltük, hogy általában a mérkőzések elején szétrugdalják játékosainkat, amiket a bírók általában megtorlatlanul hagynak.

Ez most nem így volt, sőt, mi rugdosódtunk, az első 30 perc aránya a korábbi meccsekhez képes megdöbbentő volt:   5-0!

Az 5 szabálytalanságunk elmegy, de hogy annyi veszélyt sem okoztunk 30 perc alatt, hogy egyszer is lefaultolják valamelyik játékosunkat, azért az elég beszédes!

Ha már szóba jött, nézzük ezek összesített számát:

Összesítve 21-14 a szabálytalanságok száma a “javunkra”.Nagyon rég nem volt ilyen mérkőzés tavasszal, hirtelen meg sem tudom mondani, mikor “nyertük” ezt utoljára, az arány azért is igen jelentős, mert a spori az utolsó másfél percben 3 esetet lefújt a részünkre…

Valószínűleg fejben már többen nem voltak ott a pályán – ezt szokták ilyenkor mondani. Tény, hogy ezzel kapcsolatban feljegyeztem egy szituációt, ami korábban nem igazán fordult elő: a 69. percben 10 másodpercen(!) belül szabálytalankodtunk kétszer…

Nézzük a második félidei számokat:

Kulcsár itt átkerült a bal oldalra (szerintem ez az Ő helye), jobban is “élt” kicsit a játékkal (4 kapura lövési kísérletet is produkált), Rósa beállt jobb szélre. Támadásainkban, amit annak lehetett nevezni, Kulcsár előretörései, lövőhelyzetbe kerülései jelentettek némi veszélyt. Schembri hasonló kvalitásokkal megáldott játékos, talán ha korábban beáll, veszélyesebbé válhattunk volna.

Az összesített táblázat az alábbi lett:

Támadóbb játékosaink labdavesztési számaiba azért a már korábban is említett agresszívebb, szorosabb, fegyelmezettebb Honvéd védekezés is közrejátszott.

Nézzük az íveléssel kapcsolatos ábrákat:

Az összesített egyéni táblák és a mérkőzések megtekintése alapján elmondható az ívelésekkel kapcsolatban, hogy igen sokszor a hátsó labdajáratások végén Stockley előre ívelése következett, nem csak ezen a mérkőzésen, hanem már korábban is. Most is látszik, hogy a mezőnybeli előreívelések felét ő produkálta. Másik hasonló játékosunk e téren Csizmadia. Lehet, hogy taktika volt, lehet, hogy véletlen, de nem csak most volt megfigyelhető.

A két szélen az alábbi szélsőjátékot produkáltuk:

Voltak már magasabb számok e téren, sajnos igazán a szélen nem tudtunk az ellenfelek mögé kerülni szinte egész tavasszal, egy-két kivételtől eltekintve.

Kapura a második félidőben jelentettünk némi veszélyt:

Kulcsár volt a legaktívabb, de a gólhoz Adnan “állt” legközelebb: lövését Kemenes kapufára tolta. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Adnannak tavasszal talán ez volt a második kapura veszélyes (kapura tartó) megmozdulása.

Az elszenvedett szabálytalanságok (amelyek most esetünkben voltak alacsonyabbak) az alábbi módon oszlottak meg játékosaink között:

Sajnos vereséggel búcsúztunk a KAPITÁNYTÓL és a menedzserünktől, Craig Shorttól. Ezúton megragadnám az alkalmat és gratulálok Péter fantasztikus rekordjához, igazi LEGENDA lett, örülök, hogy végig kísérhettem játékos pályafutását, nagyon szeretném, ezért kívánom, hogy még legalább annyi örömöt okozzon nekünk a partvonalon kívül is, mint amennyit a pályán okozott!

Craig Shortnak is köszönet jár, azért, mert sikerült egy fokkal egységesebb, masszívabb csapatot kialakítania, köszönet azért is, hogy igyekezett játéklehetőséget adni két fiatal tehetségünknek, Kulcsárnak és Tóth Bencének – gyakorlatilag beépítette őket a csapatba. Van még mit tanulniuk, de a jövő Fradijának pillérei lehetnek!

Következik a “holt idény”, ahol új szakvezető és új játékosok érkeznek.

Bízunk a további fejlődésben, reméljük vágyaink és várakozásaink valóra válnak és csapatunk tovább erősödik.

Sinka András