A Mészáros József díj átadását követően néhány szót válthattam Rakonczay Andrással, az FTC Labdarúgó Zrt. utánpótlás szakágvezetőjével. Az alábbiakban az ebből készített rövid interjú olvasható.

– Mennyi szereped volt a díjazottak kiválasztásában?
– Gyakorlatilag ebben én döntöttem, de nyilvánvalóan azok után, hogy ezt megbeszéltem a kollégáimmal. Ilyenkor figyelembe vesszük a szakmai tudást és a szociális helyzetet is.

– Egy pár szóban, kérlek beszélj nekünk az utánpótlás jelenlegi helyzetéről.
– Elmondhatjuk, hogy egy negatív tendencia mostanra megállt. Korábban rendszeres volt a csapattól történő elvándorlás, rossz hírek terjedtek a Fradiról. Nem volt biztosítva az anyagi háttér és azt sem tudta senki, hogy ki lesz a tulajdonos. Miután ez megoldódott, már önmagában ez a hír segített a helyreállításban, hiszen innentől már tudtuk a jövőt. Nyilvánvalóan a jövő az folyamatosan mozgásban, van, amit ma is érzékelünk. Viszont az Exodus a játékosok tekintetében megállt. Tudni kell, hogy a 95,96,97 és 98-tól felfelé lévő korosztályokban, rengeteg tehetséges gyerek van. Ez nem jelenti azt, hogy feljebb már nincs is, de az már az úgynevezett „lerabolt” korosztály, amelynek tehetségeit korábban elvitték. Természetesen velük is korrekten és becsületesen kell dolgozni, meg kell próbálni erősítéseket hozni melléjük, de itt nem tudunk aranybányaként funkcionálni. Néhány évet ki kell bekkelnünk. Különösen az ifi A és ifi B korosztályokról beszélek. Sikertelenek természetesen nem lesznek ezek a korosztályok sem, csak a Fradinál mindig elvárás a bajnoki cím vagy legalább a dobogó. Pedig mi tudjuk utánpótlás nevelőként, hogy az eredmény ilyenkor még másodlagos. Inkább a gyerek, aki tehetséges, játsszon egy korosztállyal feljebb. A feladatunk az, hogy azokat a gyerekeket, aki tehetségesek, azokat itt tudjuk tartani. Tudjunk nekik perspektívát adni úgy, hogy olyan feltételeket biztosítunk, hogy ne akarjanak elmenni a Honvédhoz, az MTK-hoz, vagy különböző akadémiákhoz.

– Mi nem tudunk visszacsábítani az „elraboltak” közül játékosokat?
– Akár még ez is lehetséges lenne, de ezek a játékosok jelenleg szerződésben állnak a klubjaikkal, jelenleg pedig nincsen olyan anyagi hátterünk, hogy vásárolgassunk össze-vissza.

Elsősorban abban a szisztémában gondolkodunk, hogy kialakítottunk az akadémia vonatkozásában egy középiskolai hálózatot. Hat partner középiskolánk van és mi alternatív lehetőséget állítunk fel a többi akadémiával szemben. Ez abban élesedik ki, hogy mindenki a saját tudásának megfelelő iskolába jelentkezhet, ugyanakkor részt tud venni a mi reggeli edzéseinken. Ezek mind a Népliget 3-4 km-es hatósugarában található iskolák. Gyakorlatilag egy jó tanuló egy erős gimnáziumba tud menni, egy gyengébb választhat szakközépiskolát is. Együttműködésünk van a Telepy Gimnáziummal, ami egy sporttagozatos gimnázium és küszöbön áll a megegyezés egy másik volt Fradi-iskolával is. Mi szeretnénk egy barátibb, széleskörűbb dolgot kialakítani, nem pedig egy zárt rendszert. Nekünk a lehetőségeink jelen pillanatban ezt engedik, de lehet, hogy a szerényebb lehetőségek egy jobb megoldás felé toltak bennünket. Nem biztos, hogy a zárt rendszerű akadémia a legjobb. Természetes, hogy majd a mi játékosainknak is kellenek különböző támogatások. Erre voltak jók az alapítványokból a tanulmányi szerződések. Itt tanulmányi szerződéseket kaptak a legjobb játékosaink, pont azért, hogy ne menjenek el máshova, hanem itt érezzék jól magukat. Ami még nagyon fontos, hogy munkálkodunk egy partnercsapat hálózat kidolgozásán, az elmúlt két évben már négy partnercsapattal kötöttünk szerződést. Próbáljuk körbeépíteni a Budapest körüli régiót, de nem titok, hogy távolabbi csapatokkal is tárgyalunk. Folyamatban van 4-5 ilyen tárgyalás, melyből nyilvánvalóan lesz olyan, ami sikeres és olyan is ami sikertelen lesz. A mai pénzorientált világban egy adok-veszek stílus alakult ki, amivel mi nem tudjuk felvenni a versenyt. Viszont ha ezekkel a csapatokkal egy korrekt együttműködést végzünk, akkor egy-egy tehetséget valahol mindig fogunk találni. Ezeknél a csapatoknál azzal a szisztémával kell dolgozni, amivel a Fradi is dolgozik és kellő időben át lehet emelni a tehetséges játékosokat a Fradihoz.

– Ez azt jelenti, hogy mi ezektől a kluboktól ingyen áthozhatunk tehetséges játékosokat?
– Gyakorlatilag igen, de nem mindenáron hozzuk el még azt a kilenc-tíz éves tehetséges gyereket, hiszen lehet, hogy a saját családi közegében egy-két korosztállyal feljebb játszva is elérhető a fejlődése. Nem ragadjuk ki feltétlenül a megszokott környezetéből, hanem amikor eljön az ideje, akkor áthozzuk a Ferencvároshoz, természetesen ingyen. Jelen pillanatban négy ilyen együttesünk van, de küszöbön áll egy következő megállapodás, amit a nyár végén szeretnénk aláírni. Természetesen itt is egy Pest közeli régióról van szó. Összességében úgy tizenkét partnercsapatot szeretnénk, de ez csak egy támpont. Erre anyagi ráfordítás kell, erre ember kell, de idáig tudtuk tartani a szintet.

– Mennyire cél a régi Fradi-játékosoknak bevonása az utánpótlás körüli munkába?
– Nem mondok el titkot, keresem a Fradi-gyökerű, egykoron a Fradiban játszó labdarúgókat, hogy bevonjam őket ebbe a munkába. A kritérium az emberségesség, a gyerekszeretet, a szakmai tudás, az alázat és a kollegalitás. A háttér az nem a pénz előtérbe helyezése, hanem a munka iránti alázat. Keresem ezeket az embereket és remélem, meg is fogom találni őket.

Istenes Tibor