Ahogy azt korábban ígértük, közzétesszük az idei Mészáros József díjjal kitüntetett ifjú sportolóink első interjúit. Reméljük, ezeket még nagyon sok fogja követni, hiszen ez azt jelentené, hogy további nagy sikereket érnek el önmaguk és a Fradi dicsőségére.

Bokányi Richárd labdarúgó (csatár) U 16

– Mióta futballozol a Ferencvárosban?
– Tavaly nyáron igazoltam a klubhoz.

– Már az ideigazolásod előtt megvolt benned a Fradista érzelem vagy ez már itt, a Ferencvárosnál alakult ki benned?
– A bátyámmal együtt mi már előtte is nagy Fradi rajongók voltunk, nemzetközi szinten pedig a Real Madrid a kedvencem.

– A Fradi előtt hol fociztál?
– Ásotthalmon a serdülőben és a Megye 1-ben játszó ifjúsági csapatban.

– Hogyan kerültél a Ferencvároshoz?
– A bátyám intézkedett ebben a dologban. Ő hívta fel Juhász Dénest. Az ő segítségével fel tudtam jönni próbajátékra. Egy hétig itt voltam Pesten és volt egy edzőmeccs, ahol rúgtam négy gólt. Akkor szóltak, hogy jó lenne ha ideigazolnék. Kicsit kicsúsztunk már az átigazolási időszakból, így az első meccsekről lemaradtam, de végül sikerült elintézni a papírmunkákat.

– Milyen érzés volt vidéki srácként Budapestre kerülni?
– Fura volt megszokni, de mostanra már alkalmazkodtam és jól érzem magam itt.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé?
– A Fradi felnőttbe majd jó lenne bekerülni, ha eljön az ideje. Nagyon távlati cél pedig, hogy külföldön is megálljam a helyemet.

– Köszönöm és külön gratulálok az elismeréshez!
– Én is köszönöm!

Tóth Renáta tornász. 32 szeres magyar bajnok, junior és felnőtt EB 6. helyezett

– Mióta sportolsz a Ferencvárosban?
– 2001 óta.

– Gondolom, szüleid révén előtte is a voltak Fradista érzelmeid…
– Engem Édesanyám nevel, tőle örököltem a Fradizmusomat.

– Mikor kezdtél el először sportolni?
– Már óvodás koromban is jártam, de akkor az még nem volt egy fajsúlyos dolog az életemben. Aztán 2001-ben, amikor elkezdődött a suli, akkor vált ez komolyabbá. Az első komolyabb igazolásom a Ferencváros volt és most már az is marad.

– Milyen terveid vannak a jövőddel kapcsolatban?
– Nagyon sok tervem van, de elsősorban az olimpiára szeretnék kijutni és ott minél jobban szerepelni összetettben és csapatban is.

– A Fradi más sportágait is figyelemmel kíséred?
– Követem a kézilabdát, az atlétikát, de mindent, amit csak tudok. Minden jöhet, ami a Fradival kapcsolatos, a focit is nagyon szeretem.

– További sok sikert kívánunk a Baráti Kör nevében.
– Köszönöm szépen!

Varga Kornél labdarúgó (védő) U 15

– Mikor kerültél a Fradihoz?
– Úgy öt és fél évvel ezelőtt, télen kerültem a Ferencvároshoz.

– A Fradiba kerülésed előtt volt már kedvenc csapatod?
– Nem, előtte nem szimpatizáltam egyetlen együttessel sem. Ez az után alakult ki, hogy ide kerültem. Azóta viszont már azonosultam lélekben a Ferencvárossal és a felnőtt csapat mérkőzéseit is figyelemmel kísérem. Az egy nagyon nagy élmény a számomra, ha kint lehetek egy bajnoki mérkőzésen. Külföldi együttesek közül sem választottam még kedvenc csapatot, de ha meg kéne neveznem egyet, akkor talán az a Barcelona lenne.

– Milyen poszton játszol?
– Bal-belső védő vagyok és szeretnék továbbra is ezen a poszton szerepelni, de nem biztos, hogy maradok is itt, mert a gyorsaságom talán a széleken jobban kamatoztatható.

– Milyen terveid vannak a Fradiban?
– Mindenképpen szeretnék egyszer majd a felnőtt csapatban szerepelni, de tovább ezt még nem gondoltam.

– Milyen érzések játszódtak le benned, amikor megtudtad, hogy téged jutalmaztak ezzel a díjjal?
– Nagyon jó érzés volt, de nagyon izgultam, amikor kiszólítottak a díj átvételére.

– További sok sikert a sportpályafutásodhoz!
– Köszönöm szépen!

Kovács Nikolasz labdarúgó (csatár) U 11

– Mikor kerültél a Fradiba?
– 2008-ban, tehát már két éve itt focizom a Fradiban.

– Előtte is Fradi-drukker voltál?
– Nem, ez azóta alakult csak ki bennem. Viszont azóta a felnőtt csapat mérkőzéseit is megnézem és drukkolok nekik. Külföldön pedig a Barcelonának és a Real Madridnak szurkolok.

– Milyen poszton játszol?
– Támadó vagy pedig középpályás, azon belül pedig irányító vagyok.

– Milyen érzés volt, hogy téged választottak erre a díjra?
– Nagyszerű, nagyon örültem neki!

Ekkor bekapcsolódott a beszélgetésbe Nikolasz anyukája, Kovács Istvánné is

– Megkérhetem, hogy egy pár szót Ön is elmondjon a fiával kapcsolatosan?
– Természetesen. Nikolasz 4 éves volt, amikor elkezdett focizni. A többiek még délután aludtak, amikor ő már edzésekre járt az általános iskolába. Utána elvitte őt a Szolnoki MÁV együttese. Ott egy évet focizott és felfigyelt rá a Loki focisuli. Debrecen közelebb is lett volna nekünk, mert az csak 85 kilométer, Budapest pedig 150, de itt nagyon gyönyörű helyen, jó körülmények között edzhetnek a gyerekek és ezért átjöttünk inkább ide. Ő pedig nagyon szeret itt lenni. Amúgy egy borzasztóan eleven, csibész gyerek, de ennyi úgy gondolom kell is. Nagyon tud alkalmazkodni, két csapatban játszik, az U 11 és az U 12-ben is. Hála Istennek nagyon sikeres.

– Az utazást hogyan oldják meg?
– A párom 24-48 órás munkarendben dolgozik és amikor szabadnapos, akkor jövünk edzésre. Ez azt jelenti, hogy kétszer-háromszor tudunk jönni hétközben és emellett akkor, amikor vannak a bajnokik.

– Akkor elég sokszor teszik meg ezt a 150 kilométert.
– Igen, ez oda-vissza háromszáz és nagyon hosszú, fárasztó így, de nagyon sokat köszönhetünk az osztályfőnökének Boda Zoltánnak, aki Nikolasz otthoni edzője. Ő már 4 éves kora óta edzi Nikót.

– A későbbiek folyamán nem lenne egyszerűbb egy kollégiumi megoldás?
– Anyai szemmel én még nagyon szeretném, hogy otthon legyen velünk, hiszen még csak tizenegy éves. Persze a későbbiekben természetesen valószínűleg ez a megoldás fog bekövetkezni. Szerintem ez neki sem fog problémát okozni, hiszen gondolkodásban ő már teljesen ráállt erre a dologra. A múlt hétvégén is két mérkőzést játszott, egyet szombaton, egyet pedig vasárnap. Utána hazajött és levezetésképpen megnézte még a Gól című DVD-jét, ahol pont mint ő, egy vidéki gyerek felépíti a futball-karrierjét. Nagyon szeretne labdarúgó lenni és a fociért bármire képes. Az sem gond neki, ha itt kell aludnia Pesten, mert sokszor előfordult, hogy itt aludt a kapustársánál, vagy éppen egy másik focista társánál. A múltkor például a Lipcsei Peti vitte haza, ami nagyon nagy élmény volt Nikónak. Mi nagyon szeretjük Petiéket, mert csapaton belül, pont olyan emberek, mint akár mi magunk is.

– További sok sikert kívánunk Nikónak a Baráti Kör nevében!
– Köszönjük szépen, mi is bízunk ebben!

Istenes Tibor