Újabb bajnokság, immáron öt éremmentes év után, amelyből az utolsó három ötödik helyet hozott. De, mint már annyiszor a múltban és ez így lesz a jövőben is, minden bajnokság egy új remény.

Rákosi Gyula első teljes bajnoki éve edzőként. Érdekes egy bajnokság volt, hiszen az MLSZ kísérleti terepnek tekintette az egész magyar labdarúgást.

A tabella is mutatja a kísérletezés tényét. Az még csak hagyján, hogy a győzelemért három pontot adtak, hiszen ez a számítás, mint tudjuk később általánossá lett. No, de a döntetlenek megosztása az példa nélküli, tegyük hozzá, megbukott kísérlet. Történt ugyanis, hogy döntetlen eredmény után a csapatoknak 11-es párbajt kellett vívni, amelynek győztese kettő, a vesztese egy pontot kapott a pályán elért ikszért. Látjuk, a Fradi azonos számú győzelmet, döntetlent és vereséget könyvelt el, mint a Honvéd. Azaz, ha nem lett volna a döntetlenek utáni tizenegyes-rulett, akkor a gólkülönbség döntött volna, ami a Fradi esetében 20, a Honvédnál 16 volt. Ezzel a Fradi ugyanúgy második, a Honvéd harmadik lett volna, hiszen a bajnoki aranyat a pályán elért végeredmények után a Videoton nyerte volna meg, amely az egyetlen évig élő furcsa szabálynak köszönhetően csak negyedik lett.

Fantasztikusan kezdett a Fradi. Négy meccs, négy győzelem (Siófok idegenben: 1-0, Vác otthon 3-2, Dunaújváros idegenben: 2-0, Újpest otthon: 3-0). Eztán következett az első döntetlenes tizenegyespárbaj, amit még megnyert a Fradi Szombathelyen. Itt valami megtört, hiszen jöttek az első vereségek (Honvéd otthon: 0-3, MTK idegenben: 0-2, Békéscsaba otthon: 0-2). A hullámvölgyből kijött a csapat, újra zömmel a győzelmek jöttek. Az ősz végén 10 győzelem 1 döntetlen (11-es győzelemmel) és 4 vereség volt a mérleg, azaz 32 pont. Ez a második helyet jelentette az MTK mögött, amely 36 pontot számlált.

A tavasz nem indult az őszhoz hasonlatosan, hiszen odahaza csak ikszeltünk a Siófokkal, ráadásul a büntetőpárbajt elvesztettük, kikaptunk Vácott, viszont legyőztük a Dunaújvárost és az Újpestet, azaz ebben a bajnokságban kétszer sikerült ez. Felesleges végigmenni minden eredményen, csak egyet említek még meg, a Honvéd tavasszal is legyőzött minket. Ilyen apróságokon múlt.

A bajnoki szerepléshez hasonlóan a kupaszereplés is sokkal jobban sikerült, mint az előző években, hiszen a döntőig menetelt a Ferencváros. Az ellenfelek sorrendben:
1988.11.26. Salgótarján: SBTC – FTC 1-3
1988.11.30. Üllői út: FTC – Haladás 2-0
1989.04.19. Répcelak: Répcelak – FTC 0-3
1989.05.03. Üllői út: FTC – Répcelak 4-1
1989.05.10. Siófok: Siófok – FTC 2-1
1989.05.17. Üllői út: FTC – Siófok 3-0

és a döntő

1989.06.14. Népstadion: Bp.Honvéd – FTC 1-0

Nemzetközi kupaszereplés az még mindig nem volt, de legközelebb már újra figyelhetünk erre is, hiszen az 1988-89-es szezon eredményei végre újra feljogosították a Fradit erre is.

Az ezüstcsapat fotója:

Felhasznált forrás:
Nagy Béla: Magyar Kupa krónika (1993)
Nagy Béla: Ezüstérmek, ezüst évek (2002)
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
www.sporthirado.hu

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.