Minden kezdet egy új remény. 2010. júliusának végén az Üllői út 129. alatt, a Fradi otthonában különösen igaz ez a mondás. És talán még igazabb a Fradiért még mindig igaz szívvel szorítók népes, bár egyre csökkenő táborában.

Akik figyelemmel kísérik publikáló pályafutásomat, amelyet még az FTC Pártolói Egyesület honlapján kezdtem, folytattam a belőle eredezett ulloi129 nevű blogon, később az ftcbk-nak nevezett FTC Baráti Kör oldalon, majd – szívből remélem – végül a jelen, immáron hivatalosnak hívott honlapon, azok tudják, sokszor értekeztem az Erkölcs, Erő, Egyetértés szóhármasról, arról, hogy valahol ezek körül rejlett a Fradi dicsőséges múltja. Hittem és hiszem, hogy csak e szavak mentén lehet a klubnak jelene és jövője.

Hittem és hiszem, hogy a ma nemzedéke is képes felfogni e jelszavak jelentőségét, igaz értelmét. Még akkor is, ha a közelmúlt eseményei, a ma tapasztalható jelek nem ezt mutatják. Hallom e szavakat sokak szájából, olvasom őket sokak tollából, mégsem érzem, hogy működne a dolog. Porszemek, mit porszemek, kövek kerültek a Fradi sokáig precízen működő gépezetébe. Abba a gépezetbe, mely a legádázabb külső körülények ellenére is simán működött, amelyet ellenségei szándékosan próbáltak tönkretenni, de ez nem sikerült. Nem sikerült, mert külső erő ezt addig nem képes tönkretenni, míg belül az EEE szerves egysége olajozza azt.

Ma nincs egységes Egyetértés. Azért használom az egységes jelzőt, mert a megbomlott egész különböző részei között lehet ugyan egyetértés, de mivel ezek nem egy irányba, sőt sokszor éppen egymással szemben hatnak, nagyban gyengítik egymást.

Ma nincs egységes Erő. Az erővonalak az egymással egyetértő részek nyomán alakulnak ki, ebből adódóan nem tudnak legyőzhetetlen erővé fókuszálni. A legerősebbnek vélt rész hiszi győztesnek magát, de ez a győzelem igencsak múló, és semmi esetre sem a Fradi győzelme.

Ma nincs semmilyen Erkölcs. Bevallom, itt is szívesen használtam volna az egységes jelzőt, de az egymással is rivalizáló részeknél nem vélek semmi erkölcshöz hasonlatost felfedezni. Igaz, ez sajnos össztársadalmi tünet, nem csak a Fradit jellemzi. A legnagyobb baj, hogy ettől a Fradi – talán éppen a másik két E megosztottsága miatt – sem tud elvonatkoztatni.

Ilyen körülmények közé jött egy új csapat. Új vezetők, új játékosok, akiknek többsége kívülről jött. A múltban ez nem volt jó előjel. Érdekes módon a jelenben pont ez hordozza a reménysugarat. Mert a csapat munkájáért felelős edző kristálytisztán megfogalmazta, hogy amit tapasztalt belépve a dicső múltat megélt falak közé, az messze nem az volt, ami a Fradit az egyetemes magyar sportmozgalom egyik, hitünk szerint a legnagyobb, zászlóshajójává tette. Hiányolta a három E szellemiségét, amiről pedig ő korábban csak hallott illetve ellenfélként még érezte. És pontosan tudja, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha ezeket a mágikus szavakat visszahozza a falak közé, újra természetessé teszi a csapat körül. Ha kell nevel, ha kell irányít, ha kell parancsol, ha kell menedzsel. Képes mindegyikre, hiszen elismert tanár, elismert edző és elismert vezető.

Prukner László reményei szerint visszahozhat valamit az EEE-ből a csapatba, amely a régi csapatokat jellemezte. Oda vissza tudja hozni, de a nézőtérre, a szurkolók közé nem. Ez egyedül a szurkolók, a nézőtérre kilátogatók felelőssége. Ha ők is csak a csapattal és nem egyéni érdekeikkel foglalkoznak, ha belépve a stadion kapuján kívülhagynak minden más ideológiát és érzést, odabent csak a Fradi létezik, ezáltal nagy lépést tesznek az Egyetértés felé. Ha aktívan szurkolva támogatják is a csapatot, nem csak az úgynevezett csoportokban és táborokban (hiszen ezen szavaknak a nagy egyetértésben eltörpül a jelentőségük), hanem mindenütt a pálya szélén, akkor az Erő is varázsütésre nagyobb lesz, ráadásul azonnal a pályára fókuszál, segítve az ott ugyanezen szellem nevében győzni akaró, de éppen lankadó játékost. Így már lenne Egyetértésünk és lenne Erőnk, ami bár egy kicsit hosszabb távon, de újra segítene kimunkálni egyfajta Erkölcsöt a lelátón.

Ha ez az álomszerű állapot bekövetkezne, akkor nem lenne kérdés, hogy hogyan és hol végez a Fradi, akkor mindenképp győzne a benne hívők szívében. Hisz tudjuk, volt már olyan a múltban nem is egyszer, hogy valamiért nagyon nem ment. Vagy mert nem tudtak a játékosok vagy mert nem engedték a hatalmasok, hogy megmutassák, mit is tudnak. Egyben azonban biztosak lehettek, ha a szívüket a pályára tették a Fradiért, akkor az eredmény minden fontossága ellenére elveszthette a prioritását. Mert a szurkolók, ha látják a kifulladásig történő kérlelhetetlen akaratot és küzdést, akkor ők nem tudnak haragudni, sőt éppen ők azok, akik legendássá vált 12-ik játékosként beszállva megváltoztathatják egy meccs eredményét.

Egymásra vagyunk utalva. Csapat és szurkolói. Az előbbi mindig változik, az utóbbi, ha igazi, akkor örök. Ha valóban azt látja a csapaton, hogy ott valami elkezdődött, akkor képesnek kell lennie arra, hogy legyőzze önnön megosztottságát és újra egységbe kell forrnia a csapattal.

Minden kezdet egy új remény!

Pénteken este hét órakor egy új remény kezdődik. Álljunk fel, álljunk a csapat mellé. Legyünk ott minél többen, szükségünk van egymásra.

Erkölcsre, Erőre, Egyetértésre van szükségünk!

Hajrá Fradi!

Simon Sándor