Idén már nyár közepén elkezdődött az „őszi” szezon – de ezt mi, drukkerek egyáltalán nem bánjuk, sőt!

Új edző érkezett csapatunkhoz, új játékosok léptek pályára szeretett csapatunk mezében, ismerjük már ezt a bizonytalan érzést a korábbi évekből, mikor nem tudjuk egyértelműen, mit várhatunk a csapattól. Ez most, a 2010-2011-es szezon első mérkőzése előtt is így volt.

Az eredményt ismerjük, sikerült győzelemmel indítani ezt az évet, mégpedig rögtön egy hátrányból történő fordítással, ami az elmúlt időszakban nem igazán volt ránk jellemző.

Újranézve a mérkőzést megállapítottam – és hasonló véleményeket olvastam – hogy az első félidőben csapatunk jobb játékot produkált, meggyőzőbb volt a csapatjáték és nagyjából mi domináltunk. A második félidő azonban nem sikerült jól, mint kiderül a számokból is, az ellenfél kapujára csak a mérkőzés vége felé tudtunk veszélyt jelenteni és elmondható, hogy ebben a félidőben a Paks mezőnyfölényben volt, igaz, ez eléggé meddőnek bizonyult, akcióik zömét inkább a kapkodás jellemezte…szerencsére.

Új játékosaink produkciójára is nagyon kíváncsi voltam, ezért ismét próbáltam „strigulázni” játékosaink teljesítményét.

(Megjegyzem ismét, hogy a statisztikát manuálisan készítem a tv felvétel alapján, ezért előfordulhat némi pontatlanság, de nagyon igyekszem minden esetben a tökéletes számadatokat lejegyezni)

Nézzük a jobb , az első félidő számait:

A kapott gól némileg váratlanul jött, nem volt benne a játék képében, de szerencsére hamar válaszoltunk egy jó és gyors támadással, ráadásul középen vezetett akcióval. A gól után már miénk volt a mezőnyfölény és bár túl sok helyzet nem adódott, nagyon jól járattuk időnként a labdát, régen várt erős és pontos passzokat láttam, ami nagyon feltűnt és feljegyeztem, azok a keresztlabdák voltak, ez sem volt ránk jellemző. Maróti keresztlabdái hajszálpontosak voltak, de Stanic és Tóth is osztott ezekből. A vezető gólunk utáni időszakban 4-1-es elkövetett szabálytalansági arányt jegyeztem fel a javunkra, ami szintén jelzi, hogy kissé visszaestünk, azelőtt 9-5 volt ez a Paksnak, a „kedvenc” bírónk által dirigált mérkőzésen.

Következzenek a második félidő számai:

A Paks összekapta magát, mi pedig nem tudtuk azt hozni, ami időnként jól sikerült az első félidőben. Sokáig a Paks 3-0 ás kapura lövési kisérlettel állt a márkőzésen ebben a féidőben, egy blokkolt „Andrezinho” Da Silva lövés a 69. percben volt az első érvényes lövési kísérletünk kapura, ráadásul ezt is blokkolták, azaz Maróti 84 percben született fejeséig nem veszélyeztettünk kapura, azért ez is árulkodó erről a félidei játékról.

Ha már említettem ezeket a kísérleteket, nézzük meg ezek hogyan oszlottak meg időben:

Visszakanyarodva, játékosaink összesített számai a következők:

Középpályásaink védekező munkáját ismét kigyűjtöttem, itt mindjárt 3 új játékosunk is szerepel, íme:

Voltak hasonlóan alacsony számok e tekintetben még Craig Short idején is – ez a mérkőzés most így sikerült. Morrison ebben általában élen járt és talán többször magasabb értékkel, azonban ez még csak egy mérkőzés volt, korai lenne komolyabb következtetést levonni, ráadásul az első félidőben az ellenfél játéka sem kívánta meg igazán, hogy ezen a téren élen járjanak játékosaink. Ráadásul Morrison másban volt kevésbé erős, például nem voltak ilyen mennyiségű és hajszálpontos keresztlabdái, mint például Marótinak.

Nézzük a korábbi, brit edzőink idejében sokat kritizált ívelgetéseket, hogy e tekintetben történt-e változás:

Nagyon mélyen nem néztem utána, de amikor készítettem ezt, akkor a tavaszi, FTC-Pápa meccs adatai kerültek elém, hasonló ellenfél, mint most a Paks volt, hazai környezetben.

Akkor 33 előre ívelésünk volt, mint látszik, most ez lecsökkent 22-re, szóval, ha ez tudatos, akkor egyfajta pozitívumként máris megemlíthetjük. Annyit még hozzátennék, hogy ezek az előre ívelések mezőnyben gyakran félmagas hosszú passzok voltak és úgy tűnt, játékosaink igyekeznek nem vaktában, hanem tudatosan ezeket pontosan megjátszani.

A szélsőjáték befejezése így nézett ki:

Ez, a korábbi időszakhoz képest némiképp talán nőtt, de túl nagy változás nem volt megfigyelhető, Rósa és Stanic jutott talán egészen alapvonalig és a mérkőzés végén Abdi, de addig nem is baj, amíg ilyen első gólt tudunk szerezni középen.

A gólszerzési kísérleteket már említettük, emlékeztetőül ezek az alábbi módon oszlottak meg játékosaink között:

Összességében ha szabad egy kis szubjektív gondolatot a végén lejegyeznem, én személy szerint úgy látom, hogy az érkezők mind technikailag jobbak, mint például a két sokat játszó jamaikaink (akiket én nagyon szerettem egyébként) és ugyan még kell javulniuk, mert például a második félidőben közülük is voltak gyengébben teljesítők, ez a cserékben is megmutatkozott, de a gondolkodásuk, a megmozdulásaik többségén látszódó tudatottság szerencsére reményt keltő. A Tanár úr igazolásai úgy tűnik, nem voltak véletlenek. Heinz mellett azonban jó lenne, ha majd a jövőben más is felkötné a góllövő cipőt, akár a meglévő játékosaink közül valaki, akár egy még eddig ismeretlen, új fiú.

Hajrá Fradi!

(a statisztikák manuálisan készültek, tv felvétel alapján)

Sinka András