KTE – FTC. Mit vár az az ember, aki mindkét csapatnál érdekelt volt…
Az idei szezontól rendszeresen jelentkezünk ezzel a rovattal. Olyan egyéniségeket hívunk, akik pályafutásuk során mindkét csapatban megfordultak, ki edzőként, ki játékosként. Megfordultak, ám most szorosan nem tartoznak egyik kötelékébe sem.
A Paks ellen Gellei Imre és Tököli Attila válaszolt a kérdéseinkre. A Kecskemét esetében nem volt könnyű megtalálni az interjúalanyt. Mert Holczer Ádámot, Tököli Attilát mégsem kérdezhetjük, hisz ők jelenleg a Kecskemét alkalmazásában állnak. Ugyanez a helyzet fordított irányban Csizmadia Csabával, aki ma minket erősít. A megoldást ezúttal Czéh László jelentette.
Czéh László 1968.02.01-jén Kecskeméten született. Tíz évesen ott kezdett futballozni a KSC csapatánál, egészen 1988-ig, ekkor az NB I-be, Pécsre igazolt. Négy esztendeig volt a pécsiek egyik erőssége, sikereiktől hangos volt a magyar sportsajtó. Bajnoki harmadik hely, és kupagyőzelem fémjelezte ezt az időszakot. 1992-ben a Videotonba igazolt, ekkor lett válogatott, kétszer húzhatta magára a címeres mezt. Aztán 1994-ben következett a Fradi, ahol az itt töltött egy esztendő alatt bajnok, magyar- és szuperkupagyőztes lett a csapattal, azaz részese egy diadalittas évnek. 51 mérkőzést játszott a Fradiban (21 bajnoki, 15 nemzetközi, 15 hazai díjmeccs), amelyeken 12 gólt (2 bajnoki, 3 nemzetközi, 7 hazai díjmeccs) szerzett. Nem rossz teljesítmény egy baloldali középpályástól. 1995-ben a bajnokság végén Izraelben kezdett légióskodni, ahol hat évig játszott több csapatban. Hazatérve két évig szülővárosában Kecskeméten játszott, majd alsóbb osztályokban. Sokáig eltűnt a futball színpadáról, mígnem tavaly ősszel, épp a Fradi kecskeméti fellépése előtt a kecskeméti vezetőknek eszébe jutott, őt kérték fel Szivics után a csapat edzőjének. Bemutatkozásul 3-1-re legyőzte a Fradit. Ősszel még ő irányított, tavasszal pályaedző lett, mivel a pro-licenszes papírjai hiányoztak. Nyáron pedig ez az állása is megszűnt. Ez adta a lehetőséget, hogy ebben a rovatban, a KTE-Fradi meccs előtt megszólaltassuk.
– Tősgyökeres kecskemétiként mit jelentett neked a Fradi, hogy élted meg 1994-ben, hogy a csapat játékosa lettél?
– Nagy örömmel és boldogsággal. Ugyanis gyerekkoromtól kezdve a Fradinak szurkoltam. Édesapámmal gyakran felutaztunk Budapestre, hogy élőben láthassuk a Fradit. Azért is örültem, mert már két évvel korábban, mikor Pécsről eljöttem, felmerült a lehetőség, hogy jöhetek, Nyilasi Tibor várt is, de ez akkor meghiúsult. 1994-ben viszont szerencsére nem jött közbe semmi.
– Igazi sikercsapatba kerültél. Egy év alatt mindent megnyertél itthon. Miért váltottál? Soha nem gondoltál arra, hogy ha maradsz, akkor a BL-ben játszhatsz?
– Persze, hogy gondoltam rá. Ilyenkor sajgott is a szívem, hogy ezt esetleg én is átélhettem volna. Viszont 1995-ben egy nagyon komoly ajánlatot kaptam Izraelből, az akkor legjobb csapattól a Beitar Jeruzsálemtől. Kiutaztam, a próbajátékon megfeleltem, elfogadtam a szerződést.
– Akkoriban népszerű célállomás volt Izrael, emlékszem sokan játszottak ott…
– Az állítás csak részben igaz. Sallói István volt az első fecske, én lettem a második. Utánunk valóban sokan, sok válogatott játékos is odaigazolt, népszerűsítve ezzel a magyar futballt. Engem is elismertek, amit az a tény magától értetődően igazol, hogy én töltöttem kint a legtöbb időt, hat esztendőt.
– Milyen volt akkor az izraeli bajnokság színvonala
– Sok hazai szakemberrel szemben azt kell mondjam, hogy erős. Akkoriban nagyon sok olyan játékos játszott ott, aki később európai sztárcsapatokban futott be komoly karriert. Az sem véletlen, hogy magyar válogatottak igazoltak oda.
– Mint az egyik első fecske tudtál már segíteni nekik?
– Természetesen. Idővel az izraeli szakemberek már a véleményemet is kikérték. Volt egy érdekes, Fradival kapcsolatos élményem. Rövid időre Albert Flóri is kijött, akit meglátogatott az édesapja, a Császár is. Amikor megérkezett a repülőtérre, újságírók és tévétársaságok hada várta. Számomra hihetetlen volt látni, mennyire ismerik és elismerik.
– Mi történt veled, miután hazajöttél? Hogy lettél edző?
– 2001-ben két évet még játszottam a KTE csapatában, aztán 2003-ban profi szinten abbahagytam a futballt. A horgász-szenvedélyemnek köszönhetően találtam új munkát Abádszalókon, ahol a horgászattal kapcsolatban indítottam egy vállalkozást. A helyi csapat vezetői pedig felkértek, legyek a csapat játékosedzője. Elvállaltam. Játszottam és edzősködtem. Az idők során papírokat is szereztem, igaz, a legmagasabb szintű az hiányzik.
– Hogy lettél a KTE edzője?
– Fogalmam sincs, kinek jutottam Kecskeméten eszébe hét esztendő után. Mindenesetre nem sokat gondolkodtam a felkérésen. Pont a Fradi ellen debütáltam.
– Emlékszünk! Benned milyen érzések munkáltak?
– Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Azt hiszem, ez mindent elmond.
– A kecskeméti edzői korszak a nyáron lezárult. Most mivel foglalkozol?
– Pár napja leigazoltam a megyei II. osztályban szereplő KLC csapatához, úgyhogy ott még játszom. A KTE pedig felkért, hogy legyek a játékosmegfigyelője. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a megyében, de a környező régióban is járom a pályákat és ha látok egy tehetséges játékost, azt megpróbálom Kecskemétre irányítani.
– Szombaton este mit vársz a mérkőzéstől?
– Egy nagyon jó, élvezhető mérkőzést várok, nagyon sok ember előtt. Ennek a meccsnek évek óta van egy pikantériája, a Fradi számára különösen. A Kecskemét Urbányi István irányítása alatt úgy látom visszatér a hagyományokhoz, azaz a támadójátékot helyezi előtérbe. A Fradiban pedig Prukner László munkája pedig már most látszik, azzal együtt, hogy annak nyilvánvalóan még be kell érnie.
Aki kíváncsiskodott: Simon Sándor