A bajnoki címek száma elérte a negyedszázat. A szurkoló azonban telhetetlen, állandóan ezt várja. Eredményeket, címeket, ha lehet, nem csak itthon. Ezért szurkoló a szurkoló.

Ezt az epizódot egy kicsit rendhagyóan kezdjük. Nem a bajnoki tabellára vetjük először a szemünket, bár mint majd látjuk, az sem lesz kellemetlen látvány. Elsőnek mégis a nemzetközi szereplés kívánkozik, hiszen ebben a szezonban a Ferencváros csapata e tekintetben is történelmet írt. Nem volt oly rég, sokan emlékszünk 1995 őszére, amikor a Fradi első magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. És ha már bejutott, pontokat is szerzett, e tekintetben még mindig egyedülállóan a magyar csapatok közt. Úgy tette ezt meg, hogy a bajnoki címet nyert csapat átalakult, a jelek szerint igencsak megerősödött. Pedig sokan féltek, hiszen az ereje teljében levő Lipcsei Peti Portóba igazolt. Érkezett viszont a kapuba Hajdú Attila, a középpályára Nyilas Elek és Vincze Ottó, a csatársorba pedig Zoran Kuntic és persze még mások is.

Nézzük ezt a történelmi őszt meccsről meccsre! És bár hosszabbak a videoösszefoglalók (köszönet peterszkynek, aki megosztotta ezeket az interneten), érdemes megnézni őket, hisz így együtt még ma is hidegrázós élményt adnak.

Őszt írunk, holott nyáron kezdődött, 1995. augusztus 9-én Brüsszelben, a belga bajnok Anderlecht ellen, csoportkörbe jutást érő selejtezőben.
Anderlecht – FTC 0-1
Ki ne emlékezne Zoran Kuntic történelmi góljára, a túlzottan magabiztos belgák elleni nagyszerű játékra:

A visszavágó 1995. augusztus 23-án volt a természetesen kicsinek bizonyuló stadionunkban.
FTC – Anderlecht 1-1
Az álom beteljesült! Sok játékosunk elmondta, az ilyen élményekért érdemes futballozni.

Az előző felvételt nézve feltűnhet, hogy az Üllői úton még nem volt meg az ún. sajtóterasz. Miért érdekes ez? Mert az UEFA előírásai szerint ilyennek lennie kellett azon a pályán, ahol BL csoportmeccset rendeznek. Az összefogás akkoriban olyan volt, hogy ez nem jelenthetett akadályt. És láss csodát, a rendelkezésre álló bő egy hónap elég volt, hogy elkészüljön az új létesítmény.

Addig azonban még következett az első csoportmérkőzés. Idegenben a svájci Grasshoppers ellen, 1995. szeptember 13-án. Az a mérkőzés, mely örökre beírta magát a Fradi történelmébe, a zürichi csoda!
Grashoppers – Ferencváros 0-3

Aztán eljött 1995. szeptember 27-én az első hazai meccs, a BL-címvédő Ajax ellen, mely akkoriban vitán felül Európa, de lehet hogy a világ legjobb klubcsapata volt. Már a meccs előtt a régi idők hangulata költözött vissza az Üllői út környékére. Hálózsákos, egész éjszakás sorállás a jegyekért. És az optimizmus, hogy a Fradi, a mi Fradink most majd megmutatja. Amíg erővel bírta, meg is mutatta.
FTC – Ajax 1-5

1995. október 18-án Madridba utazott a Fradi, hogy a Bernabeuban a Real ellen mérkőzzön.
Real Madrid – FTC 6-1

Aki az előző két eredmény után azt hinné, hogy 1995. november 1-jén a Real Madrid elleni hazai mérkőzésen csökkent az érdeklődés, az téved. Újra táblás ház előtt játszottak a csapatok és a Fradi meg is hálálta a szurkolók szeretetét.
FTC – Real Madrid 1-1

1995. november 22-én az utolsó hazai meccsen már komoly hideg volt, a hó is leesett, de ahogy az a felvételeken is látszik, ez sem tudta eltántorítani a szurkolókat.
FTC – Grashoppers 3-3

Mikulás napján, 1995. december 6-án fejeződött be Amszterdamban a Fardi számára a BL.
Ajax – FTC 4-0

A Fradi egy győzelemmel és két döntetlennel szerzett öt pontot, harmadik lett a csoportjában. Ez az ősz olyan volt, mint egy álom. Sajnos, azóta is ezt álmodjuk…

Ősszel úgy tűnt, a BL-részvételnek a bajnoki szereplés lesz az ára. Ugyanis a BVSC rendkívül magabiztosan gyűjtögette a pontokat és vezette a tabellát. Tavasszal azonban a Fradi bebizonyította, hogy ki az úr idehaza, megvédte bajnoki címét, amely már a 26-ik volt a sorban.

A tabellára nézve megállapítható, milyen fontossággal bírt a tavaszi BVSC-Fradi mérkőzés, gyakorlatilag döntött a bajnoki címről. Ezen túl a Fradi vissza akart vágni az őszi, hazai pályán elszenvedett 3-1-es vereségért. Az érdeklődésre tekintettel a BVSC a Népstadionba vitte a meccset, amelyet nem kell mondani, Fradisták ezrei népesítettek be.

A hazai kupaszereplést, ha előző évben címet nyert a Fradi, a Szuperkupával szoktuk kezdeni. Mivel a Fradi duplázott, a bajnokság mellé a kupát is megnyerte, így a kiírás szerint a Szuperkupa mérkőzés nélkül került a birtokába, helyesebben szólva védte meg azt, hiszen egy éve meccsen nyerte el.

A Magyar Kupa szereplésben nem volt érdem, hogy korábban mindent vitt a Fradi, már a nyáron el kellett kezdeni az új sorozatot. Ez egyfajta felkészülés volt az idény feladataira.

1995.07.26. Palotás: Palotás – FTC 0-4
1995.07.30. Selyp: Selypi Kinizsi – FTC 0-6
1995.08.02. Veszprém: Veszprém – FTC 0-2

Innen oda-visszavágós rendszerben folytatódtak a küzdelmek:
1995.09.20. Üllői út: FTC – Sopron 2-1
1995.11.15. Sopron: Sopron – FTC 4-3 (továbbjutott az FTC idegenben lőtt több góllal)
1996.02.25. Salgótarján: SBTC – FTC 0-2
1996.03.02. Üllői út: FTC – SBTC 3-1
1996.04.03. Bozsik Stadion: Kispest – FTC 2-2
1996.04.17. Üllői út: FTC – Kispest 1-4

Azaz ez a meccs volt a végállomás.

Ez a szezon, különösen annak ősze örökre emlékezetes marad mindenkinek, aki akár személyesen, akár a tévék képernyője előtt részese lehetett a sikereknek, a beteljesült álomnak.

Íme az álmok színházában fellépő csapat fotója:

Felhasznált forrás:
Nagy Béla: Fradisták futballmezben 2. (2000)
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.