2024. december 29. vasárnap

Videoton – FTC. Mit várnak azok, akik mindkét csapatban játszottak…

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 21.

Következik egy olyan mérkőzés, amelynek papírforma szerint nem mi vagyunk az esélyesei. De ettől még minden megtörténhet, elég csak az elmúlt vasárnapra gondolni. Mindenesetre folytatjuk rovatunkat, olyan játékosokat kérdeztünk, akik egykoron mindkét egyesületben játszottak.

Elsőként egy olyan játékost hívtunk, aki tavasszal még szombati ellenfelünk csatáraként riogatta a kapusokat, most pedig az Újpestben játszik.

Sitku Illés

– Oly rég volt, hogy tán sokan nem is emlékeznek rá, Te Fradi-nevelés vagy, nálunk mutatkoztál be az élvonalban.
– Valóban így van. Soha nem felejtem ezt el, érzelmileg ez egy óriási emlék, de tudomásul kell venni, hogy elmúlt. Azóta más csapatokban játszottam és játszom. A Videotonban is nagyon szép öt esztendőt töltöttem el.

– Milyen érzés volt a Fradi ellen pályára lépni, sőt gólokat rúgni?
– Az ember mindig ott próbálja meg kihozni magából a maximumot, ahol számítanak rá. Én is így voltam vele. A Fradiban annak idején nem kellettem, máshol láttak bennem fantáziát. Egy valami azonban ellenfélként is mindig motivált, az a csodálatos hangulat, amit a Fradi szurkolói biztosítanak a meccseken. Minden futballista arra vágyik, hogy sok ember előtt, hangulatban focizzon. A Fradi ellen erre ellenfélként is adódott lehetőség. Nekem legutóbb tavaly ősszel volt az Üllői úton, a 2-2-es mérkőzésen, ahol gólt is rúgtam. De azzal sem nyerünk, csakúgy mint a tavaszi 0-0-ás meccsen, ahol nem játszottam. Ha csak az egyik meccset hozzuk, miénk lett volna a bajnoki cím. Persze, tudom, utólag könnyű okosnak lenni.

– Már helyben is vagy, a Videotonnál, amelynek nyárig a játékosa voltál. Van összehasonlítási alapod az akkori és a mai csapat között. Mit látsz?
– Több új játékos érkezett, akiknek a csapatba építése nem megy egyik pillanatról a másikra. Jót tesz a csapatnak, hogy erős a keret, minden poszton van konkurrencia. Egy kicsit ugyan döcögősen indultak, ám úgy vélem, most már a helyes úton vannak. Jó és élvezhető focit játszanak, az utolsó meccseken már az eredmények is jönnek.

– És a Fradi?
– A Fradiba még több új játékos érkezett, még nehezebb a csapatépítés. Úgy látom, hogy a tavalyival összehasonlítva egyre jobb focit játszanak, de nyilvánvalóban hosszabb időt vesz igénybe a csapat összeérése. Ezzel együtt elmondható, hogy a Fradi a végsőkig küzd a meccsein.

– A csapatonkénti rövid jellemzés után következzék a meccs. Ott mi lesz?
– Úgy gondolom, hogy a mai formákat figyelembe véve, különösen hazai pályán a Videoton lényegesen esélyesebb. De, különösen annak fényében, amit a Fradi küzdőszelleméről mondtam, no meg ezt megspékelve az őket várhatóan elkísérő rengeteg szurkolóval, az esély valóra váltása rettenetesen nehéz lesz.

– Várhatóan lesz hangulat, de gondolom, három hét múlva még ennél is nagyobb, amit majd újpesti játékosként tapasztalsz meg a Fradi ellen. Remélem, elfogadod, arra a meccsre nem kívánok neked szerencsét. Azt viszont megkérdem, meddig még? Hogy tervezed a további pályafutásod?
– Minél tovább! Azt hiszem, ezt egyértelműen a pályán mutatott teljesítmény dönti el. Amíg jól megy a játék, amíg ki tudok adni magamból minden bennem levőt, azaz a meccs után nyugodtan a tükörbe tudok nézni, addig mindenképpen folytatom.

A következő nyilatkozó egy hete, a Honvéd apropóján is megszólalt, akkor sajnos nem jött be a tippje. Most újra kérdeztük, hiszen a Videotonhoz erős szálakkal kötődött, ott lett élvonalbeli és elismert játékos.

Horváth Ferenc

– Egy hete, a Honvéd elleni meccs előtt is beszéltünk, hiszen ott nevelkedtél. Ám NB I-es futballista szombati ellenfelünknél, a Videotonnál lettél.
– Így igaz, Fehérváron a pályafutásom során csaknem hét évet, hozzáteszem hét csodálatos évet töltöttem el, ami miatt nem kis érzelmek szabadulnak fel bennem még ma is. Székesfehérvárra én ellenfélként is mindig hazamentem.

– Akkor nem is vállalod a tippelést?
– Mondtam én ezt? Csak jeleztem, hogy a mostani ellenfél sem közömbös a számomra. Mert azt minden fradista tudja, hogy nem véletlenül játszom még mai is a Fradi futsal csapatában. Igen, engem örökre megfogott az igaz fradizmus érzése.

– Miért hangsúlyozod az igaz szót?
– Azért, mert a fradizmus átalakult. Úgy érzem, hogy valahol az a korosztály volt az utolsó mohikánok csapata, amelyben én játszottam. Akkor nem csak a pályán levő játékosok, de a keret minden tagja is azonosulni tudott az érzéssel, hogy mit jelent a Fradi-címerrel a szív fölött játszani. Hogyne tudott volna azonosulni, hiszen az utolérhetetlen közönség mérkőzésről mérkőzésre tudatosította vele. A jó játékosok mellett ez a határtalan rajongás és szeretet rengeteget jelentett. Ilyen azonosulást, közös hullámhosszot szurkoló és játékos között én sem a Fradi előtt, sem azóta nem tapasztaltam. Bevallom, mióta eljöttem a Fraditól, ezt az érzést kerestem mindenhol, de nem találtam sehol.

– Miért nem jöttél vissza? Most nem a futsalra gondolok.
– Volt idő, amikor jöttem volna, akár fizetség nélkül is, csupán az érzésért, hogy újra itt játszhatok. De az akkori vezetés túl öregnek talált és így nem kellettem. Maradt a futsal.

– Kettőnk beszélgetéseiben többször visszatér a futsal. Beszéljünk egy kicsit róla. Hogy látod a mai csapatot?
– Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen ha csak a neveket nézzük, akkor a mai csapat gyengébb, mint a tavalyi. Sokan eligazoltak, a helyükre fiatalok kerültek. Ők pedig még nem vehetik fel a versenyt a hazai élcsapatokkal, a Győrrel, a Berettyóújfaluval és az Aramissal, akik hozzánk képest külön kávéházat jelentenek, a valódi profizmust. De ez nem jelenti azt, hogy feltartott kézzel mennénk ki ellenük is a pályára. A Fradiban játszunk, Fradi-címerrel a szívünk fölött, ami azt jelenti, hogy bárhol és bárki ellen a győzelem igényével lépünk pályára és mindent meg is teszünk ezért.

– Az érzelmi kérdések után jöjjön a tény, a szombati meccs. A Honvéd ellen azt mondtad, a papírforma a Fradi győzelmét ígéri, de ez mit sem ér a pályán. Most mit mondasz?
– Igazi rangadó lesz, mégpedig a javából. Történelme során a Videotonnak minden Fradi elleni meccs rangadót jelentett, a mai erőviszonyok mellett a Fradinak is azt jelenti a Vidi ellen játszani. A Vidi az utóbbi két fordulóban 3-0-ra gázolt, a Fradi pedig ugye egy váratlan pofonba szaladt bele a Honvéd ellen. Azért használom a pofon hasonlatot, mert találónak érzem. Olyan ez, mikor egy bokszolót nagyon megütnek, megfogja az ütés. Ilyenkor a folytatás szempontjából nem közömbös, hogy milyen gyorsan megy végig rajta, ki tudja-e heverni. Fontos, márt csak azért is, mert a 3-1-es hazai vereség ellenére játékban nem volt hátrányban a Fradi. Elképesztően buta gólt kapott, a kapus és védője közti kommunikációs problémára gondolok, ami két meccsen belül a második. Én ilyenre nem is emlékszem a pályafutásom során. De ez van, ki kell heverni az ütést és tovább kell lépni.

– Kerülöd nagyon a meccs végkifejletét.
– Beszéltünk az érzelmekről. Maradjunk annyiban, egy jó döntetlennel kiegyeznék.

Zoran Kuntic

Mindössze egy szezont játszott a Fradiban, ami alatt örökre beírta magát a történelmébe. Hiába a BL, az BL. A Fradiba éppen a Videotontól érkezett, ahol ugyancsak egy szezonja volt. Neki elég volt egy szezon is a nagy dolgokhoz. Pályafutása végén rövid ideig visszament Székesfehérvárra, mint ahogy a Fradihoz is visszatért, immár edzőként.

– Nem kerülgetem a forró kását. Mit vársz a mérkőzéstől?
– Egyszerre könnyű és nehéz válaszolni. Könnyű abból a szempontból, hogy a mérkőzés esélyese a Videoton. Esélyes azért, mert egy igen nagy költségvetéssel és megbízhatóan működő klub, amelynek idei célja egyértelmű, a bajnokság megnyerése. Ez azonban mit sem érne, ha a játékuk nem lenne ezzel összhangban. De abban van! Láttam a Vasas és az MTK elleni mérkőzésüket is, mindkettőn elég meggyőző volt a játékuk. Mondhatnám, amit a 3-0-ás győzelmek után könnyű mondani, meggyőző a támadójátékuk. Ez igaz, de az is feltűnő, hogy a védelmük is nagyon rendben van, nem véletlen, hogy Egervári Sándor is szívesen válogat tőlük ebben a csapatrészben. Nehéz a kérdés azért, mert ez a mérkőzés egy valódi rangadó lesz. A Fradi a vasárnapi vereséget követően nyilván bizonyítani akar, ami ösztönzőleg hat majd a játékukra. A Fradiban nehéz egymás után két botlást megengedni. Ezt is figyelembe kell venni.

– Képes lehet a Fradi feltámadni?
– Ez nem feltámadás kérdése. A mai Fradiban látom azt a küzdőszellemet, ami a Fradiban alap kell, hogy legyen. A gondot ott látom, hogy még mindig nincs csatár. Heinz és Rósa nagyszerű játékosok, de úgy látom, mindketten inkább az előkészítésben jeleskednek. Kellene eléjük egy igazi befejező csatár, akit megtalálhatnak a labdáikkal, aki gólra váltja azokat.

– És a Videoton? Megnyerheti a bajnokságot?
– Még nagyon az elején vagyunk, sok minden történik még a bajnokság végéig. Nem elég a sima meccseket megnyerni, a rangadókat is hozni kell, mint például most a Fradi ellen. Az azonban egyértelműen látszik, hogy az idei évben mindent a bajnoki címre tesznek fel és ehhez biztosítják is a feltételeket.

– Visszatérve a meccsre egy kicsit tovább provokállak. Mégis mi lesz?
– Sok néző, valódi futballhangulat, azaz minden adott lesz, ami egy igazi rangadóhoz kell. Ott pedig kilencven perc alatt minden eldől. Eldől, hogy az esélyesebbnek várt csapat valóra rudja-e váltani az esélyeit, mint ahogy az is, hogy a másik oldalról elég lesz-e csak a küzdőszellem vagy valami meglepőt is tudnak húzni. Ezért is szép játék a futball. Magam is nagy érdeklődéssel várom a mérkőzést.

Befejezésül egy olyan játékos következik, aki Kunticshoz hasonlóan a Videotontól igazolt a Fradihoz. Bár, nyilván ő is szerette volna, de a Fradiban nem tudott elődjéhez hasonló sikereket elérni.

Zombori Zalán

– A mai fiataloknak talán meglepő, hogy ebben az összeállításban Te is szóhoz jutsz, hiszen a Zombori nevet a Vasassal kötik össze.
– Valóban így van, Édesapám révén természetesen a Vasasban kezdtem el futballozni, ott ismerkedtem meg az alapokkal, ott mutatkozhattam be az élvonalban, aztán bár sok helyen játszottam, az évek alatt mégis a Vasasban volt a legtöbb meccsem.

– Emlékszünk, a vándorlás közben voltál Csepelen, sőt Újpesten is. Most azonban a szombati mérkőzés kapcsán érthetően a Videotonról és a Fradiról beszéljünk.
– Rendben. Fehérvárra 1999-ben kerültem, amikor az NB II-ben játszottak Csank János irányításával. Fölényesen nyertük azt a bajnokságot, majd utána az NB I-ben már Csongrádi Ferenccel dolgoztam, mivel Csank mester éppen a Fradihoz igazolt. Egy év múlva, gondolom, neki is köszönhetően én is követhettem őt. Persze ebben közrejátszott az is, hogy talán akkor voltam a legjobb formámban, sok csapat szeretett volna megszerezni.

– Mi döntött a Fradi mellett?
– Ha valakit a Fradi megkeres, azt a lehetőséget nem lehet kihagyni, mondhatom azt is, az butasággal érne fel. Egy futballistának az a vágya, hogy a lehető legtöbb néző előtt, igazi hangulatban játszhasson. Ez abban az időben már csak a Fradinál volt meg. Ráadásul a Fradi éppen az aktuális bajnok volt, esély volt a nemzetközi megmérettetésre is.

– Két évet töltöttél el nálunk is, ám ha jól gondolom, nem úgy alakult, ahogy elképzelted. Vajon miért?
– Talán rossz ütemben érkeztem. A Fradi ugye bajnok volt, elérte a BL-csapat óta áhított célt. Talán ebből adódóan, de az újabb szezonban nem volt az a mindenen átütő bizonyítási vágy a csapatban. Márpedig az olyanokban könnyebb játszani, jobb teljesítményt nyújtani.

– Miként viszonyultak hozzád a szurkolók, akik ismerték a múltadat, sőt a családból eredő kötődésedet is?
– Hidd el, mindez nem jelent semmit, ha az ember a pályán bizonyít, jól kapja el a fonalat. Esetemben ez halmozottan igaz volt. Emlékszem, ez is egy nüanszon, pontosabban bírói ítéleten múlt. Az első bajnokim a Fradiban egy Újpest elleni meccs volt. Nekem óriási sansz, hogy egy jó játékkal, netán góllal elfogadtassam magam, mert a Fradi szurkolói az Újpest elleni gólokat másképp ünneplik. Nos, én meglőttem ezt a gólt, csak éppen a bíró nem látta. Történt ugyanis, hogy egy beadást jobbal úgy gurítottam kapura, hogy az egyértelműen túlment a gólvonalon, Tamási azon túlról sarkalta vissza a mezőnybe. Nem adták meg a szabályos gólt, ráadásul megsérültem. A szezon végén Csank Jánost elküldték, kezdődött a Fotex-korszak Garami Józseffel.

– Ekkor már kevesebbet játszottál. Miért?
– Abban az időben nagy kerettel, minőségi futballistákkal dolgozott a Ferencváros. Volt ott 30 olyan játékos, amelyekből a második garnitúra is simán az élmezőnyben lehetett volna.

– Ennyi múltidézés után térjünk vissza a jelenbe. Szombaton Vidi-Fradi. Mit vársz a mérkőzéstől?
– Jó kérdés. A papírforma most a Videoton mellett szól, de a Fradi ellen soha nem lehet a papírformára hagyatkozni. A Videotontól talán még többet is vártam, legalábbis annak arányában, amennyit a nyáron a csapatra költöttek. De lehet, az újak még nem értek össze a régiekkel. Úgy vélem, a befektetésük hosszú távon jöhet jól, az idén nagyobb esélyük lehet a bajnokság megnyerésére. A szombati meccsen a Videotonnak észnél kell lennie, mert a mai Fradi a pályán nagyon kellemetlen ellenfél, amelynek a Honvéd elleni pofon talán jókor jött, még jobban feltüzeli őket. Ha a kilencven perc alatt végig koncentráltan játszanak, akkor lehet sanszuk. Én nagyon szép két évet töltöttem el Fehérváron, szimpatizálok is velük, de a Fradinak az emlékeken túl, a mai munkám miatt is szurkolok.

– Nocsak, vajon mi lehet ez?
– Egy játékosügynöki irodában dolgozom. Többek mellett mi képviseljük Kulcsár Dávidot. Így talán érthető, hogy miatta is kiemelt figyelemmel kísérem a mai Fradi szereplését.

– Összehasonlítanád ezt a mai Fradit a régivel?
– Melyik korral?

– Ha már így visszakérdezel, is-is. Először a közelmúlt csapatával, aztán mehetünk távolabb is a múltba.
– Az elmúlt évek Fradijához képest a mai csapaton újra látom azt az egészséges agresszivitást, ami a ma focijának, a sikerek elérésének elengedhetetlen kelléke. Szóval jó az elmozdulás iránya. A régebbi korok Fradijával pedig nincs sok értelme hasonlítgatni. Régen olyan játékosok alkották a Fradit, a többi magyar csapattal egyetemben, akik életük során gyakran csak egyetlen csapatban játszottak. A Fradiban játszók így valóban Fradi-szívűek lettek. Ma már ez sehol sincs így, a labdarúgás mindenütt üzlet. Fradi-szívű ma már csak a szurkoló lehet, aki élete során nem cserél csapatot. A játékosok üzleti érdekből futballoznak, egyszer itt, másszor ott. Ők csak egyet tehetnek, amíg az adott csapatban, így esetünkben a Fradiban játszanak, szó szerint szakadjanak meg a pályán a munkaadójukért, a szurkolóikért. Ezt lehet és ezt kell megkövetelni tőlük, az érzelmi klubkötődést nem lehet. Más világot élünk, ezt mindenkinek tudomásul kell venni.

– Érdekes ezt tőled hallani. Veled gyakran lehet találkozni a Fradi öregfiúk mérkőzésein. Akkor mégiscsak kialakult valami érzelmi kötődés?
– Mindenki szeret egy jó társasághoz kötődni, annak aktív tagja lenni. így vagyok én a Fradi öregfiúkkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én már szívvel-lélekkel csak a Fradiért élek, mert bár az emlékek nagyon szépek, a mai társaságot is nagyon szeretem, ám a múltamat is vállalom, azt sem tudom megtagadni.

Aki kíváncsiskodott: Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. eagleeye írta:

    Érdekes nyilatkozatcsokor…
    Sitku tudását mindig elismertem, szerintem nem rossz játékos, a lilák most nagyot igazoltak vele, ugyanis biztosan tudom, hogy jobb, mint Rajczi.Remélem ezt minél később veszi észre MészölyG.
    Azért a tüskét még így is érezni a nyilatkozatban, szerintem nehezen viselte, hogy anno nem kellett a Clubnak.
    Horváth Feri az egyik legnagyobb kedvencem, nálam a legkomolyabb Fradi csatárok szintjén van 🙂 Elképesztő volt az a könnyedség, ahogy játszott és szórta sokszor a „duplákat”.
    (Ejh, mikor lesz „duplázónk” a csapatban??)
    Ő megszerette örökre azt a „hangulatot”, ami a Szentélyben tapasztalható volt akkor, amikor CSAPAT és SZURKOLÓ egymásra talál, ezt nem is csodálom.Még szurkolóként is jó ennek részese lenni, nemhogy játékosnak 🙂
    Erre vágyunk újra mi is, talán még a tavalyi szenzonkezdésen a ZTE ellen volt utoljára meg az a „kapcsolat” a meccs nagy részében, azóta csak percekre gyúlik ez fel, a csírája talán a Honvéd elleni szépítés utáni 10 percben még érzékelhető volt.

    Remélem sikerül hamarosan újra a csapatnak ezt feléleszteni.Úgy gondolom, ők tudják most megtenni efelé az első lépést…

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 21. 11:39

  2. Magyi81 írta:

    eagleeye minden szavaddal egyetértek.Igaz,hogy én anno a Sitkuból nem néztem azt ki,hogy ilyen jó játékos lesz.Viszont én is remélem,hogy a Mészoly nem kezdoként számol vele…foleg nem ellenunk,ahol duplán akarna bizonyitani.A Zalán nyiatkozata sziven utott kicsit,mert bár tudom,hogy igaza van,mégis erre jobb inkább nem is gondolni.Igen nincsenek már Simonok,Telekek,Pálingok,Albertek,Kellerek,s már Lipcseink sincs …..a pályán úgy értem

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 21. 23:49

HOZZÁSZÓLÁS