Gyorsan népszerűvé vált az a rovatunk, melyben a soros mérkőzésünk kapcsán egy véleménycsokrot teszünk közzé. Ebben olyan edzők, játékosok mondják el véleményüket az előttünk álló 90 percről, akik egykoron mindkét most egymásnak feszülő csapatban érdekeltek voltak.

Szerdán este Fradi-Győr…

Verebes József

A Mágusnak nevezett mesteredző a Ferencvárosban született, a Haller téri grundok jelentették a gyerekkorát. Ilyen előélettel természetes, hogy a Fradiban kezdett el futballozni. Az utánpótlásévek után az első csapatban is bemutatkozott 1960-ban. Egy év alatt nyolc alkalommal játszhatott a legjobbakkal. Játékosként nem, edzőként annál nagyobbat alkotott, véleménye mellett nem lehetett, sőt ma sem lehet szó nélkül elmenni. Említettük a Fradi érdekeltségét, ami valószínű a közvélemény számára kevésbé ismert, mint ugyanez a Győrrel. Ő volt a győriek szakvezetője 1981-től 1986-ig, majd az 1993-94-es szezonban. Az első korszaka valóságos aranykor volt Győrben, amit két bajnoki cím, két második és egy harmadik helyezés jelez.

– Milyen emlékek ébrednek Önben egy ilyen mérkőzés előtt?
– Ez a párosítás ma össze sem hasonlítható azzal, ami az én időmben, a nyolcvanas évek elején volt.

– Miért?
– Akkoriban a kiemelkedően két legjobb magyar csapat szuperrangadóját jelentette. Mindkét csapatban a saját nevelésű, csodálatos képességű játékosok domináltak. A Fradit ugye Nyilasi Tibor fémjelezte, egy elképesztően erős középpályával és csatársorral. Győrben pedig, ma sincs jobb szó rá, forradalmat csináltunk a magyar futballban, Póczik, Hannich, Burcsa, Szabó Ottó, Szentes, Hajszán mind-mind legendás játékosok voltak. Mindegy, hogy hol, Pesten vagy Győrben, garantáltan telt házak előtt játszott a két csapat, amelyek fantasztikus meccseket és a szó igaz értelmében vett futballt hoztak, amelyek nem csak a pályán levőknek, hanem a nézőknek is örökre emlékezetesek maradtak. Olyan színvonalú meccsek, mint ezek a rangadók voltak, ma már nincsenek. Nem véletlen, hogy ebbe a párharcba a többiek nem tudtak beleszólni. E két csapaton kívül csak a Honvéd mutatott valamit, igaz, ezt a csapatot akkoriban felülről is segítették.

– Azért csak van véleménye a mai csapatokról is?
– Hogyne lenne! Úgy érzem, a Győr most egy kicsit feljebb van a képzeletbeli ranglétrán, ám kétségtelen, hogy a mai Fradi jobb, mint a tavalyi. A Videoton ellen némely időszakban öröm volt nézni a játékukat.

– Bocsánat, hogy közbevetek, mitől változhatott ez meg?
– Egyszerű lenne azt mondani, hogy csak az edző személyétől, bár abban is van igazság. A lényeg azonban az, hogy a mindenkori játékosállomány tudása befolyásolja az alkalmazandó játékrendszert és taktikát. A Fradiban ugye minden kicserélődött és úgy látom, a mai szerkezetben benne van a fejlődés lehetősége.

– Térjünk vissza a konkrét meccshez! Milyen eredményt vár?
– Ez egy tipikus háromesélyes meccs, ahol mindig történik valami, a játékosokból eddig nem látott kitűnő teljesítmények jöhetnek elő. A Győr várhatóan bezárkózik majd és a veszélyes kontráira épít. A Fraditól azt várom, hogy egy felállt védelem ellen is hozza azt a kombinatív játékot, amit legutóbb. Ezek a háromesélyes meccs ismérvei.

– Verebes József szurkol valamelyik csapatnak?
– Az az igazság, hogy én most mindkét csapatnak szurkolok, bár be kell valljam, az hogy én szurkolok, az rossz ómen szokott lenni. De bevállalom, mert így van, így érzem.

Szokolai László

A Budapesten született labdarúgó Győrben lett először élvonalbeli játékos, ahol 1974 és 1977 között játszott. Innen igazolt 1977-ben a Ferencvárosba és lett a közönség egyik kedvence, egészen 1983-ig, amikor Grazba tette át a székhelyét. A Fradihoz edzői pályafutása során is kötődött, amikor 1997-98-ban Nyilasi Tibor pályaedzője volt.

– Kezdjük a lényegnél, mit vársz a mérkőzéstől?
– Nem tudom, csak azt, hogy nagyon várom! A szívem azt mondatja velem, hogy a Fradinak mindenekfelett nyerni kell! Erre látok is esélyt, mert annak ellenére, hogy a Győr masszívabb csapatnak tűnik, mint a Fradi, most a Fradinál is pozitív jeleket látok. Egyre inkább összerakottnak tűnik a csapat, azonban még messze nincs kész.

– Az érzelmeidet már elárultad. Most a győri emlékeidről kérdezlek, milyen volt akkor és hogy látod most?
– Amikor én ott játszottam, akkor a Győr középcsapatnak számított az NB I-ben, ám mégis népszerű volt a futball a városban. Sok saját nevelésű labdarúgó játszott, akkor még nem voltak légiósok. Ma azt látom, hogy szinte nincs magyar játékos a Győr csapatában, amit nagyon sajnálok.

– Szerinted mi okozhatja ezt? Eredménykényszer?
– Ezt én nem tudhatom. Nem hiszem, hogy eredménykényszer lenne, hiszen itthon ma csak a bajnoki címnek van értéke, utána szinte teljesen mindegy, mi a további sorrend. Vannak egyesületek, mint az MTK, amelyek pont az ellentétes utat járják, maximum egy külföldivel a csapatban, a saját nevelésű akadémistáikra építve. Az is igaz viszont, hogy ma Magyarországon nagyon kevés – a mi időnkhöz viszonyítva feltétlenül – a jó játékos, akiket viszont igen sokra taksálnak. Őket az utóbbi időkben a Debrecen vásárolta fel, mert megengedhette magának. Ezért nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni, minden csapat tulajdonosai a meglátásuk szerint döntenek. Ki erre, ki arra tesz.

– Te mivel foglalkozol manapság?
– Kizárólag az üzletemmel, a futballhoz most nincs szoros kapcsolódásom.

– Meccsre azért jársz?
– Ha a munka megengedi, mindent annak kell alárendelnem.

Pölöskei Gábor

A Pölöskei név a mai Fradiból is ismert, még ha y-nal írva is. Pölöskey Péter édesapja Mosonmagyaróvárott született, 1975-től 1981-ig volt a Rába ETO játékosa, ott lett ismert élvonalbeli, sőt válogatott labdarúgó. 1981 nyarán a bajnok Ferencvároshoz igazolt, ahol hat évig volt kirobbanthatatlan játékos. Érdekesség, hogy éppen Győrből való eligazolása után két éven keresztül a Győr lett a bajnok a Fradi előtt. A Fradiban edzőként is megfordult, amikor Garami József idején pályaedzőként tevékenykedett.

– A meccs taglalása előtt röviden azt kérdem, hol dolgozik most?
– Az MTK-nál az NB II-es második csapat vezetőedzője vagyok. E posztomból adódóan újra szorosan együtt dolgozom Garami Józseffel. De van egy másik visszatérésem is. Újra felkért a közös munkára Róth Antal, akivel korábbi utánpótlás-kapitányi időszaka alatt is együtt dolgoztam, most is örömmel vállaltam a felkérését.

– Nagy feladatok várnak most az utánpótlásra…
– Így igaz! Remélem, meg is tudunk neki felelni és sikerrel vesszük az előttünk álló két hazai mérkőzést.

– Mielőtt abba belemélyednénk, én a Fradi-Győr miatt telefonáltam. Ott mi lesz?
– Úgy gondolom, a hazai pálya a Fradi mellett szól. Ez a Fradi estében bármikor és bármely időszakban igaz volt, ma is így van. Bár az is igaz, hogy nyerni nem könnyű.

– Egy kicsit részletesebben is hallhatnánk erről?
– A Fradi a tavaszhoz képest teljesen átalakult. Új a szakmai stáb, rengeteg az új játékos. Vadonatúj csapatszerkezetet kell kialakítani, amelynek építése jelenleg is folyamatban van. Úgy gondolom, jót tett a csapatnak, hogy az új igazolások ezúttal elsősorban magyarok vagy a magyar NB I-ben már játszó játékosok, akiknek nem ismeretlen az itteni játék. Ennek megfelelően a Fradi jól kezdett, egy nagyon masszív, szervezett futballt játszik. Persze, ugyanez elmondható a Győrről is. Ráadásul ők előrébb tartanak a csapatépítésben, igaz azt egy egészen más koncepció alapján végzik. A rengeteg külföldi játékosra gondolok. Összeszámoltam, a 31 fős keretükből mindössze 5 a magyar állampolgár. Mindez azt jelenti, hogy a saját nevelésű játékosok a háttérbe szorulnak, nem tudnak NB I-es meccsrutint szerezni. Lehet ezen vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy hasznos, szerintem csupán a bajnoki cím tudja visszaigazolni, no meg az, hogy bejutnak-e egy európai csoportkörbe. Pénz csak ott van, ebből a szempontból nincs sok jelentősége, hogy hány selejtezőkört mennek, azok csak részsikerek. De mondom, ez egy teljesen más koncepció, a győri tulajdonosok választása.

– Beszélgettünk Péterrel, aki elmondta, türelmes és megpróbál majd az apja nyomdokaiba érni. A meccsek után értékelik a teljesítményét?
– Sajnos erre ritkán van lehetőségünk, hiszen mint mondottam én is aktívan a futballban dolgozom és a meccseink gyakran ütik egymást. Persze, ha tehetem megnézem és utána beszélgetünk.

– És a másik fiú, Zsolt, aki Liverpoolba költözött?
– Ő most egy súlyos térdműtét után idehaza lábadozik. remélem, teljesen rendbe jön és folytatni tudja a pályafutását.

– Megérte neki ilyen fiatalon Liverpoolba szerződni?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Egyrészt jó lenne, ha nagyobb rutinnal szerződött volna ki, viszont az is igaz, olyan lehetőséget kapott, amit nem lehetett kihagyni. Az élet fogja igazolni a döntést.

– Befejezésül csak megkérdem, mert bujkál bennem a kisördög. Pölöskei Gábor hogy élte meg, hogy bár bajnokcsapathoz szerződött anno, helyette volt csapata nyert kétszer bajnokságot, így lemaradt az aranyról?
– Ilyen az élet! Óriási mérkőzéseket játszottunk, játszottam ilyen mezben is, olyan mezben is. Viccesen azt szoktam mondani, elcseréltem a két aranyat két ezüstre.

Vincze Ottó

Ottó ferencvárosi kötődéséről nem kell sokat írnunk, az a mai fiatalok számára is nyitott könyv. Négy korszaka volt a Fradiban. Az első még ifi játékosként 1986 és 1990 között, majd a következő, kétségkívül a legsikeresebb, a BL fémjelezte 1995-96-os szezon. 1997-ben tért vissza, ekkor 1999-ig játszott, majd az utolsó az NB II-es korszak, 2007-08-ban. Győrben 2004 és 2007 között játszott, nem mellesleg ma is Győrben él.

– Mint a mai BL egyik televíziós szakkomentátorától kérek egy szakmai elemzést az előttünk álló mérkőzésről.
– Egy nagyon döntetlenszagú mérkőzés lesz, amelyet azonban mindkét csapat eldönthet egy góllal a maga javára. A Győr csapatán nagyon látszik Pinyő munkája, rendkívül masszív csapat. A Fradiban is elindult valami pozitív folyamat, amely azonban még nincs kész. A Győr csapatszinten feltétlenül előrébb jár, a Fradi mellett szólhat viszont a fantasztikus közönség. Ezek azok a nüanszok, amelyek a döntetlent átbillenthetik akár ide, akár oda. A kérdés az, abban a kilencven percben ki tudja jobban érvényre juttatni a saját erényeit.

– Ez a televízióban is elhangozhatott volna, de hát én kértem, hogy szakmailag közelíts. És ha érzelmileg kérdem?
– Akkor nem lehet kérdéses a válaszom, nyer a Fradi!

– Ott leszel a nézőtéren?
– Ha addig nem jön közbe semmi rendkívüli, akkor feltétlenül.

Ferenczi István

Mai utolsó véleményformálónk már valóban a jelenbe röpít minket, hiszen Pista idén június 15-ig csapatunk játékosa volt. Ki ne emlékezne a nálunk töltött két évére, az NB II-ben szerzett 39 góljára, amelyek során mesterhármasait meg is énekelte a fraditábor. Azt is tudjuk, hogy Győrben született, szerdai ellenfelünknél lett élvonalbeli futballista 1995-ben, majd 1998-ig ott játszott. Ezután vett vándorbotot a kezébe és lett számtalan csapat játékosa itthon és külföldön egyaránt. Ma újra a Vasasban rúgja és fejeli a gólokat, amelyekkel sok budapestit örvendeztet meg, hiszen a sporttelevízió ötlete nyomán góljai kinyitnak egy labdákkal teli zsákot.

– Ismeretségünket kihasználva kérek egy kis protekciót. Megkérlek, legközelebb szólj előre, mikor indulhatok a Moszkva térre, hogy jó helyet találjak magamnak, mert kéne egy „labda by Ferenczi”. Egyébként gratulálok a beindult gólgyártásodhoz.
– Köszönöm szépen! Meglepő kezdet egy beszélgetéshez. Nem a Fardi-Győrről beszélünk?

– Kösz, hogy emlékeztetsz! Láttam, már vasárnap este érdeklődtek nálad a tévében, a gólösszefoglalóban. Fenntartod, amit ott mondtál?
– Teljes mértékben. Egy nagyon izgalmas meccs lesz, ahol mindkét csapatnak keményen meg kell küzdenie a pontokért. A Győr nagyon jól védekezik, nem véletlenül kapták tavaly a legkevesebb gólt a bajnokságban és az idén is eddig csak hármat…

– Itt közbe kell vágnom, ebből a háromból kettőt a Vasas rámolt be nekik. Akkor a Fradinak miért ne sikerülne?
– Akkor is nagyon örültem annak a két gólnak, most meg különösen, hiszen úgy hiszem ez az eredmény az idővel fel fog értékelődni. Ugye a Győr kiesett az európai kupából, most már csak a hazai porondra kell koncentrálnia, visszazökkennek a tavalyi kerékvágásba. Ezért lesz nagyon nehéz nekik a továbbiakban gólt, gólokat rúgni.

– Mi a véleményed a mai, Ferenczi nélküli Fradiról?
– A mai csapat másokkal és egészen mást játszik, mint akár a tavalyi, akár a tavaszi Fradi. Egy azonban változatlan, ez pedig a közönség, a szurkolók, akik nagyon sokat tudnak segíteni. Hihetetlen erő ez.

– Győrben születtél, ott lettél futballista, sokkal többet játszottál ott, mint a Fradiban. Ha a szakmát félretesszük, érzelmileg mit vársz a meccstől?
– Egyértelműen Fradi győzelmet, amit feltétlenül a helyszínen szeretnék végignézni.

A véleményeket csokorba fűzte: Simon Sándor