A mai napon lenne 45 éves Simon Tibor, becenevén Simi. Simon a ’90-es évek Ferencvárosának emblematikus alakja, meghatározó játékosegyénisége volt. Példamutató küzdőszellem, bámulatos akaraterő jellemezte. Számára nem volt elveszett labda, reménytelen meccshelyzet. Ő volt a csapat szíve és lelke. Rá emlékezünk.

2002. április 24-e volt. Tisztán emlékszem arra a napra. Délelőtt nem voltam otthon, így nem tudtam a legfrissebb híreket Simi állapotáról. Amikor kora délután hazaértem és beléptem a bejárati ajtón, már láttam, hogy a konyhaasztalon egy cetli pihen. Talán soha azelőtt és azóta sem tettem meg olyan hosszú idő alatt azt a rövid utat az ajtó és a konyhaasztal között, mint akkor. Szinte megéreztem, hogy az asztalon pihenő üzenet Simivel kapcsolatos és ami rajta lesz fájni fog. A megérzésem nem csalt. Ez állt a papírdarabon: Az éjszaka meghalt a Simon Tibi. Csak fogtam a papírt és nem akartam elhinni, ami rajta állt. Fájdalomittas és mélyen szomorú percek voltak ezek. Tudtam, mindenki tudta, hogy nincs jól. De mégis sokkoló volt a halálhíre mindenki számára. Nagyságát, elismertségét bizonyítja, hogy nemcsak a Fradi híveket rendítette meg halála, hanem az egész magyar futballtársadalmat klubhovatartozástól függetlenül.

Sokan szorítottunk-szorítottak neki. Mindannyian bíztunk abban, hogy hamar felépül majd, hisz legendás volt a küzdeni akarásáról, akaraterejéről. Ő volt, aki képes volt testével védeni játékostársait és a Fradi szurkolókat. Más volt ő számunkra, mint más játékosok, ő volt a mi „Simink”, egy igazi szívember. Hittünk benne, hogy nemsokára jó híreket kapunk róla, azt olvashatjuk az újságban, hogy jobban van, azt láthatjuk a tv-ben, ahogy éppen kilép a kórház ajtaján. Hisz kinek sikerülhetne a gyógyulás, ha nem neki. Neki, aki törött kézzel is Bajnokok Ligája és válogatott mérkőzéseket játszott, neki aki minden meccsen kiadta magából a maximumot, űzte-hajtotta csapattársait, neki aki mindig ezer fokon égett és mindig győzni akart. Bíztunk abban, hogy úgy ahogy leszerelte az ellenfél csatárait, a sebeket is legyőzi és ez az egész szomorú eset csak rossz emlék marad számunkra és legfőképpen számára.

Bíztunk abban, hogy felépülve és újra felerősödve visszatér a Sopron kispadjára és kidolgozza a csapattal a taktikát a következő mérkőzésükre. Titkon reméltük és vágytunk arra, hogy nemsokára aztán ugyanezt teszi, de már a Fradi vezetőedzőjeként. Csodálatos Fradi-edző lett volna. Sajnos nem élhette meg az álmát és mi sem élhettük meg, hogy ez megtörténjen. Simit április 23-án, kedden késő este elragadta a halál. Olyan súlyosak voltak a sebei, hogy még ő sem tudott felülemelkedni rajtuk és április 23-án éjjel 22 óra 35 perckor belehalt súlyos sérüléseibe .Pedig biztosan küzdött, amennyire csak egy ember küzdhet. De ezt a csatát nem sikerült megnyernie. Simi az égi futballpályákra költözött.

A halálát követő soron következő bajnoki mérkőzésen, április 24-én a Győr ellen csapatunk az ő emlékének adózott. Mind a csapat, mind a szurkolók megemlékeztek róla. Simi 2-es mezét a klub visszavonultatta.

Íme a szóban forgó Ferencváros-Győr meccs összefoglalója, mely tartalmazza az emlékezés perceit is.

Simon pályafutásának adatai:

(A képekre kattintva a fájlok nagyobb méretben is megtekinthetőek)

Mottója, mely hűen tükrözi milyen volt ő:

Milyen különös a sors. Pontosan a mai napon, azaz szeptember elsején, amikor Simi 45 éves lenne, éppen újra FTC-Győr mérkőzést játszanak a bajnokságban.

Adózzunk ma is az ő emlékének.

Simi! Szívünkben örökké élsz! Emléked soha nem feledjük!

Bartók Ferenc

Felhasznált forrás:

ftc.hu