2024. november 22. péntek

A megvalósult remény

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 4.

Lassan a kályhák belsejébe szorul a nyár melege. A napsütötte tájakat emlékeink őrzik majd az ősz és a tél szeles, hideg óráiban. Az évszakok változása rányomja bélyegét mindenre, mi körbe vesz minket.

Megváltozik környezetünk. A természet zöldje először búcsúzásképpen még színes pompáival kápráztatja az őszt, majd hófehér takaróval borítja el a nyár vad kavalkádját. Aztán észrevétlenül minket is átjár az ősz és a tél hangulata, mely belső háttérképeinket átszőve új képet fest lelkünk tárlataiba. Ismerős érzések ezek, hiszen évről-évre keresztül úszunk a változás hullámain, míg majd újból magunkhoz nem öleljük a nyár forró pillanatát.

Idén, talán nem csak színes virágokat bontott számunkra e forró évszakunk, hanem a szkepticizmus sűrűn telt mezeje közül, váratlanul előbújt a remény. A remény, hogy a szürke évek után, egy új csapat, új kihívások között, talán megcsillantja elődei dicsőségének fényeit.

Nem lettünk ígéretekkel elbódítva, nem mondták nekünk, hogy eljött a kánaán, mégis apró léptekkel formálódott egy társaság, mely mára szellemes, vidám játékkal tudja megajándékozni hálás kitartó fanatikusait. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy eltúlzom eddigi sikereinket, azonban azt még a vak is látja, hogy ellentétben az előző szezonnal, ma már olyan csapata van a Ferencvárosnak, melytől nem távoli az elképzelés és a tervszerűség. Bátran ki lehet jelenteni, hogy szerethető ez a csapat. A héten látott játék sokunk számára volt ismerős. Páran Albertet és Vargát kezdték emlegetni, mások Nyilasi és Ebedli nevét idézték elő a múlt csillogó vitrinjeiből. Amikor még a nap is máshogy mosolygott az Üllői út felett, azok voltak a szép idők.

Most azonban mintha feléledt volna a múlt és ráfestette volna a jelenre a múlt dicsőségeit. Szerdán ismét láthattuk a FRADIT. Egy olyan Ferencvárost, mely nem csak darálja, hanem játssza is a focit. Ahogy a labda lábról-lábra járt és megvillantak a szebbnél szebb cselek, úgy éledt fel egyre inkább a közönség és robbant hangorkánná hangjuktól a környezet.

Mi, akik részesei lehettünk ennek az élménynek, hálával tartozunk ezért a 90 percért és lelkesedésünkkel fizetünk az öröm oltárain. Mással nem is tudtunk, hiszen egy remek kezdeményezés miatt, ingyen tekinthettük meg ezt a csodás találkozót, mely így megadta az alaphangot a következő mérkőzésünkre.

Kellett is ez a siker, hiszen ősi riválisunkhoz utazunk a következő forduló során, de ezzel a játékkal és lelkesedéssel Újpesten is zöld-fehérre mázolhatjuk az eget. Végre nem csak reménnyel, hanem erős hittel, magabiztossággal nézhetünk egy komoly mérkőzés elé. A hangolás hete következik. Lelkünk az ünnep díszébe öltözik és kisgyerekként várjuk a szezon legfontosabb találkozóját, az Újpest ellenit.

Most még dalolnak az Üllői úti fák, hát tánccal tiszteljük az ének ritmusát. Ritmusra dobbanjon lábunk, buzdítsuk emelkedett hangulatban kedvenc csapatunk. Tegyük ünneppé a derbit és hajtsuk győzelembe kedvenceink!

Istenes Tibor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. franto1984 írta:

    egy biztos, mi táncolni fogunk mindíg, ahogy azt tettük a kizárás után is, tavaly is, mikor szenvedett a csapat. Igaz ez a tánc sokkal másabb, ez örömtánc. Tavaly az emlékek, a régen megélt sikerek, a remény adta a ritmust, idén pedig a csapat!

    Hozzászólás ideje: 2010. szeptember 4. 17:25

  2. trebla77 írta:

    „Rosszkedvünk telét York kacagása, tündöklő napsütéssé változtatta át”

    Hozzászólás ideje: 2010. szeptember 6. 10:10

HOZZÁSZÓLÁS