Az előző részt ott hagytuk abba, hogy a Fradi történetének második külföldi, egyben második horvát edzője, Sztanko Poklepovics csúnyán megbukott. Nem is tölthette ki a szerződését, mennie kellett. Vezetőedzőnek azt a Csank Jánost kérték fel, aki előző évben a Videotonnal fölényesen nyert másodosztályú bajnokságot. Persze előtte ezt megtette a Váccal az NB I-ben, sőt a válogatott szövetségi kapitányaként is továbbment a csoportjából. Ezek az eredmények persze csak ma értékelődnek fel, akkor sokan lekicsinylőek voltak.

Csank János tehát jött. Akár folytatni is lehetne a sort, hiszen látott, majd győzött. A csapat elég rendesen kicserélődött. Már néhány hónapja tudott volt, hogy a Fradi előszerződést kötött három pécsi fiatallal, Sólyom Csabával, Kardos Ernővel és egy bizonyos Gera Zoltánnal. Sokan nem értettek egyet az akkori szakmai főnökkel, Dr. Páncsics Miklóssal, ám ezt a zseniális húzását nem lehet tőle elvitatni. Csank János Fehérvárról is hozott magával játékosokat. A csapat a bajnokság indulására még messze nem állt össze, azt össze kellett gyúrni. Utólag talán szerencsésnek mondható, hogy az MLSZ ebben az idényben újított, rájátszásos bajnokságot szervezett. Ami azt jelentette, hogy a 16 csapatot két csoportra osztotta az alapszakaszban, ahol a csapatok oda-vissza alapon játszottak egymással, eldöntve a csoportsorrendet. A két csoportból az első hat-hat helyezett jutott a rájátszásba, ahol így 12 csapat elölről kezdte a pontvadászatot, újra oda-vissza alapon játszottak. Hogy az alapszakasz helyezéseinek valamelyest legyen tétje, úgy döntöttek, hogy a rájátszást a helyezéstől függő bónuszpontokkal kezdik a csapatok. Az első hat, a második öt és így tovább, a hatodik nem kap bónuszpontot. A Fradi az A-csoportba került, amelynek ez lett a végeredménye:

A Fradi természetesen bejutott a második körbe, a harmadik helyének köszönhetően négy ponttal. Ám az is látszik, hogy elég nagy volt pontosk szerint a lemaradása. A szabályzat szerint az alapszakasz és a rájátszás között újra lehetett igazolni. Nos, a Fradi nem tétlenkedett. Németországból hazahívta Szűcs Lajost és Hrutka Jánost, Szlovákiából leigazolta a felvidéki magyar Pinte Attilát, hogy csak a legnagyobb fogásait említsük. És a szekér beindult, aminek a vége a 27. bajnoki cím lett.

Zárójelben a csapatoknak az alapszakaszból hozott bónuszpontjai láthatók. Csank János tehát a két év alatt kétszer is bajnok lett, először a másod- majd az első osztályban. Kit érdekel, hogy azzal kritizálták, hogy minden idők legszürkébben játszó Fradijával lett bajnok. Visszagondolva szerintem a kritikusai is revidiálják akkori nézeteiket és látatlanban aláírnának egy olyan tavaszt, amilyent akkor 2001-ben teljesítettek. Mert a szurkoló mindig a jelennek él, maximális vágyai elhomályosíthatják a realitásérzetét is. Valóban, volt a történelemben olyan Fradi, amelyik sziporkázó játékkal és gólözönnel lett bajnok. Olyan is, amelyiknek még azzal sem sikerült. Ahogy egy győzelmet nem kell, úgy egy bajnoki címet pláne nem kell megmagyarázni. A bajnoki cím okozta ünneplésben nem is kellett, mert az érzés mámorító, újra lehetett énekelni, „Bajnok lett a, bajnok lett a Ferencváros!”

A kupaszereplés az elején könnyűnek tűnt, miután nyáron az alsóbb osztályú csapatokkal szemben hozta a papírformát a csapat. Ám az első komolyabb mérkőzés a nagy ellenfél Újpest ellen volt 2000. októberében a Megyeri úton, ahol 2-0-ra kikapott és kiesett a Fradi.

Az előző évi halovány szereplés miatt a nemzetközi szerepléstől ezúttal tartózkodni kellett, a Fradi nem indulhatott. Viszont legközelebb újra a BL-t lehetett megcélozni.

Úton a 27. bajnoki cím felé:

Felhasznált forrás:
Nagy Béla: Fradi Ezüstérmek, ezüst évek (2002)
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.